Romanzo del 1956 che per molti versi (l'ossessione per il sesso e il feticismo, la malattia e i farmaci, lo stile epistolare, l'alternanza di due punti di vista e il lasciare spazio a uno solo nella parte finale) anticipa il Diario di un vecchio pazzo del 1962 (da me letto precedentemente e con cui mi viene naturale fare raffronti). Al centro c'è il desiderio di perdizione e realizzazione di una spinta fisica (il sesso, la passione) più forte delle mediazioni familiari e culturali che a poco a poco si cancellano (vedi anche l'ambiguo personaggio della figlia). E poi l'inganno, a spese non solo dell'altra parte ma anche del lettore, tramite la brillante idea di un diario "mentitore". Questi gli elementi più interessanti di questo testo oscuro e ossessionato, con cui immagino che il noto film di Tinto Brass abbia poco a che fare. ( )

Ein ästhetisch-literarischer Meilenstein. Ich habe dieses 1956 erschienene Meisterwerk in nur wenigen Stunden gelesen. Ein unglaublich fesselnder Erzählstil und ein fantastischer Plot. Es wird in meiner Erinnerung bleiben.
( )

Kívülről decensnek tűnő japán házasság – de a felszín alatt a szexuális degenerációk kígyóverme. Mindenki titkol valamit, de azért úgy, hogy a másik tisztában legyen azzal, hogy itt valami titkolva van, mert a titok, amiről a másik nem tudja, hogy titkolva van, olyan, mintha nem is lenne – úgy meg mi értelme van? Szerkezetileg két darab párhuzamos naplóból épül fel a szöveg, ami módot adhatna arra, hogy két, egymásnak ismeretlen tudat az olvasó értelmezésében lépjen szimbiózisba egymással, de ebből a szerző nem hozta ki a maximumot. Gyakran volt olyan érzésem, mintha az egyik szöveg csak azért lenne, hogy megismételje és ezáltal megerősítse az előző szövegben foglaltakat. Mintha rá kéne bólintania, hogy igen, az előző naplóbejegyzés elkövetője tényleg megtette azt a böszmeséget, amiről tudósít minket, de ez – szerintem – egyszerűen felesleges. Ezzel együtt érdekes olvasmány volt, meg is kapta volna a 4 csillagot, ha a vége nem olyan szájbarágós.

Ja, erotikus olvasmánynak olvastam a lúdbőrző izgalommal várt márciusi molyklubra. De lehet, kénytelen leszek mást olvasni helyette, mert ez a hűvös, távolságtartó tónusban megírt szexuálpatológiai rémtanulmány kábé annyi erotikus borzongást tartalmaz, mint egy életunt nőgyógyász fárasztó hétfői munkanapja. ( )

A muted psychosexual thriller in its midst, Tanizaki's The Key is a strangely gripping story of a middle-aged couple who decide to write their sexual shortcomings and fantasies on their respective diaries. Bound by suspicions of adultery and deceit, what develops is a sexual manipulation each, to an extent, enjoys and inflicts/receives upon the other intentionally. And indeed this novelette would have been nothing but a real bore if only for the repetitive (inexplicit) sexual acts girded by the unconsciousness of a nightly drunken stupor but it ultimately becomes interesting once jealousy and kinks taint not only a marriage but the whole family with a future son-in-law in tow. But none of this is without dire and deathly consequences; love and lust mutate into hate and disgust. Sadly The Key fizzles out into a tiring set of diary entries to analyse the has-beens and what-ifs without any concrete message but a disappointing ménage à trois. At times, it seems done in sarcastic humour. And whilst its sexual acts provoke the question of consent's blurry role in a marriage, there is also the frustration and annoyance of the inability to fully communicate issues within the relationship; even the appalling degree people will voluntarily go through to save face is vaguely alluded to. And this may root from the submissiveness/modesty expected of women and the priority given to so-called family reputations. In the end, it's just a continuous perpetual mind game without the much needed mental gymnastics. Fantasies are not as good as our realities. Most often than not they're likely better off kept within the confines of our skulls. The key is perhaps to communicate and compromise. And don't be surprised that women are sexual beings. ( )

Even more intense than I thought. I've been catching drips and drabs of Tanizaki lately and he never fails to impress me with his studies of domination and power and human relations.
( )