Hja, akinek van története, el akarja felejteni. Akinek meg nincs, az meg akarja találni.

Azzal a névvel, hogy Batthyány, Magyarországon egy jól csengő történelmi hagyományba ágyazódnál bele. Svájcban viszont azt hiszik, hogy most jöttél Srí Lankáról. Akárhogy is, főhősünknek valami nem oké. Nem tud az alpesi bérceken gyökeret ereszteni, naná, ott kifejezetten sziklás a talaj. Újságírói rutinját bevetve elkezd hát nyomozni saját családja után, de szembesül azzal, hogy a család nem kíván partner lenni ebben. Hallgatásuk oka nem a közöny - épp ellenkezőleg, túlzottan is érintettek. Jobb nem bolygatni a múltat, vélik, de hát az újságíró úgy van huzalozva (már aki érdemes e névre), hogy főleg azt szereti bolygatni, amit jobb nem bolygatni. Tíz körmével kapar lyukat a hallgatás falára, és egyre inkább kitárul szülők és nagyszülők generációjának múltja, akik közt áldozatot és elkövetőt is találni - áldozatok és elkövetők pedig egymásra találnak abban, hogy egyik se szívesen emlékezik.

Előre megkövetem minden újságíró ismerősömet, de nekem az jutott eszembe erről a kötetről, hogy inkább publicisztikai, mint szépirodalmi produktum. Nem a szövegminőség okán - az alapvetően rendben van. Inkább azért, mert a személyes élményt (a kutatást, a traumák kibontását, a satöbbit) valahogy nem képes univerzálissá tenni. Tisztességes kötet, szó se róla, helyenként felpezseg benne a kíméletlen önelemzés, de történelmi munkaként, illetve önpszichoanalízisként sem jut el a tengerfenékig. Ott billeg annak a peremén, hogy az írói revelációt olvasói revelációvá változtassa, de nálam nem tudta elvégezni. Érdekes, tanulságos, lendületes és érzékeny, a "hűha"-élményhez viszont hiányzik valami, talán egy szemernyivel több technikai tudás. ( )

Just how far down the family line does the effects of horror trickle down? Is it stain permanently marked on ones soul?
This young author delves deeply into his own family history honestly and and with many pointed questions. A Crime in the Family takes a hard look at family and lives lived during WW2. He does not hold back as he could easily have done, and holds the readers interest. ( )

I agree wholeheartedly with Martha Jeanne's comments. Too much psycho self-analysis ( )

That a holocaust crime - keep secret until this book was written - is still causing pain and guilt to the third generation following is surprising and very sad. The sins of the fathers....

I found this fairly slow going. It is the story of someone investigating the past of his grandmother and another relative in the Nazi era and how that past affects him. Too much psychoanalysing for my taste. ( )