Amikor Joanie Brewer kinyitotta a lakásajtót, először csak az egyenruhákat látta. A nyomozótiszt néhány pillanatig csak bámult rá, majd lesütötte a szemét, és a nő ócska papucsba bújtatott apró lábát tanulmányozta: rózsaszín strucctollak és kopott műanyag sarok. Joanie csinos arca keménynek tűnt az előszoba lámpájának erős fényében. Kifakult haját feltornyozta a fején, így éles vonásaival majdhogynem vadállatiasnak látszott. A szokásos smink nélkül idősebbnek nézett ki a koránál; elnyűtt volt és megviselt. Csak kék szemében csillant igazi érzelem: reményvesztettséget sugárzott. Most már tudta, miért jöttek.