HomeGroupsTalkZeitgeist
This site uses cookies to deliver our services, improve performance, for analytics, and (if not signed in) for advertising. By using LibraryThing you acknowledge that you have read and understand our Terms of Service and Privacy Policy. Your use of the site and services is subject to these policies and terms.

László Vajthó (1887–1977)

Author of Halhatatlan magyar irodalom

Includes the names: Vajthó László

MembersReviewsPopularityRatingFavorited   Events   
20728,67200

Top members (works)

Member favorites

Members: None

Add to favorites

No tags.

No events listed. (add an event)
You must log in to edit Common Knowledge data.
For more help see the Common Knowledge help page.
Canonical name
Legal name
Other names
Date of birth
Information from the Hungarian Common Knowledge. Edit to localize it to your language.
Date of death
Information from the Hungarian Common Knowledge. Edit to localize it to your language.
Burial location
Gender
Information from the Hungarian Common Knowledge. Edit to localize it to your language.
Nationality
Country (for map)
Birthplace
Place of death
Places of residence
Education
Occupations
Relationships
Organizations
Awards and honors
Agents
Short biography
Information from the Hungarian Common Knowledge. Edit to localize it to your language.
Vajthó László (Nagymajtény, 1887. jún. 21. – Kecskemét, 1977. dec. 23.): irodalomtörténész, műfordító, szerkesztő, pedagógus, az irodalomtudományok kandidátusa (1952). Tanulmányait a kolozsvári, gráci és jénai egy.-en végezte és magyar–német szakos tanári diplomát szerzett. Utána Párizsban folytatta tanulmányait. Gimn. tanár Szatmárnémetiben, Lugoson, Liptószentmiklóson (1911), Bp.-en a Verbőczi Gimn. tanára (1920–25); működésének két emberöltőjét javarészt a bp.-i Berzsenyi Dániel Gimn.-ban töltötte (1925–50). Diákjaival kiadta a magyar irodalom több, addig kiadatlanul rejtőző fontos kútfőjét. A Bessenyei-kiadásaival (Hunyadi, 1929, Tariménes utazása, 1930) kezdődő sorozatot folytatta a Magyar Irodalmi Ritkaságok kiadásával (Bp., 1930–44), amelyben az ország különböző iskoláinak diákjai, tanáraik vezetésével kutatták fel és rendezték sajtó alá a kutatás számára azóta is nélkülözhetetlen forráskiadványokat, összesen 63 művet. Az általa szerkesztett A tanítás problémái c. sorozatban jelent meg a Tanulók szerepe az irodalomkutatásban (1934) és Könyvnélküliek (1936) c. két tanulmánya. 1935-ben egyetemi magántanár a debreceni tudományegy.-en, majd nyilvános rendkívüli tanár lett. Tanári, irodalomtörténészi és ismeretterjesztő munkája mellett műfordítói tevékenységet is folytatott. 1916-ban jelent meg Német anthológia 1150–1900 c. kötete, amelyben formailag és tartalmilag egyaránt mintaszerű fordításokban adott áttekintést a német költészet évszázadairól. Később néhány Gerhard Hauptmann-mű tolmácsolásán kívül főleg klasszikus francia regényeket fordított (Zola: Nana, Verne-regények). A hivatalos kultúrpolitika Ady-ellenessége ellenére elérte, hogy Adyról írt disszertációja (Én, Ady Endre, Szeged, 1929) alapján avassák a magyar irodalom doktorává. Konzervatív folyóiratok (Protestáns Szemle, Napkelet, Budapesti Szemle) munkatársaként is a kortárs haladó költészetet népszerűsítette. Antológiákat szerkesztett (Mai magyar múzsa, Bp., 1930; Új magyar költők, Bp., 1936; Mai magyar költők, Bp., 1941). Irodalomtörténeti munkásságának középpontjában Reviczky Gyula, majd jó néhány évtizeden át Bessenyei György és a magyar felvilágosodás állt. Számos részlettanulmánya mellett Bessenyei (Bp., 1947) c. könyve mintegy összegezése a haladó irodalmi- gondolkodásbeli hagyományok népszerűsítése érdekében végzett munkásságának. Közben szórványosan szépirodalmi tevékenységet is folytatott. Szellemes epigrammái már idős korában jelentek meg az Élet és Irodalom, a Jelenkor és az Alföld hasábjain. Szépprózai művei közül jelentősek tanári pályájáról szóló emlékezései: Húsz évem a Markóban (Bp., 1946), Tanári pályám emlékezete (Bp., 1969), regénykísérleteinek is pedagógus-önéletrajzi jellegük van. 1950-ben formálisan nyugalomba vonult, de ténylegesen 75 éves koráig tanított. Mint tanácsadó számos pedagógiai és népművelési tervezet kidolgozásában vett részt. 89 éves korában még aktív műfordító volt. – Irod. Alszeghy Zsolt: Irod. tört. (1946); Baránszky Jób László: Egy humanista nevelő emlékezéseihez (Embernevelés, 1946); Rába György: V. L. 70 éves (Irod. tört., 1957. 2. sz.); Rab Zsuzsa: V. L. köszöntése (Élet és Irod., 1977. 25. sz.); Szekér Endre: V. L. emlékezete (Petőfi Népe, 1978. jan. 4.); Vas István: Tanulók szerepe az irodalom tanításában (Tengerek nélkül; tanulmányok, Bp., 1978); Antal Gábor: V. L. (Irod. tört. Közl., 1978. 2. sz.).
Disambiguation notice

Links

Member ratings

Average: No ratings.

Improve this author

Combine/separate works

Author division

László Vajthó is currently considered a "single author." If one or more works are by a distinct, homonymous authors, go ahead and split the author.

Includes

László Vajthó is composed of 2 names. You can examine and separate out names.

Combine with…

 

About | Contact | Privacy/Terms | Help/FAQs | Blog | Store | APIs | TinyCat | Legacy Libraries | Early Reviewers | Common Knowledge | 128,098,949 books! | Top bar: Always visible