The Age of Revolution, 1789-1848

Hjaj, de szeretem én az ilyen könyveket. Amelyek képesek bemutatni egy korszakot, mintha az a Történelem Köldöke lenne, események és eszmék kevercse, amelyből a XXI. század úgy szökkent szárba, mint egy virág, egy krumpli vagy egy parlagfű. (A kívánt rész aláhúzandó.) Hobsbawm kötete pont ilyen: okos, sokrétegű, inspiráló elemzés az 1789 és 1848 közötti időszakról, amely a szerző értelmezésében felszámolta mindazt, ami addig volt, és új lapot nyitott. Persze mi magyarok talán úgy vagyunk vele, hogy '48-at elbuktuk, jött Haynau, a hiéna, no és a Szent Szövetség, szóval olyan nagyot nem profitáltunk a dologból, de nincs igazunk: bár a reakció ideiglenesen eltaposta a parazsat, show more valójában veszített, csak még nem vette észre. Mert a változások a felszín alatt visszafordíthatatlanok voltak.



Hobsbawm a „kettős forradalom” elméletéből indul ki. Az egyik Angliában formálódott, és ipari forradalom a böcsületes neve. Ez a folyamat teljesen átalakította a gazdaságot, nem csak a technikai fejlődés tekintetében, hanem gyakorlatilag minden szinten – beleértve az emberi gondolkodást is. Fajunk ugyanis fennállása óta tulajdonképpen először érezhette úgy, hogy a határ a csillagos ég, a természet pedig nem ura, hanem szolgája. A hihetetlen ipari fejlődés hihetetlen pénzbőséget eredményezett, felbontotta az arisztokrácia és a klérus monopóliumát, új, addig nem is létező osztályok számára nyitotta meg az érvényesülés útját. Persze ahogy Schumpeter is mondta, teremtés nincs rombolás nélkül, szóval volt, aki ráfaragott. Az ipari fejlődés ugyanis Angliában csak azért lehetett lehetséges, mert a lakosság zömét alkotó agrárnépességnek baromi rosszul ment a sora, és az éhhalál szélén tántorgott. Ezért volt hajlamos arra, hogy szerencsét próbáljon a gyárakban, soha ki nem fogyó munkaerőt biztosítva az iparnak*. Ez pedig egyfelől azzal járt, hogy a tradicionális életformák erodálódtak, ráadásul a munkásság a városokban olyan körülmények közé került, amely – meglehet – sokkal rosszabb (részben mert gyökértelenebb) volt, mint apái élete. Amiről elég Dickenst megkérdezni.


(Ez is füstöl. Csak máshogy.)

De most ugorjunk át a franciákra. Mert ha London vállalta a forradalom ipari részét, hát Párizs tett róla, hogy legyen a dolgoknak politikai vetülete is. Az 1789-es események elképzelhetetlenek lettek volna az ipari forradalom nélkül, ám valamilyen szinten kiteljesítették azt: megmutatták, hogy az a homályos, körvonalazatlan aktor, akit „népnek” nevezünk, nagyon is valóságos, és akarattal bír. És ha ennek az akaratnak a királyok az útjába állnak, akkor nagyon durci tud lenni. A Bastille elfoglalásától Napóleon bukásáig terjedő mozgalmas huszonegynéhány év földcsuszamlásszerű politikai változásokat hozott: bebizonyította, hogy az ún. „uralkodó osztályok” nem törvényszerűen, Isten rendeléséből azok, akik, hanem bizony behelyettesíthetők másokkal. Ez pedig olyan tapasztalatnak bizonyult, ami kitörölhetetlenül beleégett a társadalom tudatába, és idővel megszülte a demokráciát**. Mégpedig pont azért, mert sikeressége tagadhatatlan volt: ahogy Napóleon mozgósítani tudta egy eszme segítségével egész Franciaországot, gyakorlatilag elsöpörve az ócska, agg európai monarchiákat, jelezte, van mit tanulni tőle. Mert aki nem tanul, az bizony lemarad. És bár végül a Császárt legyűrték, de amíg ő Szent Ilonán nyaralt, vívmányai (a Polgári Törvénykönyv éppúgy, mint az általános sorozás rendszere) egyre több államban teret nyertek.

A kötet nagy erénye, hogy a két eseményt egymással folyamatos kölcsönhatásban lévő entitásként mutatja be, amelyek folyton folyvást megtermékenyítették egymást, így szülve újabb és újabb világformáló ideákat. Marx például ugyanúgy merített a francia forradalomból, mint az ipari forradalom liberális gurujának, Ricardónak a munkaérték-elméletéből – a kettő elegye pedig a Kommunista Kiáltvány lett. Vagy beszélhetünk a mi Pefőfinkről is, aki ugyanúgy el volt ájulva a vasúttól (az ipari forradalom eme zászlóshajójától), mint attól, hogy „Lamberg szívében kés, Latour nyakán kötél”. Persze hogy mindezek után hatalmas kezdett-e végre lenni a nép, azon lehet vitatkozni. Mindenesetre én azt mondom, hogy amikor Kövér László visszasírja a francia forradalom előtti időszakot, akkor valószínűleg azt vizionálja, hogy ő valami nemesi kúriában terpeszkedett volna csibukozva, a zacsiját vakarva (pont mint most), nem pedig jobbágyként a földet túrja, látástól vakulásig. Pedig hát statisztikailag sanszos, hogy utóbbit dobta volna neki a gép. Ahogy valószínűleg nekünk is.

