Picture of author.

André Malraux (1901–1976)

Author of Man's Fate

176+ Works 5,642 Members 75 Reviews 16 Favorited

About the Author

Andre (Georges) Malraux, 1901- 1976 French novelist Andre Malraux was born in Paris to a wealthy family. His father was Fernand-Georges Malraux, a stockbroker, and his mother was Berthe (Lamy) Malraux. He attended the Lycee Condorcet and studied oriental languages at the Ecole des Langues show more Orientales. His parents separated when he was a child, and his mother brought him up. His father committed suicide in 1930. Malraux was also considered an adventurer, art historian, and statesman. He was the Minister for Cultural Affairs for eleven years from 1958-1969. He worked as an art editor at Gallimard publishers in Paris. He attended archaeological expeditions in Iran and Afghanistan. At the age of twenty-one, Malraux went to Cambodia with his wife, writer Clara Goldsmidt, where he was imprisoned for taking bas-reliefs from a Khmer temple. In 1925, he went to Saigon and joined the anti-colonial Young Annam League. In World War II, Malraux served in a French tank Unit. He was wounded and captured, but he managed to escape and join the Resistance where he met General Charles de Gaulle. He escaped a second capture in 1944 and received the Medaille de la Resistance, the Croix de Guerre and the British Distinguished Service Order for his service. Malraux's short novel "Le Temps De Mapris" (1935), tells the story of a Communist who's held prisoner in a Nazi concentration camp. In the Spanish Civil War, Malraux fought for the Republicans (1936-1939). He was wounded twice in the effort to stop Franco's advance on Madrid. His novel "L'Espoir" (1937) tells of Republican Spain in combat. This was also adapted for the screen in 1938 and the film was titled Sierrade Teruel. After "L'Espoir", Malraux divorced and had a liaison with Josette Clotis. She died in a railroad accident in 1945. At this time, Malraux broke from communism and began writing non-fiction. In 1948, Malrauxe married Marie-Madeline Lioux, a concert pianist and widow of his half-brother. In 1961, he lost his two sons in an accident. In 1958, when de Gaulle came to power, he was appointed first Minister of Information and then, a year later, Minister of State for Cultural Affairs. In 1967, Malraux's autobiography "Anti-Memoires" was published. In it, Malraux mixed fact with fiction and excerpts from his novels. Later volumes of his personal recollections involved Pablo Picasso, Leopold Sedar Senghor and de Gaulle. In "Felled Oaks" (1971), Malraux tells of his conversations with de Gaulle, his political idol. After leaving politics, Malraux retired to a suburb of Paris and continued to write until his death on November 23, 1976. (Bowker Author Biography) show less
Image credit: Gisele Freund (1935)


Works by André Malraux

Man's Fate (1933) 2,478 copies
Man's Hope (1937) — Author — 584 copies
Anti-Memoirs (1967) — Author — 439 copies
The Voices of Silence (1951) 340 copies
The Royal Way (1930) 334 copies
Les Conquérants (1928) — Author — 261 copies
The Temptation of the West (1926) — Author — 118 copies
Days of Wrath (1935) 84 copies
Felled Oaks: Conversation with De Gaulle (1971) — Author — 70 copies
Museum without Walls (1967) 69 copies
Picasso's Mask (1974) — Author — 69 copies
The Walnut Trees of Altenburg (1948) — Author — 61 copies
The metamorphosis of the gods (1957) — Author — 60 copies
Lazarus (1974) — Author — 59 copies
Le Musée imaginaire (1965) 48 copies
Romans (1947) — Author — 30 copies
Saturn : an essay on Goya (1950) 22 copies
Malraux : Oeuvres complètes, tome 1 (1945) — Author — 21 copies
Le miroir des limbes (1976) 17 copies
L'homme précaire et la littérature (1977) — Author — 16 copies
The Psychology of Art (1947) 16 copies
Album Malraux (1986) 16 copies
La Reina De Saba (1993) 13 copies
Malraux : Oeuvres complètes, tome 3 (1945) — Author — 13 copies
Malraux : Oeuvres complètes, tome 2 (1996) — Author — 12 copies
La métamorphose des dieux, tome 2 : L'Irréel (1957) — Author — 11 copies
La métamorphose des dieux, tome 3 : L'Intemporel (1957) — Author — 11 copies
The Creative Act (1948) 10 copies
Museum Without Walls (1947) 10 copies
Hôtes de passage (1975) — Author — 8 copies
Le Surnaturel (1957) — Author — 8 copies
Oeuvres Complètes : Ecrits sur l'art (2004) — Author — 6 copies
Vermeer de Delft (2011) 4 copies
Écrits farfelus (2012) — Author — 4 copies
Oraisons funèbres (1971) 4 copies
Malraux, être et dire (1976) 4 copies
Malraux : Essais : Œuvres complètes (Tome 6) (2010) — Author — 3 copies
Pages choisies (romans) (1955) 3 copies
Malraux face aux jeunes (2016) 2 copies
Man's Fate 2 copies
Goya (1957) 2 copies
L'univers farfelu d'André Malraux (2009) — Author — 2 copies
La fin et le commencement. (1976) — Author — 2 copies
L'intemporel 1 copy
L' espoir 1 copy
Oeuvres completes V (1945) 1 copy
Düssel Müze (2020) 1 copy
Goya (1970) 1 copy
Le Monde Chretien (1954) 1 copy
Oeuvres completes VI (1945) 1 copy
Oeuvres completes IV (1945) 1 copy
Oeuvres completes II (1945) 1 copy
Oeuvres completes VII (1945) 1 copy
Les conquérants (1985) 1 copy
Dyables (1995) 1 copy
Israël (1955) 1 copy
G.Braque 1 copy
SHPRESA 1 copy
BÜYÜK YOL 1 copy
Håpet 1 copy

