Daniel P. Mannix (1911–1997)

A létező szocializmus nem arról volt híres, hogy számolatlanul eresztette be a magyar piacra a mérvadó nyugati történészek objektív munkáit – többnyire azok csúsztak át, akiket valamilyen módon integrálni lehetett a marxista történelemszemléletbe. Mannix és Cowley könyve ezek közé tartozott, hiszen a rabszolga-kereskedelem története tökéletesen beilleszkedik a „rohadt imperialisták” diskurzusba* – szerencsére, mert különben meg (a témához képest, és persze ahhoz képes, hogy a polgárjogi mozgalmak fősodrában jelent meg) objektív, tárgyilagos és amúgy is: marha fontos mű. Olyannyira tárgyilagos, hogy az utószó szükségét is látja megdorgálni ezért, ilyesformán: szép, szép ez a sok adat, de hát le kellett volna vonni a megfelelő tanulságokat is… Amit értsünk úgy, hogy el kellett volna jutni egészen a marxizmusig, nem megállni a roosevelt-i liberalizmusnál. Én meg úgy vagyok vele, hogy elég nekem az adat, levonom magam belőle a konklúziót, köszi szépen.

Mannix és Crowley a XVI. századtól egészen az amerikai polgárháborúig tekinti át a rabszolga-kereskedelem alakulását. Abból a történelmi pillanatból kezdik el vizsgálódás, amikor az Amerikát meghódító fehérek rájöttek, hogy ezek az indiánok túl gyorsan amortizálódnak a bányákban meg a földeken – és akkor felvillant valakinek a feje fölött az a kis villanykörte (amit amúgy csak Edison talált fel évszázadokkal később), hogy heuréka! hiszen ezek a feketék Afrikában olyan jó munkásemberek, biztos nagyon megfelelnének a cukornád-ültetvényeken. (Íme egy példa a pozitív diszkrimináció káros hatásaira.) Sajnálatos módon partnereik is akadtak az idea megvalósításában, mégpedig a nyugat-afrikai partvidék törzsfőnökei és királyai, akik egyszerűen káprázatos ötletnek tartották, hogy rumért és puskákért cserébe rabszolgákat adjanak el a csávóknak a vagány vitorlás hajókon. A rumot aztán megitták, a puskákkal meg rabszolgaszerző-hadjáratokat indítottak, hogy még több rumot és puskát szerezhessenek – talán így kezdődött el európai segítséggel az az erőszakspirál, amit mai napig megfigyelhetünk a Fekete Kontinens egynémely szegletében.

A rabszolgaság kialakulásának tehát gazdasági, nem pedig fajelméleti gyökerei voltak** – ami azt illeti, a fajelmélet inkább a rabszolgaság hatására alakult ki, egyrészt mint igazolási kísérlet, másrészt mint önbeteljesítő jóslat. Hiszen milyen egyszerű volt rámutatni egy feketére az dohányföldön, hogy „Hát nézzétek, milyen koszos! Ugye, hogy mennyire izzad? És még írni sem tud! Bezzeg a fehér ember!” Ezek az érvek pedig akkor fogalmazódtak meg (nem ritkán bibliai hivatkozások formájában), amikor pár igazi kereszténynek (elsősorban néhány kvékernek) eszébe jutott, hogy mégsem rendjén való emberi lényeket elragadni, és állatként dolgoztatni – ezzel kezdődött az a késhegyig menő vita, amely előbb a rabszolgaság angliai betiltásához***, végeredményben pedig Észak és Dél polgárháborújához vezetett. Vagy ha egyetlen dátumot akarunk kiemelni, 1862. február 21-ig, amikor az Egyesült Államok bírósága először merészelt egy bizonyos Nathaniel Gordon rabszolgakereskedő-hajó kapitányt olyan büntetésben részesíteni, amit a törvény betűje már 1820 óta előírt: felakasztatta. (Tegyük hozzá, a rabszolgaság megszüntetésének morális kötelességét felhasználták az európaiak Afrika gyarmatosításakor is, mint fedősztorit, de ez egy másik történet. Mindenesetre kacskaringósak a történelem útjai.)

