Jan Neruda (1834–1891)

Monarchiaspotting. Neruda megbízhatóan szállítja nekünk a kellemetes életképeket a XIX. század Prágájából, közelebbről annak Malá Strana nevű városrészéből, ahol ugye (mint a városrészek többségében) mindenféle emberek élnek: soványak és kövérek, gazdagok és ágrólszakadtak, mulatságosak és tragikus lelkületűek, égimeszelők és kis köpcösök, meg a maradék. Sokféle emberhez sokszínű elbeszélői tehetség dukál, így hát Neruda is ír mindenfélét, akadnak itt komédiák, akadnak tragédiák, a hang hol kedélyes, hol szentimentális, hol pedig lírai. Látszik, az író szereti főhőseit, annyira szereti, hogy meri őket előnytelen profilból is mutatni. Miközben látjuk a kisstílű gyarlóságokat és stikliket, kirajzolódik a korabeli Prága, ahol németek és csehek élnek együtt, de mindannyiuknak Ferenc Jóska a császár, és ahol a kultúra még német ajkú, de már ébredezik a cseh nemzeti érzület is. Finom miliő, de azért a polgári/polgárosodó felszín alatt ott pislákolnak a bűnök, a földönfutók és koldusok kiszolgáltatottsága, vagy épp az antiszemitizmus*. Neruda jól ragadja meg mindezt – azon kevés író közé tartozik, akinek szövegei túlélték a klasszikussá válást, és többségük ma is elevenen szólal meg.

Mondjuk az utolsó szöveget kispórolhatták volna.

* Például ha „megjelennek valakinél a zsidók”, akkor az csakis azt jelentheti, hogy csődbe megy az illető. Ettől úgy tűnhet, a zsidó valamiféle keselyű, aki a más baján élősködik, holott arról van szó, hogy ezek a prágaiak csak akkor keresték a kapcsolatot az izraelita közösséggel, amikor pénzre volt szükségük. Ez volt az egyetlen pont, ahol a két tökéletesen elkülönült halmaz érintkezett.… (more)