Click on a thumbnail to go to Google Books.
Loading... My Struggle: Book 2: A Man in Love (2009)by Karl Ove Knausgård
Loading...
Sign up for LibraryThing to find out whether you'll like this book. No current Talk conversations about this book. Se me hizo largo y aburrido. ( ) This is now the third of this six piece series that I've read and I must say I am still fascinated by them and by their author. What strikes me most his is brutal honesty. Lots of authors have written novels with an autobiographical lean towards them but I can't think of anyone has put so much of himself out there . The sorid details are just so intense ! The first two I read dealt with the sadistic abuse his father put him through. But in book two, the main focus his second wife, and all the ins and outs of their temptous relationship. Be that as it may, for me, of the most shocking scene was when he had to confront his mother in law about how she was drinking their alcohol while minding their kinds. I'm guessing this actually really happened; and to put that out there for everyone to know. Wow, what does his mother in law think of him after that ? But another fascinating aspect about these novels is that the person Knausgaard is hardest on is himself. It's hard to believe that a man of such obvious talent has so much such hatred for himself. Can't wait to read the rest of these novels to find out more about the man and the people who share their lives with him Nur zwei Sterne mit "it was ok". Das war es auch, aber die Euphorie des ersten Teils "Sterben" hat sich hier nicht forgeführt, obwohl ich mich wirklich auf dieses Buch gefreut habe. Gefühlte zehn mal geht Knausgard mit jemanden essen, alles wird bis zum umgreifen der Gabel akribisch genau beschrieben und wieder sind 30 Seiten um und eigentlich ist nichts passiert. Ich war stellenweise an Stifters "Nachsommer" erinnert, den ich (auch abgebrochen) ob der ewig langen Beschreibungen bis zum runterdrücken der Türknaufs (und dann geht die Tür auf) usw. furchtbar langweilig fand. Ich habe bei Knausgard dann geschummelt und angefangen Seiten zu überblättern. Für die "Handlung" ist es egal, es passiert eh kaum etwas. Két kötet után már világosan látni a koncepciót: Knausgård nem csak úgy nekiáll elmesélni az életét ától cettig, hanem különböző gócpontokat emel ki, és azokat vesézi ki tűrhetetlen őszinteséggel*. Az első az apa halála köré épült, eme szöveg pedig elsősorban a második házasságra fókuszál, benne három gyerekkel, egy feleséggel, és egy feltörekvő norvég íróval, aki Svédországba tette át székhelyét. No most a norvég írók amúgy sem egy vidám népség, ergo hősünk se képes arra, hogy, mint a hyggén meg lagomon nevelkedett skandinávok általában, boldogan konfitált márnafilét eszegessen tápiókaconcasséval óraszám, inkább egyre jobban belemerül abba a konfliktusba, ami saját individuuma és elképzelt írói szerepe**, valamint a társadalmi és családi elvárások között feszül. És ezt az ellentétet szépen, komótosan fel is fejti nekünk. Olvasás során nekem lassacskán személyes meggyőződésemmé vált, hogy Knausgård sikere ugyanazon az elven alapul, mint Bartos Erika híres-hírhedt Anna, Peti sorozatáé. Az említett szülőagy-sorvasztó mesekönyv azért tudta magába rántani a csimotákat, mert olyan problémák jelentek meg benne, amelyek a gyerekek számára ismerősnek tűntek: árulkodás, veszekedés, „megettedacsokimatmindjártlábonrúglak”, „nerúgdlábonmerkitépemmindahatszálhajamat”, állatkertbe menés, hóemberépítés, etc. Ezért kellett hatszáztizennegyedszer is újraolvasni esténként, a végén már pulzáló ideggócokkal, mert a kölykök felismerték benne azt, ami momentán őket is foglalkoztatta. Knausgård művével pedig dettó ugyanez a helyzet: felismerem benne, ami foglalkoztat. Persze nem tartom magam hasonlónak Knausgårdhoz – hozzám képest kissé antiszociális, túl merev és a világról alkotott véleményünk is elüt –, de problémái oly sokak problémái: amit elmond a párkapcsolati spirálokról, az elhallgatott, és épp ezért gigantikusra duzzadó sértettségekről, a félresikerült kompromisszumokról és elfojtott igényekről, azt (vagy majdnem azt) az ember ismerősnek találja, és érdeklődve olvassa, hogy a szerző hogyan dolgozza fel őket, és megtalálja-e a megoldást rájuk. Ez mintha az önsegítő könyvekkel rokoníthatná a kötetet, ám ez nyilván egy csapda: a szöveg ugyanis nem azért született, hogy mintát nyújtson. Annál sokkal személyesebb, sokkal szuverénebb alkotás, nem akar megváltani senkit, az olvasót éppúgy nem, mint íróját – ha már valakit, akkor még leginkább az irodalmat. De Knausgård alighanem még ezt is letagadná. * Amely őszinteség inkább horizontálisnak, mint vertikálisnak mondható, értve ezalatt, hogy a lényeg nem a gyomorforgató, szánalmas vagy botrányos elemek meggyónása, hanem a vallomás aprólékossága – hogy az események megörökítése során lehetőleg ne maradjon feltáratlan szegmens. És ez mellesleg azt is megmagyarázza, miért kénytelen a szerző gócpontokra fókuszálni ahelyett, hogy végigbattyogna lineárisan az életen – ez ilyen aprólékosság mellett ugyanis oda vezetne, hogy a könyv soha nem lenne befejezhető. ** Amely írói szerep tökéletesen elüt attól, ahogy naivan el szokták képzelni: semmi szunyóka délig, este meg borozásba torkolló felolvasások, valamint az olvasók parttalanul áradó imádata, sokkal inkább az alkotás mámorát követő depresszív űr, és a félelem, hogy még egyszer az ember képtelen lesz olyan szöveget alkotni, hogy az saját magának is megfeleljen (a kiadóról nem is beszélve). Is contained inAwardsDistinctionsNotable Lists
"A six-volume work of fiction by the Norwegian author, Karl Ove Knausgaard"-- No library descriptions found. |
Current DiscussionsNonePopular covers
Google Books — Loading... GenresMelvil Decimal System (DDC)839.82Literature German literature and literatures of related languages Other Germanic literatures Danish and Norwegian literatures Norwegian literatureLC ClassificationRatingAverage:
Is this you?Become a LibraryThing Author. |