A Fekete elefántcsont kiemelkedő olvasmány, és nem mellesleg megrázó élmény. Felvázolja egy valódi tömeggyilkosság hátterét***** – engem különösen a rabszolga-kereskedelmet fű alatt pártoló Egyesült Államok és a rabszolga-kereskedelmet üldöző Brit Birodalom diplomáciai kekeckedései idegesítettek fel, amikor előbbiek nemzeti presztízskérdést csináltak abból, hogy a briteknek hiába van emberileg igazuk, de mivel britek, ezért ne legyen már igazuk. (Nem is beszélve a déli szavazókról, akiket jobban is szeretünk.) Érdemes elővenni ezt a könyvet, mert nem árt újra és újra emlékeztetni magunkat arra, hogy a fehér ember híres keresztény kultúrája azért nem mindig volt olyan keresztény. Sőt belegondolva… ha történelmét tekintjük, nem is igen tekinthető kereszténynek.

* Ahogy beleillett a sémába Dee Brown Vadnyugat története indián szemmel c. remek könyve is, ami értelmezhető e tanulmány párdarabjának, hiszen az amerikai történelem másik szégyenét feszegeti (az indián őslakosság kiirtását), és szintúgy a polgárjogi mozgalmak forrásszövegévé vált.
** Érdemes megjegyezni, hogy ugyanebben az időszakban fehérek ezreit is a szó szoros értelmében elrabolták egyes kereskedők, hogy szerződéses szolgaként (kvázi rabszolgaként) dolgoztassák őket a gyarmatokon.
*** Jellemző, hogy Wilberforce és a brit abolicionisták végül nem a feketék szenvedésének bemutatásával győzték meg a Parlamentet, hogy törölje el a rabszolgaságot, hanem azzal az érvvel, hogy a rabszolgakereskedő-hajókon a tengerészek (tehát a fehérek) halálozási aránya sokkal nagyobb volt****, mint a többi kereskedelmi ágban. És hát milyen dolog már pazarolni a drága angol vért.
**** Ami amúgy teljesen igaz állítás. Sőt, egyes adatok szerint a matrózok halálozási aránya még a raktérbe zsúfolt rabszolgákénál is lényegesen nagyobb volt. Hiszen utóbbiak végül is értékkel bírtak, óvni kellett őket, előbbiek viszont csak egy név voltak a bérlistán, amit bármelyik kapitány szíves-örömest kihúzott, ha úgy hozta a sors.
***** Becslések szerint 15 millió ember kelt át a tengeren akarata ellenére a rabszolga-kereskedelem három évszázada során, a járulékos veszteség pedig akár 30-40 millióra is tehető.… (more)

https://nwhyte.livejournal.com/3789061.html

Starts off as a historical survey of Roman games and then becomes two short stories, the first longer than the second, about men who worked in and around the arena. In fact the book is much less about gladiators and more about the people who arranged fights with animals in the arena, particularly the arrangements for torture and execution by damnatio ad bestias. Mannix has a bit of a fixation with the unpleasant things a trained animal can do to a woman prisoner. But he also makes interesting comparisons with the showmanship of the twentieth century, and although it's really not all that interesting a subject he covers it breezily enough.… (more)

The whole ugly story of the enslavement and export of Africans to ports around the world through the end of the heinous practice. Procedures were initially established centuries ago when people were hanged for stealing a loaf of bread and handicapped people were tormented for giggles. Whites were enslaved along with whites, no racial issues arose. But enslaving whites eventually raised a moral issue...is it proper to enslave Christians? Enslaving Africans side-stepped the issue and as long as African kings were willing to sell war captives and even their own subjects, Europeans and Americans were willing to take advantage. Whole regions of Africa were depopulated. Fascinating detail on the African Slave Trade.… (more)