Harry Potter and the Goblet of Fire: The Illustrated Edition (Harry… (original 2000; edition 2019)

Az első meg a második rész – mondjuk – lezárt, kerek egész. A harmadik már nem. Következésképp az első vagy a második után tulajdonképpen abba lehet hagyni a sorozatot (bár minek), de a harmadik után már igen nehéz. Ha addig eljut az ember, akkor exponenciálisan megnő az esélye, hogy végig is menjen az egészen. Érdekelt a maradásban, mert tudni akarja, mi lesz. Ezt pedig Rowling alaposan ki is használja.

Egyfelől úgy – és ez még akkor is feltűnik, ha a köteteket csak úgy egymás mellé rakjuk -, hogy a negyedik rész biza egy baromi húsos kötet lett, fizikailag is igazi nagyregény. Az azkabani fogoly négyszáz oldalához képest itt már csaknem hétszáz oldal a regényhossz, ez kb. 68%-os növekményt jelent. Ami nem baj. Nem baj, mert szeretjük a hosszú regényeket, már ha jók – egyszerűen azért, mert jó minél tovább bennük lenni. Szóval Rowling elég bátor pepecselni, apró ecsetvonásokkal elidőzni az olyan, a fősodorhoz képest marginális kérdéseken, mint a 14 évesek nemi érése, a házimanók jogai, vagy a különháború Rita Vitriollal, a bulvármágussal. Az eddigi részekkel összevetve mintha több volna a töltelék, de aki ismeri a cordon bleu elkészítésének titkát, az jól tudja: a töltelék adja az étel karakterét, attól lesz más, mint egy sima, mezei rántotthús, amit odakentek a krokett mellé.

És a szerző más értelemben is mer bátor lenni. Hogy mást ne mondjak, ez a kötet úgy kezdődik, hogy ahhoz képest egynémely hard boiled krimi is csak délutáni teázásnak tűnik a plüssmedvéinkkel. A nyomasztásfaktor pedig ezután is jelentős marad – emlékezzünk csak a temetői csonkolásra*. Voldemort árnya mindenhol ott lebeg, senki sincsen biztonságban. Az olvasó pedig aggódik. Azt gondolja, nem korrekt ez így. Ekkora súlyt rakni valakinek a vállára, aki még csak 14 éves. És hát, mit mondjak, a környezete sem támogató. Itt van például az impotensek és mihasznák gyülekezőhelye, a Mágiaügyi Minisztérium. Meg persze az egyre aktívabb Halálfalók. Lámpással kell keresni olyat, akiben megbízhatunk. Aki szembe mer nézni a veszéllyel, aki nem sumákol, nem ügyeskedik, nem két vasat tart a tűzben, nem a homokba dugott fejű struccot adja, aki nem kivárásra játszik. Ilyen körülmények között pedig egyre nagyobb szükség van az olvasóra – hogy ő is kitartson. Ott legyen Harry Potter mellett és szurkolói támogatást nyújtson az egyre nehezebb időkben.

Különben meg én nem is Voldemortot utálom. Végtére is neki ez a munkaköri kötelessége: rohadtul, elképzelhetetlenül, elviselhetetlenül gonosznak lenni. De a követői. Akik, amint elkezdi visszanyerni az erejét, rögtön mennek a bokájához dörgölőzni. Akik kúsznak elő a pöcéből, egyre hangosabban tolják a rasszista, kirekesztő dumát, mert megérzik, ha megint lehet rasszistának lenni. Ők a gyávák, akik rögtön bátrak lesznek, ha bátornak lenni már nem kockázat. Ők a gerinctelenek, akik arra büszkék, hogy nem ingyen adták el magukat, hanem nagyon is sokra számíthatnak cserébe. Ők az emberiség salakja. A Voldemortok pedig csak azért tudnak ilyen magasra hágni, mert őket használják lépcsőnek.

* Ezt így itt hagyom, spoiler nélkül. Hátha azokat is vásárlásra ösztönzöm vele, akik eddig csak a horrorban érezték jól magukat. ( )

Finally, one that hadn't been completely spoiled for me before I started reading it. The ones I knew the main plot twists of still managed to be highly enjoyable and absolutely unputdownable but this... this is just amazing, I'd never suspected anything that happened. I had a feeling that it was a bit slow in the beginning but the second half made up for everything. With my free time drying up as the school year has already started, I think I'll just skip sleeping completely to be able to finish reading the series. See you on the other side! ( )

8478886451

While this review indicates a 2022 read date, I have read the book several times before.
EDIT 2022: I added two thousand more words to the furious blog post I originally wrote in 2019, and the post might need a part II. She's a raging anti-Semite. I watched the Jon Stewart clip and I, a Conservative Jewish person, laughed and agreed with him. I'm so sorry he had to apologize in order to save his career while she wrings out every dollar she can of a series she wrote twenty years ago. This book itself...doesn't hold the same sense of wonder it once did. I feel comfortable not reading it again, and am going through the series to learn if I feel this way about the other books.

EDIT 2021: I wrote a furious blog post about how problematic this series is in 2019, before JKR decided to screech about her terrible opinions about trans women. Trans women are women. This series is problematic for a lot of reasons. I will probably still read it annually for what it represented for me once upon a time.

I read this in two days. I adore the Weasley twins, and I wish I was part of their family. Hagrid continues to warm my heart. Snape continues to fascinate me. Seriously dude, stop bullying your students, and stop being interesting when you're not being a huge jerk. I was delighted to read about Harry's and Sirius' connection developing further. And Professor McGonagall is -fascinating-, and how did I not notice that before, and would she like an assistant? By book two, I realized I was okay with the fact I will drop everything to be her assistant. Less than midway through the novel, I kinda forgot that each book is a whole year in the series, and wondered why the books were so long. It had a lot in it, I remembered as I read on. Parts of this book made me laugh uproariously. Parts annoyed or outraged me. Some made me want to cry. Most of all, I was gleefully swept up in this fantasy.

The most powerful-sad-creepy part in the book took up two pages, and I saw part of the movie, hoping I'd see this scene onscreen: a teenager being dragged away screaming for his father to believe him. The movie...had an adult...who was laughing at his father. LAAAAME. Another reason I can go back and read this book every year is that part. It is the part that has -stuck- with me the most throughout the years when I think of the fourth book in the series. ( )

Prior to the fourth year of Hogwarts, the Weasleys, Harry, and Hermione travel to watch the Quidditch World Cup. After a rousing game of Quidditch, there is unexpected noise that makes Mr. Weasley realize that something is very wrong - someone has put the Dark Mark in the sky and Deatheaters are torturing whomever they come across.

Harry and his classmates are back for their fourth year at Hogwarts but they have no idea how much things are about to change. At the start of year festivities, Dumbledore announces that Hogwarts will play host to two other schools, Beauxbaton and Durmstrang, as they participate in the Triwizard Tournament. Throughout the year, there are signs that trouble is coming. On top of the rigors of the three feats, the TriWizard Champions must endure, they must also learn how to deal with the opposite sex when they attend the Yule Ball.

The games end when Harry must once again face off with Voldemort in the fight for his life and the safety of those he loves. This time, Harry gets help from some very unexpected visitors and makes Dumbledore aware that Voldemort has returned - Hogwarts and Harry will never be the same.

This is easily my favorite Potter story - while the first three books set the tone and gave the back story, I feel this is where Harry really starts to come into his own. As a side note, this is one of the better Potter movies as well.

The narrator, as always did an amazing job, although his Durmstrang accent sounds far too much like a Scottish lilt in my opinion. Every other character was done perfectly and becomes further embedded in my heart and mind. ( )