Öreg néne őzikéje

Úgy visszavarázsolódtam gyerekkoromba, hogy el is felejtettem időben jelölni az olvasást. Felismertem anyukám hangsúlyait, ahogy a kicsiknek olvastam; szeretem az ilyen meséket (az Iciri-piciri, A török és a tehenek is ilyen, ezeket már a kisfiam is ugyanúgy meséli). Tátott szájjal hallgatták, a Kicsinek nagyon tetszettek a képek is (bár nem lehetett róla lebeszélni, hogy az egyiken el van törve a macska feje). Az úttörős sorra nem emlékeztem, meglepett, de csak azért sem adok kevesebb csillagot (mondjuk rögtön eszembe jutott, hogy el voltam kenődve, amikor hiába vártam, mi már pont nem lettünk kisdobosok).

Az egyszerű, fülbemászó rímek kitörölhetetlenül emlékeinkbe vésődtek, és elkísérnek minket pici korunktól egészen addig, amíg majd egyszer, nagyszülőként mi magunk elmeséljük ezt a történetet az unokáinknak.
"… Mátraalji falu széle,
kapuban ül öreg néne,
nincs egyedül, mért is volna?
Ha fú, ha fagy, sok a dolga."