Wolf Haas
Author of Come, Sweet Death!
About the Author
Image credit: Foto: Lukas Beck. © * http://www.lukasbeck.com *
Series
Works by Wolf Haas
Goldmann 2 copies
Tagged
Common Knowledge
- Birthdate
- 1960-12-14
- Gender
- male
- Nationality
- Austria
- Birthplace
- Maria Alm am Steinernen Meer, Austria
- Places of residence
- Maria Alm, Austria
Salzburg, Austria
Swansea, Wales, UK
Vienna, Austria - Education
- Universität Salzburg (Psychologie)
Universität Salzburg (Germanistik, Linguistik) - Occupations
- publicist
film critic
scriptwriter - Awards and honors
- Literaturpreis der Stadt Wien (2004)
Members
Reviews
Lists
Awards
You May Also Like
Associated Authors
Statistics
- Works
- 24
- Members
- 2,055
- Popularity
- #12,511
- Rating
- 4.0
- Reviews
- 56
- ISBNs
- 93
- Languages
- 8
- Favorited
- 7
No most elképzelhető, hogy Haas műve sem annyira krimi, mint inkább a posztmodern maga, amint lektűrre sminkelte magát. Itt van mindjárt ez a rejtélyes elbeszélő: nem tudjuk, ki ő, honnan tud ennyit, sőt, kinek mesél egyáltalán és miért. Nyelve legkevésbé sem irodalmi nyelv, hadilábon áll a nyelvtannal is, leginkább egy kocsmaasztal mellé tudnánk elképzelni. És a nyomozó is milyen már? Egy inverz Poirot, akinek szürke agysejtjei mindennek nevezhetőek, csak gyors reagálású erőnek nem. Annyira idegesítően lassan esnek le neki a dolgok, mintha maga lenne az életre kelt Internet Explorer.
De ami a lényeg: meglátásom szerint az egész Haas-i koncepció lényege az egyetlen „nagy elbeszélés” tagadása. Pedig ugye a krimiben jobbára ez a lényeg: van egy „nagy elbeszélés”, maga a bűncselekmény, a detektív feladata pedig, hogy ezt a felszínre hozza. Ez pedig legalább annyira metafizikai kérdés, mint rendőri, a jó detektív pedig ezért valahol mindig filozófus. No most Haasnál nincs ilyesmi. Hatalmas lyukak tátonganak a szövegben, a detektívmunka esetleges, nincs íve, csak darabok vannak, amelyekre Brenner, a magánkopó mintegy tök véletlenül rámarkol. Hogy ebből aztán mégis lesz valami, ami nagy leleplezésnek nevezhető, szinte véletlennek tűnik, kierőszakolt engedménynek a zsáner törvényei felé.
Valaki azt írta erről a könyvről, hogy nem rossz, csak hát a stílusa. No most ebben a könyvben pont a stílus a lényeg. Ez az esetleges, legmélyebb szinten nem-irodalmi és nem-lektűri nyelv, ami talán azért született, hogy rámutasson: a krimi nem arra való, hogy a káoszból a rendbe való átmenet illúzióját megteremtse. Hanem arra, hogy magát a káoszt ábrázolja, amiben a rend legfeljebb egy pillanatnyi villódzás, amit a detektív, ha mákja van, megtalál, és belekapaszkodik.… (more)