A Little Hungarian Pornography

I. A mondatokrul

Szokott olyan benyomásom lenni, mintha minden valamirevaló mondatot Esterházy Péter már leírt volna egyszer. (Néha nem először, és néha nem is egyszer.) Ide értve azokat is, amelyeket emberi ésszel ki sem lehetne találni (Vö.: „Félénkségéről pedig akképp gondolkoztam, hogy majd elveszíti dőlvén higgadtan rokokó szofámra.” – egy ilyen mondat erős érv a pangloss-i értelemben vett legtökéletesebb világ mellett. Mert az a világ tökéletes, ahol épp egy ilyen mondat van.) Aki ilyen mondatokat ír, annak hovatovább cselekményre sincs szüksége: mondatai beszélgetnek egymással, és maguknak írnak történetet.

II. A nyelvrül

A beszélt nyelv, bár évezredeket ölel fel, mégis show more alkalmanként egyidejű – térben és időben egyetlen pontba sűrítve is előfordulhat. Ez a pont (vessző, szóköz, satöbbi) pedig az Esterházy-regény.

II. A lábjegyzetekrül*

* Itt jegyezném meg, hogy e könyv újraolvasása azért vált szükségessé, mert annyi mindent hall az ember. Rémhíreket. Hogy valaki nincs már, aki volt, teszem azt. Most, becsukván ezt a könyvet, megnyugodtam: nagyon is él. show less