Click on a thumbnail to go to Google Books.
Loading... La Tête d'obsidienne (edition 1974)by André Malraux
Work InformationPicasso's Mask by André Malraux (Author)
None Loading...
Sign up for LibraryThing to find out whether you'll like this book. No current Talk conversations about this book.
This essay is not the work of an art historian, or even of a critic, but, rather, the rhetorical response of a man of action to some of the artist’s innumerable acts with his hands... Whimsically, but with dire meaning, Malraux adds, ‘When stained-glass windows vanished, clocks began to reign over the churches.’ The epigram allows a laugh of pleasure to the reader of a strenuous book that rather overpowers the subject. (Malraux was equally overpowering in his well-known essay on Goya.) Malraux engages us most when he digs up the dear old rows about art which kept Paris alive until, after the last war, they moved on to New York. Belongs to Publisher Series
"Just as the mask of the title symbolizes several aspects of Picasso's life, this important book exists on at least four levels: as an affectionate memoir, an analysis of Picasso's genius, a detailed commentary on much of his work, and a discussion of the significance of art in the modern world."--Publishers Weekly Following Pablo Picasso's death in 1973, André Malraux was summoned by Jacqueline Picasso, the artist's widow, to her home at Mougins in the South of France. There, surrounded by Picasso's powerful last paintings "painted face to face with death," and his art collection destined for the Louvre, Malraux recollected Picasso's rebellious life and the metamorphosis of his art. In Picasso's Mask, Malraux's memories, at once personal and historical, evoke Picasso as a private man and as a legendary artistic genius. For over half a century, André Malraux (1901-1976) was intimately involved in French intellectual life, as philosopher, novelist, soldier, statesman, and secretary for cultural affairs. Malraux knew Picasso well, and here recollects a number of his conversations with the painter. In rich, evocative, and memory-filled prose, he has written an inspiring and moving reminiscence. Picasso's Mask is one of the most profound works in Malraux's remarkable oeuvre. No library descriptions found. |
Current DiscussionsNonePopular covers
Google Books — Loading... GenresMelvil Decimal System (DDC)759.4The arts Painting History, geographic treatment, biography France and regionLC ClassificationRatingAverage:
Is this you?Become a LibraryThing Author. |
Picassót, azt hiszem, nem kell bemutatni. Még az is alkot valamilyen véleményt róla, aki egy Mondrian képet összetéveszt egy Volvo hűtőrácsával, Matisse-t pedig keveri Festéktüsszentő Hapci Benővel. Hogy miért ilyen közismert Picasso? Ha parasztos választ akarnék adni, az úgy hangozna, hogy "Mer' hülyeségeket festett. Szemet a fül helyére, a fület meg a térdre. Há' ilyent én is tudok, osztán mégis ű lett milijomos." Persze (maximálisan tiszteletben tartva ezt a megközelítést) elképzelhető, hogy ennél komplexebb jelenséggel állunk szemben. Azzal, hogy Picasso a fejében lévő Képzeletbeli Múzeumot úgy használta fel, mint előtte senki más. Míg elődei és kortársai stílust kovácsoltak maguknak, a spanyol megvetette a stílust. Az alkotás nála hatalmas ugrások sorozata, és sosem tudta, hogy ahová ugrik, ott éppen mi van, van-e ott egyáltalán bármiféle talaj, vagy csak a puszta űr. Nem elmélyítette, amit addig elsajátított, hanem igyekezett elfelejteni, szembeszállni vele, folyamatosan konfrontálódott saját addigi sikereivel is. "Nem utánozni kell, amit az élet csinál, hanem úgy kell dolgozni, ahogy ő dolgozik. Mert így az élet ellenében dolgozunk." - mondta. Ezért tűnik úgy, hogy művészete (Picasso amúgy rühellte a "művészet" szót) folyamatos és megdöbbentő metamorfózisok sorozata, amit ha nem is értettek, de mindig érdeklődést váltott ki.
Malraux-t viszont egy picit be kell mutatni. Bár a maga idejében itthon is népszerű regényeket írt, de Franciaországban ennél ismertebb volt mint kultuszminiszter és kultúraszervező, illetve veretes művészeti tanulmányok írója. No most ha Picasso az ösztönember, aki saját múzeuma talajáról újra és újra az ismeretlenbe veti magát, Malraux a teoretikus, aki nagyjából ugyanebből a Képzeletbeli Múzeumból táplálkozik, de ő inkább rendszerezné, összevetné, katalogizálná azt - magyarán igyekszik megérteni az egész miskulanciát. Találkozásuk e könyv lapjain ezért kicsit valamiféle tiszteletteljes párviadalra vagy még inkább fogócskára emlékeztet: Picasso alkot, Malraux meg rohan utána, és próbálja értelmezni. Világos, a teoretikus hátránya behozhatatlan: egy olyan kérdésre keresi a választ, amit lehet, fel sem tettek, olyasvalamit akar megfejteni, ami (legalábbis a művész szerint) nem csak megfejthetetlen, de valójában teljesen érdektelen is. Aztán a Halál (mert "a Halál mindig győz", ahogy Sztálin mondta volt) magával viszi a művészt, a teoretikus pedig magára marad az Életművel. Azt csinál vele, amit akar. A fene tudja, ez megkönnyíti-e a dolgát. ( )