Alexandra Salmela
Author of 27, or Death Makes an Artist
Works by Alexandra Salmela
Antihrdina 1 copy
Associated Works
Tagged
Common Knowledge
- Canonical name
- Salmela, Alexandra
- Other names
- Balážová, Alexandra (birth name)
- Birthdate
- 1980-11-07
- Gender
- female
- Nationality
- Czechoslovakia (birth)
- Birthplace
- Bratislava, Czechoslovakia
- Places of residence
- Tampere, Finland
- Education
- Academy of Music and Dramatic Arts, Bratislava (MA|Theatre Dramaturgy)
Charles University, Prague (MA|Finnish Language and Literature) - Occupations
- writer
Members
Reviews
Lists
Awards
You May Also Like
Associated Authors
Statistics
- Works
- 5
- Also by
- 1
- Members
- 56
- Popularity
- #291,557
- Rating
- 3.0
- Reviews
- 3
- ISBNs
- 5
- Languages
- 2
– Semmit. Kevesebb mindent, de jobban”
Angie a 27-es szám bűvöletében él: mivel valamennyi eszmei példaképe 27 évesen halt meg (Cobain, Hendrix, Joplin, Morrison, stb.), ezért ő sem akarja kivárni a 28-at. Elhatározza hát, hogy még a kérdéses életkor előtt összeüt valami halhatatlan irodalmi alkotást, aztán a lehető legemlékezetesebb módon búcsút int az árnyékvilágnak. Vajon tartja magát elképzeléséhez? És ha igen: miféle szellemes módját választja az öngyilkolásnak? Ez a két kérdés az a cukorka, amivel Salmela becsalogatja olvasóját az érdektelenség bozótjába, jól kihasználva, hogy csak kibírjuk valahogy azt a 300 oldal langyos semmit, bízva a bombasztikus végkifejletben*. Az említett langyos semmi két szálból áll: 1.) Angie írói válságának taglalásából – ami egy újabb trükkös variáns a feladványra: hogyan írjunk könyvet arról, hogy nem tudunk könyvet írni? 2.) Egy háromgyermekes finn család ügyeinek-bajainak részletezéséből a skandináv vadonban – abban ugyanakkor komolyan kételkedem, hogy ha egy kétéves kislány plüssjátszótársa (bizonyos Röfi Úrfi) narrál nekünk egy bevásárlást a szupermarketben, akkor az máris eredeti és érdekes lesz.
A két szál aztán a könyv harmadánál találkozik, ami a szereplők interakciójától kicsit barátságosabbá is válik – ugyanakkor a legmagasztalóbb jelző, amit össze tudok kaparni vele kapcsolatban, az továbbra is csak a „jópofa”. A szereplők jópofán beszélgetnek, jópofán konfrontálódnak, jópofán átértékelik saját életüket. Olyan szavakat, mint „mély” és „sokrétű”, már nem mernék a szöveggel egy kontextusban emlegetni. Habkönnyű half-irodalom mérsékelt mondanivalóval – néha untam, de legalább nem fájt.
* Amely végkifejlet bombasztikussága bizonnyal megemelte volna a csillagok számát. Volna.… (more)