Kinga Csapody

Már az előző rész is felemás élmény volt. Helyenként nagyon reklámszagú (a nevesített hotel, igen, támogatta, de attól még nem túl elegáns). Az ötlet ugyanakkor nagyon jó, van benne egy rakás érdekesség, még olyanoknak is, akik alaposan ismerik az adott környéket.

A balatonos kötetben a nem igazán óvodásnak való esti mesékkel volt problémám (öngyilkos Sobri Jóska, a bosszúból sziklába zárt tihanyi visszhang, és talán még egy legenda volt ilyen). Hátránnyal indult tehát a kötet, de az első oldalakon úgyis elvágta volna magát nálam. Azon is csodálkoztam kicsit, hogy az általános iskolás hívja fel apa figyelmét, hogy anya ki van nyúlva, fáradt és türelmetlen, menjenek pihenni. De ha előttem sorakozna fel a kiscsalád azzal, hogy álljak neki mosni meg pakolni, mert utazunk, erős reakcióra számíthatnának, de az nem a könnyes meghatódás lenne. (Legjobb gyógyír a kimerültségre, ha extra munkát követelünk tőle, de ízibe'.) Aztán majd a wellnesstől anya jól kisimul, nonstop mosolyog (lehet, fogyasztott is valamit), és többször elmondják, hogy az a tuti pihenés, ha a gyerek nincs jelen. Pont ilyet szeretnék mesélni az enyémeknek (azzal együtt, hogy természetesen kell a gyerek nélküli kikapcsolódás), de ezt nem sulykolnám nekik, és ha családilag kirándulunk, nem lepasszolni akarom őket).

Volt olyan pillanat, amikor azt mondtam, ha még egyszer azt írják, hogy majd a gyerekek nélkül lesz igazán jó pihenni, én félbehagyom. A legvégén aztán bedobják, hogy anya szeret a családdal kirándulni, de akkor már apának is karikás a szeme (a könyv elején csak anyának). A hátul összegyűjtött tippek is azzal a szöveggel kezdődnek, hogy „(a)z élmény akkor az igazi, ha gyerekeinkkel, családunkkal éljük át.” Fő a következetesség. (Gondolom, valaki szólt, hogy ne akarjunk már egyfolytában szabadulni a kölköktől ebben a mesekönyvben.)

Soknak éreztem benne a hibát is (kimaradt betű, elmaradt egyeztetés, rossz elválasztás).

Na és a kedvencem, a nemi sztereotípiák. A lányok matyóhímzést néznek, a fiúk gépeket. Mert őket egyáltalán nem érdekli a néprajz béna virágminta. Csak türelmesen meghallgatják, amikor a lányok elmesélik, mert olyan rendesek és elnézőek velük szemben. Ühüm.… (more)

Hjaj. Gondoltam, megnézzük, mit lehet arrafelé csinálni, ha nem lesz strandidő (nem lesz). Egyébként már kerülöm a sorozatot, hiába gyűjtenek jó ötleteket, a szövege annyira, annyira… fáraszt. A kölkök a feléig bírták. Ma kérdeztem, hogy jönnek-e hallgatni vagy olvassam magamban, azt mondták, inkább magamban. Pedig be vagyunk ragadva a lakásba, zuhog az eső. Szerintem jobban jártak, úgysem értették volna némelyik mondatot, azt meg nem szeretném, ha a nagyobb úgy érezné, ciki tényeket megjegyezni, mert aki így tesz, az pedál. Javítgathattam volna szóban végig az elütéseket/hibákat is. Látom, már többen megjegyezték, hogy a történetben valami rejtélyes okból csak az ikerpár egyik tagjának van születésnapja. Meg is ünneplik alaposan, és senkit nem zavar, hogy az ikertestvérének ez ugyanolyan nap, mint a többi.… (more)

Már az előző rész is felemás élmény volt. Helyenként nagyon reklámszagú (a nevesített hotel, igen, támogatta, de attól még nem túl elegáns). Az ötlet ugyanakkor nagyon jó, van benne egy rakás érdekesség, még olyanoknak is, akik alaposan ismerik az adott környéket.

A balatonos kötetben a nem igazán óvodásnak való esti mesékkel volt problémám (öngyilkos Sobri Jóska, a bosszúból sziklába zárt tihanyi visszhang, és talán még egy legenda volt ilyen). Hátránnyal indult tehát a kötet, de az első oldalakon úgyis elvágta volna magát nálam. Azon is csodálkoztam kicsit, hogy az általános iskolás hívja fel apa figyelmét, hogy anya ki van nyúlva, fáradt és türelmetlen, menjenek pihenni. De ha előttem sorakozna fel a kiscsalád azzal, hogy álljak neki mosni meg pakolni, mert utazunk, erős reakcióra számíthatnának, de az nem a könnyes meghatódás lenne. (Legjobb gyógyír a kimerültségre, ha extra munkát követelünk tőle, de ízibe'.) Aztán majd a wellnesstől anya jól kisimul, nonstop mosolyog (lehet, fogyasztott is valamit), és többször elmondják, hogy az a tuti pihenés, ha a gyerek nincs jelen. Pont ilyet szeretnék mesélni az enyémeknek (azzal együtt, hogy természetesen kell a gyerek nélküli kikapcsolódás), de ezt nem sulykolnám nekik, és ha családilag kirándulunk, nem lepasszolni akarom őket).

Volt olyan pillanat, amikor azt mondtam, ha még egyszer azt írják, hogy majd a gyerekek nélkül lesz igazán jó pihenni, én félbehagyom. A legvégén aztán bedobják, hogy anya szeret a családdal kirándulni, de akkor már apának is karikás a szeme (a könyv elején csak anyának). A hátul összegyűjtött tippek is azzal a szöveggel kezdődnek, hogy „(a)z élmény akkor az igazi, ha gyerekeinkkel, családunkkal éljük át.” Fő a következetesség. (Gondolom, valaki szólt, hogy ne akarjunk már egyfolytában szabadulni a kölköktől ebben a mesekönyvben.)

Soknak éreztem benne a hibát is (kimaradt betű, elmaradt egyeztetés, rossz elválasztás).

Na és a kedvencem, a nemi sztereotípiák. A lányok matyóhímzést néznek, a fiúk gépeket. Mert őket egyáltalán nem érdekli a néprajz béna virágminta. Csak türelmesen meghallgatják, amikor a lányok elmesélik, mert olyan rendesek és elnézőek velük szemben. Ühüm.… (more)

Hjaj. Gondoltam, megnézzük, mit lehet arrafelé csinálni, ha nem lesz strandidő (nem lesz). Egyébként már kerülöm a sorozatot, hiába gyűjtenek jó ötleteket, a szövege annyira, annyira… fáraszt. A kölkök a feléig bírták. Ma kérdeztem, hogy jönnek-e hallgatni vagy olvassam magamban, azt mondták, inkább magamban. Pedig be vagyunk ragadva a lakásba, zuhog az eső. Szerintem jobban jártak, úgysem értették volna némelyik mondatot, azt meg nem szeretném, ha a nagyobb úgy érezné, ciki tényeket megjegyezni, mert aki így tesz, az pedál. Javítgathattam volna szóban végig az elütéseket/hibákat is. Látom, már többen megjegyezték, hogy a történetben valami rejtélyes okból csak az ikerpár egyik tagjának van születésnapja. Meg is ünneplik alaposan, és senkit nem zavar, hogy az ikertestvérének ez ugyanolyan nap, mint a többi.… (more)