Martin Baltscheit

A mai nap második gyerek(?)könyves csalódása. Az illusztráció nagyon tetszett, tényleg szupercuki a kérészlány. Kedves az ötlet is, ma ugyan kissé szokatlan a gyerekközönségnek ilyen köntörfalazás nélkül beszélni a halálról, de nem is ez a gond. Hanem az, hogy rögtön az elején „kimondja az örök igazságot”, aztán vastagon szedve: „És ezzel mindent elmondott.”. Az ilyen jellegű, most nagy életbölcsességeket fogunk átadni jelzésektől rögtön show more idegrángást kaptam. Kicsit később megtudjuk, hogy „[e]gy csipetnyi butaság könnyebbé teszi az életet. Ez már csak ilyen.”. Khm. Nem vagyok benne biztos, hogy ezt szeretném tanítani a gyerekeimnek. Igen, a végén kibukik a hazugság, ki is akad a kérész, aztán rájön, hogy de jó volt ez így. Nem tudom, szerintem nem ártott volna őt boldoggá tenni, ahelyett, hogy a rókát szórakoztatják. Nem biztos, hogy azt az egyetlen napot, amíg élt, ennyire alá szerette volna rendelni másvalaki boldogságának, még ha jól is szórakozott közben (nem, nem az a gondom, hogy mást akar boldoggá tenni önmaga helyett, hanem hogy kizárólag azzal van elfoglalva, és a másik két szereplőnek ez nem okoz gondot). Egyrészt. Másrészt meg a végén eszébe jut, hogy nagyon is tisztában volt vele, hogy a kikelés után egyetlen napja lesz. Akkor most hogy is van ez? Csak nem ugrott be neki arról, hogy a róka állítólag csak egy napig él? Tudom, hogy nem kell kötözködni, meg lehet benne találni a szépet, meghatót stb, de ha ennyire meg akarja tanítani a nagy életbölcsességeket, és ennyire meg akar hatni, az nálam hajlamos pont fordítva elsülni. Pedig többnyire egyáltalán nem mond hülyeségeket. Csak nem szeretem, ha a számba rágják. show less

A mai nap második gyerek(?)könyves csalódása. Az illusztráció nagyon tetszett, tényleg szupercuki a kérészlány. Kedves az ötlet is, ma ugyan kissé szokatlan a gyerekközönségnek ilyen köntörfalazás nélkül beszélni a halálról, de nem is ez a gond. Hanem az, hogy rögtön az elején „kimondja az örök igazságot”, aztán vastagon szedve: „És ezzel mindent elmondott.”. Az ilyen jellegű, most nagy életbölcsességeket fogunk átadni jelzésektől rögtön show more idegrángást kaptam. Kicsit később megtudjuk, hogy „[e]gy csipetnyi butaság könnyebbé teszi az életet. Ez már csak ilyen.”. Khm. Nem vagyok benne biztos, hogy ezt szeretném tanítani a gyerekeimnek. Igen, a végén kibukik a hazugság, ki is akad a kérész, aztán rájön, hogy de jó volt ez így. Nem tudom, szerintem nem ártott volna őt boldoggá tenni, ahelyett, hogy a rókát szórakoztatják. Nem biztos, hogy azt az egyetlen napot, amíg élt, ennyire alá szerette volna rendelni másvalaki boldogságának, még ha jól is szórakozott közben (nem, nem az a gondom, hogy mást akar boldoggá tenni önmaga helyett, hanem hogy kizárólag azzal van elfoglalva, és a másik két szereplőnek ez nem okoz gondot). Egyrészt. Másrészt meg a végén eszébe jut, hogy nagyon is tisztában volt vele, hogy a kikelés után egyetlen napja lesz. Akkor most hogy is van ez? Csak nem ugrott be neki arról, hogy a róka állítólag csak egy napig él? Tudom, hogy nem kell kötözködni, meg lehet benne találni a szépet, meghatót stb, de ha ennyire meg akarja tanítani a nagy életbölcsességeket, és ennyire meg akar hatni, az nálam hajlamos pont fordítva elsülni. Pedig többnyire egyáltalán nem mond hülyeségeket. Csak nem szeretem, ha a számba rágják. show less

Una historia que reinventa el tema de la empatía de una manera irónica y divertida. El primer libro de una serie de aventuras en las que Selma intercambia su aspecto con personajes distintos, viviendo literalmente en su lugar durante unos días. Para esta primera aventura, Selma intercambia su forma con un precioso caniche. Un cómic irónico y divertidísimo perfecto para iniciarse a la lectura autónoma.

Die Zwillinge Ben und Teo sind beste Freunde – meistens jedenfalls. Denn es gibt immer wieder Momente, in denen sich einer nicht wahrgenommen fühlt oder in denen seine Leistung nicht anerkannt wird. Das kann natürlich passieren, wenn man sich so ähnlich sieht. Wie wäre es also, wenn man alleine leben würde? Das festzustellen ergibt sich, als die beiden einen Spiegel finden, der magische Fähigkeiten hat. Jeder der Zwillinge lebt auf einer Seite des Spiegels sein eigenes Leben und geht show more einfach zurück, wenn ihm danach ist. Doch als der Vater den Spiegel reparieren lässt, ist der Weg versperrt. Werden Ben und Teo jemals wieder zusammenkommen?
Der Schreibstil ist für die angegebene Altersgruppe gut geeignet, denn die Texte sind leicht verständlich.
Abwechselnd lernen wir die Sicht von Ben und Teo kennen. Als Zwillinge haben sie eine besondere Beziehung, aber sie sind halt auch normale Geschwister, die sich streiten und bei denen es schon mal Eifersucht gibt. Ganz besonders aber möchten sie als Ben oder Teo wahrgenommen werden und nicht als die Zwillinge. Als sie die Fähigkeiten des Spiegels erkennen, nutzen sie die Vorteile. Das ist toll, denn jeder hat plötzlich sein eigenes Leben, wenn er es möchte, aber sie können auch zusammen sein. Doch es ist nun einmal so, dass jedes Ding seine zwei Seiten hat. Die Nachteile erkennen sie erst, als es kein Zurück mehr gibt. Da aber sind sie sich einig, sie wollen alles tun, damit sie wieder beisammen sind. Doch erst einmal müssen sie beweisen, dass sie wirklich zusammengehören. Man kann sich gut in die beiden hineinversetzen und ihre Gefühle nachempfinden.
Obwohl dieser Geschichte durchaus ein ernsthaftes Thema zugrunde liegt, geht es aber auch humorvoll zu.
Besonders erwähnen möchte ich die wundervollen Illustrationen.
Ein unterhaltsames Buch über Zwillinge, die sich lieben, aber auch gerne einmal für sich sind. show less