Suzanne Prou (1920–1995)
Author of La terrasse des Bernardini
About the Author
Image credit: Suzanne Prou
Works by Suzanne Prou
Tagged
Common Knowledge
- Birthdate
- 1920-07-11
- Date of death
- 1995-12-30
- Gender
- female
- Education
- Aix-en-Provence University
- Occupations
- novelist
actor
children's book author
teacher
feminist - Organizations
- Prix Femina
- Awards and honors
- Légion d'Honneur
- Short biography
- Suzanne Prou, née Doreau, was born in Grimaud, a village near Saint-Tropez, France, and grew up partly in Algeria and Indochina, where her father served as an officer in the French army. She studied at the universities of Marseille and Aix-en-Provence and received a degree in literature in 1942. During the Nazi occupation of France in World War II, she produced an underground newspaper that denounced anti-Semitism, and after the war was awarded the Legion of Honor. In 1944, she married Charles Prou, with whom she had a daughter. She published her first novel, Les Patapharis (The Patapharis Affair), in 1966. Of her two dozen novels, the best-known is La Terrasse des Bernardini, which won the Prix Renaudot in 1973. She also wrote several books for children. She served on the jury for the Prix Femina.
- Nationality
- France
- Birthplace
- Grimaud, Var, Frankreich
Grimaud, France - Places of residence
- Paris, France
- Place of death
- Paris, France
- Burial location
- Cimetière du Montparnasse, Paris, Île-de-France, France
- Map Location
- France
- Associated Place (for map)
- France
Members
Reviews
A sürgöny tulajdonképpen egy pitiáner, de épp pitiánerségében elképesztően megrázó szökési kísérlet regénye. A vénlány Marthe bátyjával, Albinnal tengődik egy francia kisvárosban – élete teljesen a férfi köré szerveződik, feladata a házat a lehető legmagasabb kényelmi fokozatban tartani, hogy testvérének más dolga se legyen a munkából hazatérve, mint szürcsölgetni a jó forró leveskét. Még a hentesig se jut el, nemhogy a szomszéd városba – az show more már az ember reszortja. Mit mondjak, igazán konkrét női szerepmodell, szerintem Harrach Péter ilyen hölgyekről szokott álmodni bizsergető nyári éjszakákon. (Remélem, legalább nőnapon kifizetik egy tábla Milkával meg egy szál gerberával.) Aztán egyszer csak érkezik egy rejtélyes sürgöny, ami holmi „templomi szertartásra” invitálja őket – és ez beindít Marthe-ban valamit: vágyai támadnak, emlékezni kezd, és hirtelen már semmi nem ugyanolyan, mint addig volt. No most én egy ifjúkori becsípődés miatt egy bizonyos oldalszám alatt nem szoktam 5 csillagot osztogatni, de azt hiszem, ezúttal kivételt kell tegyek. Mert ebben a könyvben bizony minden mondat a helyén van, egy betűt se kell hozzátenni: úgy tökéletes, ahogy Prou megteremtette.
Ui.: A belső fülre kiidézett mondatot eszetekbe se jusson elolvasni. Szénné spoilerezi az egész művet. show less
Ui.: A belső fülre kiidézett mondatot eszetekbe se jusson elolvasni. Szénné spoilerezi az egész művet. show less
Decens úrhölgyek üldögélnek a teraszon. Mit mondjak, a drámai jelenetek melegágya egy ilyen kiindulópont, efféle párbeszédekkel:
- Drágám, milyen teát is iszunk ma?
- Miért, milyen nap van?
- Kedd.
- Akkor mentateát. Mézzel.
- Juj, Irmám, milyen merész! Nem vagy te pánk véletlenül?
