„Nincs természetes halál: semmi sem természetes, ami velünk történik, hiszen jelenlétünk megkérdőjelezi a világot. Minden ember halandó: de minden ember halála baleset, és még ha az illető tudja és el is fogadja, hogy egyszer meg kell halnia, az elmúlás egy váratlan, erőszakos esemény.”

A Szelíd halál nem a gyászfeldolgozás könyve. Inkább egy folyamat (viszonylag, úgy-ahogy) hűvös, tárgyilagos ábrázolása. Hogy van egy nő, aki a véletlenek összjátéka folytán egyben de Beauvoir édesanyja. Ez a nő megélt egy életet, egy rossz házasságot, amiben feláldozta saját igényeit. És nem is mindig érezte rossz házasságnak. Aztán megözvegyült, és ha késve is, de felépítette valahogy magát. Most pedig, úgy látszik, elérkezett a dolgok végére. A halál árnyékába. Teste romló hús, erőszakos sejtjei egymásnak uszulnak. Fáradt, öreg test egy kórházi ágyon. Aki már menni akar. Hogy múljon a fájdalom, és a szégyen: a kiszolgáltatottak szégyene. Talán meg se illene írni, meg se kéne örökíteni. Hisz biztos ő is szégyellné. De a író már csak olyan. Hogy neki mindene a „téma”. Szokták mondani, hogy valaki „eladná az anyját is” - nos, az író pedig megírja. Igen, akár a halálát is. De ez így van jól. Neked írja meg. Helyetted írja meg. Hogy ha úgy alakul, ne legyél egyedül. ( )

Really real. Very touching story of motherhood and daughterhood. ( )

A touching account of de Beauvoir's mother's last days as de Beauvoir looks back on how her mother's life shaped her mother and, in turn, herself, and their contradictory taut-but-loving relationship with each other. I really really really love de Beauvoir's writings about girls and women. There's such a piercing insightfulness there. ( )

short and sweet. ( )

Short, an excellent account of a very common experience. We usually lose our mothers and often , like this, to cancer. ( )