Sprachlich toll, auf jeder 2. Seite hätte ich ein Zitat herausschreiben mögen. Allerdings sind die zwei Herren mir doch sehr auf die Nerven gegangen, die Frauen bleiben bis zum Schluss blasse Nebenfiguren. ( )

Okos kis regény. (Vagy okos kisregény.) Helmut nyaralni érkezik Svájcba feleségével, Sabine-nal. Már tizenegyedszerre ugyanarra a helyre, úti cókmókjának legfontosabb eleme pedig Kierkegaard ötkötetes naplója, ami jó előre jelzi, hogy Helmut mire szánná szabadidejét, és mire nem. Ám összefutnak a régi iskolatárssal, Klaussal, aki „csoda aktív”: vitorlázik, környezetet véd, megvadult paripát fékez meg, ráadásul gyönyörű szeretője van, aki akár a lánya is lehetne. Horrorisztikusan tökéletes – legalábbis olybá tűnik. Helmut belső ideje tehát kizökken, az agresszív külső hatásra beindul a frusztráció spirálja, és ez ki tudja, hová vezet.

Vitatkoznék azzal, aki szerint ezt a könyvet a 40 alattiak hagyják a csudába. Szerintem akivel már előfordult, hogy saját integritását, belső biztonságát veszélyeztetve érezte egy erős személyiség által, aki túl közel jött és túl soká maradt, az meg fogja érteni ezt a könyvet – és talán Helmutot is. Én például vele szimpatizáltam, Klausban meg azt a fazon láttam meg, aki Isten ments, hogy mellém üljön a 63-as buszon*. Dramaturgiailag példaszerűen felépített írás, ami képes meglepni az olvasót.

* Aztán persze – és itt a bravúr – megértjük Klaust is. ( )

Walser's famous novella is perhaps the closest German counterpart of Abigail's party — sending up the desperate competitiveness of middle-class life in the late seventies. But it goes beyond social satire to look at how little our view of ourselves corresponds to the way other people see us, and at the tensions that can be created when we have to maintain the façade of our outer selves under pressure. Very nicely done. ( )

The grass is not always greener on the other side and appearances can be deceiving. Really well written. ( )