Az Ikszek

A napóleoni háborúk, még pontosabban a bécsi kongresszus után tér vissza főhősünk (Boguslawski) Varsóba. A Mester kiöregedett színész, rendező, színházigazgató, óriási tervekkel érkezik. Igen érdekes időpontban érkezünk Varsóba, bevallom én arra számítottam ez egy történelmi regény lesz, de ez a szál nem volt túl erős. Persze a főszereplők időnként morfondíroznak Lengyelország jövőjén, vajon mennyi lesz jó nekik Oroszország uralma alatt (narrátor: nem lett jó), de ez csak mellékes.

A könyv igen jelentős részében szereplőink előadásokra készülnek, szerepet gyakorolnak, színdarabot fordítanak. Engem ez többnyire kevésbé érdekel, szerintem visszatérő hibája az íróknak, show more hogy indokolatlanul feltételezik, hogy az olvasókat nagyon érdeklik ezek a kulisszatitkok. Itt is legtöbbször érdektelennek tűnt, hogy vajon egy közepes előadás rossz színésznője vajon mennyire hitelesen játssza el azt a szerepet amit a nézők amúgy sem értenek meg. Ugyanakkor volt egy-két jelenet, amikor nagyon sikerült átadni, hogy miként érti meg a rendező és színész egy karakter hátterét, meglepődtem, hogy ez mennyire tetszett.

Míg a főhős karaktere jól ki van dolgozva, a többiek azért már kevésbé, és a nagyon hosszú lengyel nevek miatt könnyű összekeverni a szereplőket. Az sem segít persze, hogy mintha szándékosan vegyesen használná a keresztnevet és a vezetéknevet az író, hogy még nehezebb legyen követni, hogy ki kicsoda.

Nincs története igazán a könyvnek, és egy idő után az volt az érzésem, hogy nemcsak nekem tűnik feleslegesnek és öncélúnak a színdarabok túlzott elemzése hanem a szereplőknek is, és a könyv sokkal inkább szól arról, hogyan próbálnak megfelelni a színházi emberek a vélt vagy valós cenzúrának, ki mennyire megalkuvó, van-e egyáltalán értelme lázadni, vagy egyszerűbb elfogadni az elnyomást. Nem túl nehéz látni, hogy ez nemcsak a XIX. század elejének Lengyelországáról szólt, hanem az 1981-ben megjelent könyv Magyarországáról is. show less