Anne B. Ragde

Ezt a könyvet egy kedves vevőmtől kaptam kölcsön (a trilógia többi részével együtt – azok is nemsokára sorra kerülnek), hogy olvassam egészséggel. Hát kifordult sarkából a teremtés? Hová jut ez a világ, ha a könyvesbolti dolgozóknak a vevők ajánlanak olvasásra könyveket??!!?!!! Mindegy, nem vitatkoztam. Vevővel nem vitatkozunk. Meg hát norvég szerző. A norvég szerzők a gyengéim. Nem tudom, mit tesznek a vízbe arrafelé, de elképesztően jó íróik tudnak show more lenni. Vagy lehet, nem is a vezetékes vízben található vegyület a titok, hanem a hosszú, hideg, depresszív éjszakák? A fjordok bámulása, melyek masszív, közönyös jelenvalóságukkal folyvást az emberi élet mulandóságára figyelmeztetik a művészt?

Akárhogy is, Ragde könyve egy mestermunka. Adott egy agyvérzés, ami kórházba kényszeríti a kemény norvég gazdasszonyt, és adott három fiú, egy unoka, és egy férj és számos malac, akik ennek következtében kénytelenek összeseregleni az enyészetmarta birtokon. Hozzák magukkal sérelmeiket és elfojtásaikat is (talán a disznók nem... bár ki tudja), de ez csak természetes, hisz a skandináv regény elfojtás nélkül olyan, mint az autópálya szélén lerohadt jármű elakadásjelző háromszög nélkül – elképzelhető, de semmiképpen sem szabályszerű. Voltaképpen csak a szokott nyomasztás egy bűnös titokkal, ami végig ott lebeg a szereplők feje fölött, a háttérről pedig a széthulló családi kúria gondoskodik, ami a széthulló családi kapcsolatok metaforájaként is értelmezhető. Ugyanakkor az egész olyan erős, hogy még. Üt minden mondata, vélhetőleg azért, mert Ragde birtokolja azt a pontos, szószátyárságtól mentes, intenzív empátiát, amitől minden egyes figurája életteli lesz, amitől mind a párbeszédek, mind a szereplők egyéb társas kapcsolatai feszültséggel töltődnek fel. Ez a pontossággal elegyített részvét az, amitől a legjobb skandináv regények behúzzák az olvasót a saját világukba, és nem engedik ki onnan.

Nagy élmény volt. Írók, nézzetek több fjordot! Hátha az a dolgok kulcsa. show less

I loved this book. The format of introducing the three brothers individually in their own lives, by giving them each their own section allows the reader to feel connected to each and have a feel for the uncomfortable dynamic when they eventually come together at their mother's bedside. So excellent characterisation moves the plot along to an unexpected reveal in the final pages.
I feel totally frustrated that the rest of the series hasn't been translated into English. I want more!

Ó, mily szépek a fjordok a nyári alkonyatban! A norvég táj, ahogy buján a tengerrel ölelkezik! Kár, hogy megfulladunk a disznószarszagtól.

Ragde Neshov-trilógiájának záróaktusa remeklés, mint a többi. (Vagy majdnem annyira, mint a többi. Vö.: a megjegyzéssel. Ott alul. Türelem. Mindjárt oda is eljut a szem.) Hihetetlen, ahogy az író a maga néha körülményesnek, el-elkalandozónak tűnő módján felépíti szereplőit. Mert itt nem történetmesélésről van szó, show more hanem arról, hogy a szereplő és az olvasó lépésről lépésre olyan erős kötődést alakítson ki, hogy az ember 50 oldallal a könyv vége előtt már csak azért drukkol, legyen vége, mielőtt valami bajuk esik. De aztán alkalmasint mégis bajuk esik. Fene ezekbe a skandináv írókba.

Megjegyz.: Amúgy meg kritikai észrevételem is van. Most először éreztem úgy, hogy egy ragde-i szereplő (jelesül Torunn) cselekedeteit nem tudom összeegyeztetni a róla kialakított képemmel. Ez a disszonancia – mint egy szálka az ujjban – kissé megzavart a zökkenőmentes belesüppedésben. show less

Hun kendte ikke sin far. Hun anede faktisk ikke, hvem han var. Hvordan han havde set ud som ung, som barn, eller da han var på hendes egen alder. Der fandtes ikke et eneste fotoalbum på gården. Det var som en historie, hun aldrig havde været en del af, og som hun pludselig befandt sig midt i.
Sådan tænker Torunn – hemmelig datter af Tor.

Torunn er hovedpersonen i 2. del af : Berlinerpoplerne.
Her er de tre brødre samlet ved morens dødsleje. Det viser sig at familien har en masse show more hemmeligheder og fortrængninger, som nu kommer frem i lyset.

Da hendes far brækker benet, tager Torunn til gården for at hjælpe sin far. Her begynder Torunn at forstå, hvordan menneskene på gården havde levet i alle årene. Dagen blev styret af dyrene i stalden, om landposten var forsinket om det regnede eller ej.

Hun er arving til gården – den er forgældet og forsømt. Hun har et godt job som dyreadfærdspsykolog. Hvad vælger hun i tredje bind? Det vil jeg glæde mig til.
Skildringen af livet på gården, Tor og Torunn og farfaren er rigtigt godt.
Derimod synes jeg, at skildringen af bøsseparret Erlend, den ene af brødrene og Krumme er lidt overgearet på en eller anden måde. show less