Lazarus

Megtévesztő könyv. Úgy kezdődik, mintha háborús regény lenne, mégpedig a világirodalom legplasztikusabb háborús regényeinek egyike az első világháború keleti frontjáról: egy német gáztámadás démoni, zsigerig ható ábrázolása. (Jut eszembe: az ember – ember? –, aki a harci gázokat kitalálta, önjogán a világegyetem egyik legaljasabb figurája.) Aztán kiderül, hogy ez mégsem egy háborús regény, hanem betegségkönyv, amiben az elképzelhetetlen borzalmak fejezetei csak egy újabb, tán csendesebb, de ugyanúgy elképzelhetetlen borzalmat vezetnek fel: a szerző kórházi hétköznapjait – haldoklás közben. Malraux szinte szemérmesen kerüli, hogy az esemény testi aspektusait említse, a show more folyamatot inkább egy mozgalmas életre* való visszaemlékezés szilánkjai rajzolják ki, valamint a filozófia-ízű diskurzusok az orvosokkal és önmagával. Helyenként a gesztusok mintha színpadiasak lennének – de ez valahogy csak aláhúzza a leírtak őszinteségét: a férfias helytállás ideája ugyan csak puszta póz az űr és a kétségbeesés peremén, és ezt ő is tudja, meg én is tudom, de ha már nem maradt semmi más, akkor egy póz is sokkal többet ér, mint a semmi, hogy átsegítsen ezen az egészen. Igazán figyelemreméltó könyv a halál árnyékának völgyéből.

(Ui.: A regény alcíme – A kötél és az egerek, VI. fejezet – sejteti, hogy itt egy hosszabb ciklus részletét olvassuk. Igazán jellemző a RaRe sorozatra, hogy arról, mi ez a ciklus, és mit kell tudni róla, konkrétan egy mukkot nem mond. Az meg már a google korlátait jelzi, hogy e téren ő sem tud eligazítani.)

* És Malrauxnak aztán mozgalmas élete volt: utazások, spanyol polgárháború, francia ellenállás, no és a miniszteri poszt. Korának ikonikus figurája volt ő. show less