Azt hiszem, nem volt nagy ötlet nyilvános helyen (könyvtárban) olvasni. Vagy de, mert így legalább nem bőgtem végig (sőt, egyáltalán) a könyvet. Ha otthon olvasom, biztos másképp lett volna, pedig nem vagyok az a könnyen sírós fajta. Gyönyörű. Az illusztrációk is, a színekkel és a színtelenséggel, anya arca… Ez a csendes, értő és támaszt nyújtó szöveg. Az ember újraéli, amiről igyekszik nem tudomást venni (és remélhetőleg gyógyul egy kicsit). Ne legyen rá szükség, de ha van, ezt nagyon ajánlom.

(Talán csak a "bárcsak több időt töltöttem volna veletek" tanulság ismétlése zavart egy kicsit. Még akkor is, ha igaz.) ( )