Kuflik a hóban (Kuflik, #5)

Ennél éreztem először azt, hogy nem volt olyan jó. Másnap, kipihentebben, újraolvasva már tudtam értékelni a poénokat. Lehet, kell a megfelelő lelkiállapot is hozzá, vagy legalább egy pici szünetet érdemes tartani két kötet között (még nem vittük vissza a könyvtárba az előzőt). A második mesével azért nem tudok teljesen kibékülni, ez a hagyjuk ott a kis kedvencet, miután megnőtt, és már nem annyira cuki aranyos nem a legjobb üzenet. Szerintem a szerző sem volt biztos a dolgában, tele vannak a rajzok kérdésekkel miszerint ez most vicces vagy szomorú, illetve jó vége lett-e. (Először még az is felmerült bennem, hogy szándékosan szabotálja a kuflikat, de aztán aludtam rá egyet.) Azért a műszaki vezető az impresszumnál helyrebillenti kicsit :) ( )