Associated Works

Lady Chatterley's Lover (1960) — Foreword, some editions — 13,334 copies
Les Liaisons Dangereuses (1782) — Introduction, some editions — 6,347 copies
A World of Great Stories (1947) 254 copies
India in Mind (2005) — Contributor — 78 copies
Great French Short Novels (1952) — Contributor — 31 copies
Le Coeur Battant (1976) — some editions — 12 copies
La Condition Humaine, Malraux (Profil d'une Oeuvre) (1984) — Contributor — 12 copies
Drawings of Goya in the Prado Museum (Master Draughtsman) (1947) — some editions — 6 copies
Profil d'une œuvre. L'espoir, Malraux (1970) — Contributor — 5 copies
Correspondance (1941-1959) et autres textes: 1941-1959 (2016) — Author, some editions — 3 copies
Iran : Parther und Sasaniden — Editor, some editions — 1 copy


1001 (122) 1001 books (131) 18th century (264) 20th century (309) adultery (121) art (119) British (162) British literature (192) China (133) classic (563) classic literature (85) classics (603) D. H. Lawrence (97) England (170) English (102) English literature (213) epistolary (136) epistolary novel (86) erotica (185) fiction (2,750) France (343) French (473) French fiction (94) French literature (670) historical fiction (75) history (81) literature (755) love (101) modernism (78) narrativa (72) novel (667) Novela (88) own (94) read (207) Roman (252) romance (255) sex (116) sexuality (123) to-read (879) unread (171)

Common Knowledge



About the Chinese Revolution 1927.
susangeib | Sep 10, 2023 |
The novel is the story of the 1927 Shanghai massacre as experienced by several fictional characters representing various points of view including Chinese and Russian Communists, terrorists, Western businessmen and dilettantes, and members of the factions of the Kuomintang. In addition to the multiway political strife, there is personal animosity, philosophical existential angst and betrayal. Malraux was an interesting character himself, perhaps somewhat of a self-invented con man (http://www.nytimes.com/2005/04/10/books/review/malraux-one-mans-fate.html), but I don't think any less of the novel for that - after all, he did write it.
Ultimately, I found the story moving (Nabokov apparently ridiculed it as melodramatic), but the text was sometimes awkward and difficult to read. It won the Prix Goncourt in 1933 and I suspect that the problem is with the translation. There is another English translation by Alastair MacDonald; it is out of print, but I recommend looking for it.
Randomly chosen examples of these not infrequent difficulties are:
"If you don't have confidence in the International, mustn't belong to the Party." [Is there a word missing here?]

" 'Yes, Gisors, Kyoshi.(1)'
1. Kyo is an abbreviation." [Is abbreviation the correct English word to mean nickname?]
And...a favorite quote that might be useful in the future:
"When you're through prostituting yourselves to the State, you take your cowardice for wisdom, and believe that to be a Venus de Milo all you need is to be armless..."

… (more)
markm2315 | 35 other reviews | Jul 1, 2023 |
Nel 1925, dopo un paio di esperienze in Asia e prima della sua "trilogia asiatica", Malraux pubblica questo dialogo immaginario fra un francese e un cinese, strumento per esprimere le sue idee sulle "tentazioni" (e sulle malattie dell'occidente). Come rimarcano le note editoriali, questi pensieri degli anni '20 prefigurano la sensibilità del pensiero francese a (breve) venire, anticipando molte riflessioni sul senso del controllo del proprio destino, sul rapporto fra cultura e tecnica, sulla spettacolarizzazione della vita, nonché sui semi in nuce della mutazione - o forse della decadenza - della cultura cinese stessa. Da leggere.… (more)
d.v. | May 16, 2023 |
Mindenkinek van Képzeletbeli Múzeuma. Ott hordozza a fejében. Benne képviseli magát az összes műalkotás, amit valaha látott, ami megragadt benne, egymás mellett a sok szobor és festmény, szépen elrendezve, esetleg egymás hegyén-hátán, zsúfoltan vagy nagy üres tereket hagyva, a'la Marie Kondo. A Képzeletbeli Múzeum eszméje végigkíséri magát a művészetet a kezdetektől fogva, de folyamatosan bővül, különösen a fényképezés és a különböző médiumok térnyerésével - elképzelhető tehát, hogy ma egy pusztamonostori kisboltos vagy csirketenyésztő fejében több műalkotás van elhelyezve (még ha egyiket-másikat rosszul is címkézték fel), mint amennyi anno Raffaelo fejében volt. Ez a Képzeletbeli Múzeum ennek a különös, riportkönyv és művészettörténeti fejtegetés jellemzőit ötvöző kötetnek a központi eleme, közelebbről két személy múzeuma: Malraux-é és Picassóé.

