Each story is an interesting anecdote about a set of events about individuals in curious situations. The stories by themselves appear to have no start or end but expose ways of thinking about each instance. ( )

A kötet Ă­rĂĄsainak jelentƑs rĂ©szĂ©t mĂĄr ismertem, de sebaj, jĂł volt Ășjraolvasni Ƒket. Mert Hemingwayt olvasni, Ășgy nagy ĂĄltalĂĄnossĂĄgban: jĂł. KĂŒlönösen Ă©rdekes figyelni, ahogy Ernest rendre a szövegen kĂ­vĂŒlre helyezi el magĂĄt a feszĂŒltsĂ©get biztosĂ­tĂł esemĂ©nyt – az Ă­rĂł ĂșjĂ­tĂĄsa ugyanis, hogy maga a konkrĂ©t cselekmĂ©ny gyakran mĂĄr a novella kezdete elƑtt megtörtĂ©nt, vagy a novellĂĄn kĂ­vĂŒl törtĂ©nik, Ă©s a szereplƑk pĂĄrbeszĂ©dĂ©bƑl, pontosabban a pĂĄrbeszĂ©d pulzĂĄlĂĄsĂĄbĂłl vagyunk kĂ©nytelenek rekonstruĂĄlni azt. Ez, pĂĄrosulva a közmondĂĄsos hemingwayi szƱkszavĂșsĂĄggal, helyenkĂ©nt igazĂĄn Ă©lmĂ©nydĂșs Ă©s izgalmas prĂłzĂĄt produkĂĄl, ezzel tette hozzĂĄ a Papa a magĂĄĂ©t a XX. szĂĄzadi irodalomhoz*, nem az igazi FĂ©rfiak** szerepeltetĂ©sĂ©vel – igazi FĂ©rfiakat ugyanis mĂĄr Hemingway elƑtt is szĂ©p szĂĄmmal ontott magĂĄbĂłl a regĂ©nyirodalom. Persze azĂ©rt a hemingwayi FĂ©rfi is bƑven megĂ©r egy misĂ©t – ez a karakĂĄn csĂĄvĂł, aki ha fĂ©l is, megharcol a fĂ©lelemmel, mert azt is lĂĄbhoz tudja szoktatni. És aki szĂłtlanul, többĂ©-kevĂ©sbĂ© cserzett arccal bĂĄmul bele a Nagy Semmibe, miközben mindenfĂ©lĂ©re gondol: egy rĂ©gi folyĂłra, ahol pisztrĂĄngra horgĂĄszott, egy oroszlĂĄnra, ahogy a bozĂłtban lapul, egy torrero köpenyĂ©nek lebbenĂ©sĂ©re, egy grĂĄnĂĄtra, ami ĂĄtsĂŒvĂ­t a lövĂ©szĂĄrkok fölött
 vagy arra, hogy mi lenne, ha Ă©ppen haldokolna, folyna el belƑle az Ă©let, Ă©s haldoklĂĄs közben egy rĂ©gi folyĂłra gondolna, ahol
 etc, etc. JĂł, hĂĄt ƑszintĂ©n megmondom, nĂ©ha kicsit mĂĄr sok ezekbƑl a FĂ©rfiakbĂłl. És igen, idƑnkĂ©nt kedvem tĂĄmadt jĂłl tökön rĂșgni Ƒket, csak hogy megteljen Ă©lettel az a fĂ©rfibĂșs tekintetĂŒk.

(AmĂșgy lelkiismeret-furdalĂĄs nĂ©lkĂŒl langyos nĂ©gyest adtam volna rĂĄ, ha nincs benne Az öreg halĂĄsz
, amit remekmƱnek tartok. EgyszerƱen pazar, hogy mƱködik, mint szimpla kalandregĂ©ny, fƑszerepben a megvĂ©nĂŒlt Ă©s legatyĂĄsodott Bear Gryllsszel, Ă©s mƱködik a lĂ©tezĂ©s sokszintƱ, mĂ©gis közĂ©rthetƑ metaforĂĄjakĂ©nt is. Így nĂ©mileg forrĂłbb nĂ©gyes jĂĄr neki.)

* Érdemes megnĂ©zni a skandinĂĄv minimalistĂĄkra gyakorolt hatĂĄsĂĄt.
** Ez a „FĂ©rfi” nem keverendƑ össze a „fĂ©rfi” kifejezĂ©ssel – utĂłbbi az emberi faj hĂ­mnemƱ egyedeit, elƑbbi pedig egy morĂĄlis ĂĄllapotot, illetve az ebbƑl fakadĂł cselekvĂ©si sĂ©mĂĄkat jelöli, amiket Hemingway egyĂ©rtelmƱen a biolĂłgiai nemhez köt. ( )

It has never occurred to me before, but the autor seems to have been obsessed with physical violence, whether in the form of war, boxing, corrida, hunting ... Which is maybe why I still consider one of the few 'non-violent' stories, A Clean, Well-Lighted Place, the best he's ever written. ( )

Hemingway expresses it well himself in one of the stories when he describes his alter-ego as writing morbid stories. Maybe not morbid, but they all have such a morose feel to them. It's like listening to hours of music in a minor key, discordant and mournful. He was not a happy camper. There is no joy in any of his stories. Awe sometimes, but never joy. ( )

This collection of stories is wonderful. Hemingway was a master of the short story genre and one of the finest American writers ever. Ever word is meaningful and well crafted into extraordinary stories. "Hills Like White Elephants" is my absolute favorite of the bunch. ( )