Az idő mintha moccanatlan lenne, de ne feledjük: akármilyen decens is egy öregecske úrhölgy, meglehet, fiatalon kevésbé volt az. Ha például vesszük a fáradságot, és nyomozgatunk show more kicsit, egy különös szerelmi háromszög története bontakozik ki. Persze a szerelmi háromszögek, akármilyen különösek is, igencsak szokványos témái az irodalomnak, de Prou felpezsdíti a sajátját azzal, hogy szereplői messzi, szinte elfeledett (és szándékosan elfeledett) fiatalságába helyezi őket. Tulajdonképpen a pletyka intézményesítése ez a regény: az „úgy hallottam”-ok és az „azt beszélik”-ek összegereblyézése, aminek a végeredménye egy kecsesen instabil, magabiztosan bizonytalan szöveg, fantáziadús játék az emlékezettel, no meg a titkokkal, amelyek évtizedek múltán is egymáshoz bilincselik még az ellenségeket is.
Különben meg – mondják –, az idő minden sebet begyógyít. De lehet, ez hülyeség. Talán csak megérleli őket. show less
- Drágám, milyen teát is iszunk ma?
- Miért, milyen nap van?
- Kedd.
- Akkor mentateát. Mézzel.
- Juj, Irmám, milyen merész! Nem vagy te pánk véletlenül?
Az idő mintha moccanatlan lenne, de ne feledjük: akármilyen decens is egy öregecske úrhölgy, meglehet, fiatalon kevésbé volt az. Ha például vesszük a fáradságot, és nyomozgatunk show more kicsit, egy különös szerelmi háromszög története bontakozik ki. Persze a szerelmi háromszögek, akármilyen különösek is, igencsak szokványos témái az irodalomnak, de Prou felpezsdíti a sajátját azzal, hogy szereplői messzi, szinte elfeledett (és szándékosan elfeledett) fiatalságába helyezi őket. Tulajdonképpen a pletyka intézményesítése ez a regény: az „úgy hallottam”-ok és az „azt beszélik”-ek összegereblyézése, aminek a végeredménye egy kecsesen instabil, magabiztosan bizonytalan szöveg, fantáziadús játék az emlékezettel, no meg a titkokkal, amelyek évtizedek múltán is egymáshoz bilincselik még az ellenségeket is.
Különben meg – mondják –, az idő minden sebet begyógyít. De lehet, ez hülyeség. Talán csak megérleli őket. show less
Des vieilles dames se retrouvent régulièrement sur une terrasse pour parler de leurs souvenirs. Se retrace ainsi la vie des deux personnages principaux, Laure et Thérèse.
Autant la relation entre les deux vieilles est intéressante et amusante dans les subtiles vacheries qu'elles se font l'une à l'autre, et à leur entourage, autant le récit de leur vie m'a semblé stéréotypé - les personnages n'ont pas beaucoup de fond et on ne s'y sent pas attaché. Une particularité suscite quand show more même l'intérêt : l'auteur retrace le passé dans la perspective de la rumeur et de la mémoire altérée du village donc il y a souvent deux interprétations des faits selon le rôle que l'on donne aux personnages. Somme toute, roman léger. show less
Autant la relation entre les deux vieilles est intéressante et amusante dans les subtiles vacheries qu'elles se font l'une à l'autre, et à leur entourage, autant le récit de leur vie m'a semblé stéréotypé - les personnages n'ont pas beaucoup de fond et on ne s'y sent pas attaché. Une particularité suscite quand show more même l'intérêt : l'auteur retrace le passé dans la perspective de la rumeur et de la mémoire altérée du village donc il y a souvent deux interprétations des faits selon le rôle que l'on donne aux personnages. Somme toute, roman léger. show less
Saint-Victorin, een Frans provinciestadje uit de dertiger jaren, waar alle fatsoenlijke mensen 's zondags naar de kerk gaan en zich strikt houden aan traditionele gedragsregels.Dat is de wereld die tante Adelina met strenge autoriteit bewaakt voor haar man en haar vijf kinderen.De jongste, Rose, springt uit de band en wordt zwanger van een onbekende. Men tracht het schandaal te verdoezelen, het kindje wordt liefdevol door tante Adelina opgevoed tot Rose trouwt en het kind opeist. De wereld show more van tante Adelina stort in. show less
Jan 25, 2010Dutch
Awards
You May Also Like
Associated Authors
Statistics
- Works
- 30
- Members
- 129
- Popularity
- #156,298
- Rating
- 3.5
- Reviews
- 6
- ISBNs
- 63
- Languages
- 8








