One of the first novels that truly started me on the path to what would become a life long love with reading. The protagonist, a tragic actor, is so likeable with his catty attitude that he takes you on a trip to a very new & different world. And, his boyfriend is a joy, too. Mary Renault was a genius. She bravely presented the LGBTQ community, as well as she & her partner. I've committed myself to collecting her entire collection of writings. It has been 20-year's since we lost her and her writing still holds up. ( )

Ha egy görögökről szóló jó történelmi regény ismérve, hogy az ember egy picit görög akar lenni utána, akkor ez egy jó történelmi regény. Mary Renault a műfaj klasszikus hagyományaiból építkezik – regénye egyfelől útikönyv egy eltűnt időről és helyről, gusztusos időutazás, másfelől pedig egy jelentős (bár nem feltétlenül közismert) történelmi esemény eredeti interpretációja. És nem mellesleg celebspotting, amiben a jelenkori olvasó belebámulhat bizonyos azóta elporladt hírességek sorsába is. E könyv fő celebje maga Platón, a cselekmény gócpontjában pedig az áll, ahogy a kaporszakállú bölcs megkísérli filozófiai elméletét az államról a valóságba integrálni, és a vajgerincű, gyenge jellemű szicíliai zsarnok, Dionüsziosz mentoraként kialakítani a tökéletes kormányzatot. Itt már tetten érhető a kötet első ellentétpárja: a letisztult filozófia meg a racionális ész áll szemben az egyéni gyarlósággal, no meg a politikai machinációk, a kétszínűség futóhomokjával. Akik vettek részt ókortörténeti vagy filozófiai szigorlaton, talán emlékeznek, sikeres volt-e a platóni nekifeszülés, a többieknek meg elspoilerezem: nem. Hihetetlenül érdekes téma, remek diktátor-arckép, sallangmentes ábrázolása annak, mit tesz a hatalom az ember lelkével, és hogy rágja le róla mindazt, amit a jó szándéknak addig sikerült felépítenie.

Mindez azonban csak egy lyukas garast érne (lyukatlant semmiképp), ha az elbeszélő személye nem lenne ilyen jól megcsinálva. Renault hőse Nikératosz, aki athéni és aki színész – ezzel a két jelzővel pedig a szerző újabb ellentéteket is beemel a szövegbe. Egyfelől Nikératosz athéniként demokrata, és ösztönösen ellenérzésekkel viseltetik a zsarnokság mindenféle megnyilvánulása iránt (igen, még Platón esetleges zsarnoksága iránt is), másfelől meg színész, ami azért is praktikus, mert így 1.) van ürügye végigturnézni az akkori ismert világot 2.) módot ad Renaultnak arra, hogy fitogtathassa széles körű tudását a korszak színművészetéről, amely színművészet baromi érdekes dolog ám. De ami a legfontosabb: Nikératosz emellett talpig becsületes is, mentes az irigységtől, elkötelezett mind barátai, mind hivatása iránt – és ha ez a két elköteleződés szembe kerül egymással, akkor nem rest bátor döntést hozni, olyat, ami ha kényelmetlen vagy veszedelmes is, de mindig felismerni benne a lelkiismeret parancsát. Minden ízében szimpatikus fazon, én nagyon bírtam.

Jól össze van rakva a könyv, számos olyan síkot futtat, amiben öröm volt elmerülni. Ahogy az egyszeri moly-értékelő mondaná: „fogok még a szerzőtől olvasni”. ( )

The hands that had traced my painted wounds lifted me gently. I was gathered into the arms of Hecuba: the wrinkled mask with its down-turned mouth bent close above. The flute, which had been moaning softly through the speech, getting a clue, wailed louder. Under its sound, Queen Hecuba whispered in my ear, "Be quiet, you little bastard. You're dead." ( )

The Mask of Apollo is Nikerato's good luck oracle and muse,
smiling silently and using his eyes to convey reactions seen as visions.

Niko's early entry into his father's acting profession steers his lifelong career and loves.

It is a pleasure to read until the endless battles at the finale in Syracuse.
(As well, Niko meeting the young lady of The Academy who showed up unharmed in Syracuse was a stretch.)

Ending is silly - why leave a beautiful gold gift on a grave to be stolen...?
What will The Mask think of THAT?

Here's one from Euripides for January 6th, 2021:

In vain man's expectation;
God brings the unthought to be,
As here we see. ( )

I didn't enjoy this one nearly as much as Bull from the Sea. Perhaps because it was more political and philosophical than mythical and dramatic, which is ironic for a tale centered around the theater. There were many characters to keep track of, so that every time I put the book down, I had to re-orient myself when I picked it back up. She is a wonderful writer and I look forward to the next one, but I would place this one at the bottom of the list of Mary Renault novels to explore. ( )