Picassót, azt hiszem, nem kell bemutatni. Még az is alkot valamilyen véleményt róla, aki egy Mondrian képet összetéveszt egy Volvo hűtőrácsával, Matisse-t pedig keveri Festéktüsszentő Hapci Benővel. Hogy miért ilyen közismert Picasso? Ha parasztos választ akarnék adni, az úgy hangozna, hogy "Mer' hülyeségeket festett. Szemet a fül helyére, a fület meg a térdre. Há' ilyent én is tudok, osztán mégis ű lett milijomos." Persze (maximálisan tiszteletben tartva ezt a megközelítést) elképzelhető, hogy ennél komplexebb jelenséggel állunk szemben. Azzal, hogy Picasso a fejében lévő Képzeletbeli Múzeumot úgy használta fel, mint előtte senki más. Míg elődei és kortársai stílust kovácsoltak maguknak, a spanyol megvetette a stílust. Az alkotás nála hatalmas ugrások sorozata, és sosem tudta, hogy ahová ugrik, ott éppen mi van, van-e ott egyáltalán bármiféle talaj, vagy csak a puszta űr. Nem elmélyítette, amit addig elsajátított, hanem igyekezett elfelejteni, szembeszállni vele, folyamatosan konfrontálódott saját addigi sikereivel is. "Nem utánozni kell, amit az élet csinál, hanem úgy kell dolgozni, ahogy ő dolgozik. Mert így az élet ellenében dolgozunk." - mondta. Ezért tűnik úgy, hogy művészete (Picasso amúgy rühellte a "művészet" szót) folyamatos és megdöbbentő metamorfózisok sorozata, amit ha nem is értettek, de mindig érdeklődést váltott ki.

Malraux-t viszont egy picit be kell mutatni. Bár a maga idejében itthon is népszerű regényeket írt, de Franciaországban ennél ismertebb volt mint kultuszminiszter és kultúraszervező, illetve veretes művészeti tanulmányok írója. No most ha Picasso az ösztönember, aki saját múzeuma talajáról újra és újra az ismeretlenbe veti magát, Malraux a teoretikus, aki nagyjából ugyanebből a Képzeletbeli Múzeumból táplálkozik, de ő inkább rendszerezné, összevetné, katalogizálná azt - magyarán igyekszik megérteni az egész miskulanciát. Találkozásuk e könyv lapjain ezért kicsit valamiféle tiszteletteljes párviadalra vagy még inkább fogócskára emlékeztet: Picasso alkot, Malraux meg rohan utána, és próbálja értelmezni. Világos, a teoretikus hátránya behozhatatlan: egy olyan kérdésre keresi a választ, amit lehet, fel sem tettek, olyasvalamit akar megfejteni, ami (legalábbis a művész szerint) nem csak megfejthetetlen, de valójában teljesen érdektelen is. Aztán a Halál (mert "a Halál mindig győz", ahogy Sztálin mondta volt) magával viszi a művészt, a teoretikus pedig magára marad az Életművel. Azt csinál vele, amit akar. A fene tudja, ez megkönnyíti-e a dolgát.
… (more)
Kuszma | Jul 2, 2022 |



You May Also Like

Associated Authors

Michel Lantelme Editor, Introduction
Jean-Yves Tadié Editor, Preface
Else Høst Translator
E. Du Perron Translator
Gunnar Høst Translator
Madeline Sorel Illustrator
John Leonard Introduction
岩崎 力 Translator
Stuart Gilbert Translator
Marius-François Guyard Editor, Contributor, Préface
Christiane Moatti Contributor, Editor
François Trécourt Contributor, Editor, Introduction
Michel Autrand Contributor, Introduction
Henri Godard Editor, Preface
Moncef Khémiri Contributor
Francis Price Translator
Adrien Goetz Contributor
Walter G. Langlois Contributor
Robert Jouanny Contributor
Daniel Durosay Contributor
Goetz Contributor
Philippe Delpuech Contributor
Jean-Claude Larrat Contributor
Noël Burch Contributor
Xavier Lloveras Translator


Also by
½ 3.7

Charts & Graphs