José María Arguedas (1911–1969)

Kecsua Iskola a határon, talán erőteljesebb szociális érzékenységgel megírva. Az elbeszélő kiskamasz édesapjával érkezik hosszas vándorlás után valami perui mezővárosba, ahol a jó apa* be is passzolja őt egy jezsuita internátusba. Itt aztán főhősünk barátokat és ellenségeket szerez, szövetségi rendszerekbe tagozódik be, és nyilván tanul is valamit, bár erről sok szó nem esik – közben pedig a háttérben a vidék lakóinak, birtokosoknak és nincsteleneknek a sorskérdései is konfliktussá állnak össze.

Arguedas könyvének legnagyobb erénye, hogy a legtöbb általam olvasott, őslakosokat a központba állító dél-amerikai szöveggel ellentétben nála a kecsuák nem díszindiánok, akik díszkukoricát morzsolnak a díszfalvakban, miközben időnként eldalolnak egy dísznépdalt vagy eljátszanak egy dísznéprajzi díszbetétet, a háttérben meg ott a paraván a giccses festett Díszandokkal. Nem bábok, akiken keresztül a szerző bemutatja a kontinens zsigeri igazságtalanságát, az egyenlőtlenség struktúráit, hanem igazi, hús-vér emberek. Látszik, Arguedas ismerete róluk mély, mint a címben szereplő folyó, ezért képes sokszínűen ábrázolni Perut: nem feketeként vagy fehérként, hanem olyan államként, ami a különböző kultúrák egymásra rétegződéséből született: részét alkotják indiánok, meszticek, négerek és fehérek, mindegyik a maga sajátos világértelmezésével, része a kereszténység, a gazdagok és a cselédek, és még annyi minden más is. Ez a sokszínűség a szereplők megrajzolásából is kitűnik (különösen az internátust vezető „Atyácska” sikerült emlékezetesre), nem jók vagy rosszak ők, hanem emberek, autonóm célokkal. Tetszetős regény – igaz ugyan, hogy a cselekmény gyakran mintha összekuszálódna, a szereplők kapcsolatai pedig inkább érzékeltetve, mint ábrázolva vannak, de határozott atmoszférát képes teremteni maga körül. Az embernek kedve támad tőle elmélyíteni a kapcsolatát a tengerimalacával – hisz neki is biztos akadnak kecsua gyökerei. Tán mesél róla valamit.

* Nem ironikusan mondva, mert tényleg nagyon jó apa. Az apa-fiú viszony ábrázolása (attól függetlenül, hogy csak az első 30-50 oldalban jelenik meg) amúgy is kifejezett erőssége a regénynek.… (more)

Reading this for August 2021 BOTM Reading 1001. This books significance is that it was written for Andean people of Peru and tho it is in Spanish, the author thought and expressed himself as Quechua. So far, it is the story of a young lad's experience expressed in terms of sensual and spiritual. The book is semi autobiographical. The main character is a boy with a double origin. "A child with roots in two hostile worlds." quote by Mario Vargas Llosa. He was brought up by Indians but yet he is white and therefore does not fit in that world or in the world of the Indian. Ernesto doesn't feel like he belongs anywhere. He lives in his memories and in his communion with nature. He also has a love of music. In the last chapter there is this quote about Ernesto as he walks around the schoolyard where he has been a resident and soon will be leaving; "more attentive to memories than to external things." This is also a story of Ernesto's coming of age. He is going from a reality of innocence to one where he is aware of evil.

The title Deep Rivers refers to nature but also to life to the depth, the hidden, the treacherous.
Nature Quotes:
"feel the rest of their lives the brush of its comforting warmth on their hearts, protecting them from hatred and melancholy." (reference to the insect Zumbayllu.
"The Abancay lemon, large, thick-skinned, edible within and easy to peel, contains a juice which, when mixed with brown sugar, makes the most deliciou and potent food in the world. It is a burning and sweet. It instill happiness. It instills happiness. It is as if one were drinking sunlight."
"sunshine often appears between scattered showers" and "deeply moved by the sun and the dark clouds that cast down their rain.".

Ernesto has his own religion. He incorporates his Indian upbringing with his Christian. The Rector of the boarding school is the incarnation of human duplicity and the accomplice of injustice." (LLosa). Also in reference to social status, the reference of the hacienda owners as a form of God to his subjects. To quote one of the boys Antero. "I used to weep,. Who wouldn't but the Indians must be kept down. You can't understand because you're not a landowner." Two episodes in the book include the insurrection of the market women and the ravages of the plague.

The book is considered by the translator as one that is hard for us readers to connect because while it was written in Spanish but author wrote it for the people who speak Quechua. He wanted to write it in quechua and it contains Quechua. I found it beautiful writing of nature and did not find it hard to read.… (more)