* Jellemző, hogy ahol ahol a parasztság relatíve jól élt (pl. Franciaországban), ott az ipar nem tudott olyan jól teljesíteni. Ami részben megmagyarázza, miért is maradtak le a gallok az angolokkal folytatott ipari versenyfutásban - azzal együtt, hogy feltalálóik semmivel sem voltak alábbvalóak a szigetország lángelméinél. És – némileg kitekintve – azt is érdemes megjegyezni, hogy a mezőgazdaságból élők nyomora kivándorlók millióit űzte el otthonról, ami meg is ágyazott az amerikai sikertörténetnek.
** És megszült számtalan más eszmét is: a nacionalizmust éppúgy, mint a szocializmust, a romantikát éppúgy, mint a biedermeiert. Amelyekről Hobsbawm nagy kedvvel beszél. show less

This is an expansive book covering most aspects of social and political life across a vastly complicated and consequential period of time, so it is perhaps unavoidable that it only skirts the surface of many topics. Hobsbawm says so himself in the foreword, namely that the book is meant for the average reader interested in history, and can’t be expected (thankfully) to wade into the academic weeds on every topic. What this book is good at is a kind of outline of how our modern economic and political system erupted over the world in the early 19th century. It traces the origins of a system (liberal capitalism) that can sometimes feel like it’s always been the way we have lived - Hobsbawm reminds us how far from the truth this is, the show more capitalist world is a relatively new one, and in many ways we are still wrangling with the changes it wrought 200 years later. To me, this is the the study of history’s most important purpose and the source of its radical potential; things haven’t always been this way and there are clear reasons as to how we ended up where we are.

Coming to this book as a member of the intended audience (average reader show less

Dammit, goodreads ate my initial review!

To recount it briefly, 'The Age of Revolution' is an excellent, dense, and richly informative book examining two revolutions, the political in France and the industrial in Britain, that transformed Europe and the world. Hobsbawm is a wonderful historian and brings out the range of economic, social, religious and cultural transformations caused by the two revolutions. I feel much better informed for reading this and intend to read his subsequent histories, such as 'The Age of Capital'.

It also reminded me that such books tend to read the French Revolution as if it died with Robespierre. Hobsbawm argues powerfully that it was 1789-1794 that shook the world, leaving subsequent French revolutionary show more uprisings (to 1848) aside as by comparison insignificant. This is interesting to me in itself. Although I'd like to learn more about the Directory and slide into Napoleonic rule, it was the initial Revolution itself that unleashed so many of the concepts and institutions that have eventually made themselves part of 21st century modernity. show less

The gods and kings of the past were powerless before the businessmen and steam-engines of the present.

Hobsbawm's survey of these twin explosions (French revolution, Industrial revolution) is a much more melodious affair than I had imagined. The material is addressed in an almost symphonic manner: capitalism and its counterpoint. The teetering aristocracy sees France go bankrupt defending our wee American democracy. The involvement of moderates is crucial as they alone weren't burdened with the legacies of the French Revoluitonary excesses: all subsequent revolutions pause at this point, considering the penchant for Terror. Discontent and technological advances chart a new course and the question soon enough becomes, what to do with the show more surplus population? This largely the story of Britain and France. Greater Europe becomes central to the text with the arrival of Napoleon. Asia and the USA don't feature much and the rest of world hardly at all. show less

Heavyweight analytical history, but definitely worth the struggle if you have enough basic knowledge of the period to keep track of where you are. It's a bit like being in an Oxford tutorial: the ideas come flying at you at a great rate, and you're left to join up the dots as best you can. And most of the time you end up wondering why you never made that particular intellectual leap yourself, it's so obvious in hindsight. The chapter on the industrial revolution, in particular, became a whole string of those "Aha" moments for me.

Limitations: not many. Obviously, it's a book that was written half a century ago, and it goes with a left-wing way of thinking that isn't very fashionable any more. At times it's a bit like reading an Old show more Testament commentary, in the way it seems to treat everything that happened before 1848 as a preparation for the coming of Karl Marx. But that's certainly not a reason to dismiss Hobsbawm: you're free to agree with his politics or not, as you choose.

The style is fluent and professorial: there aren't many jokes, and those there are tend to be a bit heavy-handed; on the other hand, there are hardly any dull stretches, and jargon is kept to an absolute minimum. Not many recent history books, even popular ones, are as agreeable as this to read. show less

The preface/introduction explicitly says that it's going to be a Eurocentric book focusing on France and Britain. Which is fair enough, although the title is a little dishonest - he only has limited space to cover an era of massive change and even though it's very disappointing not to see much about the rest of the world it's not surprising and at least it covers some stuff more in depth.

However, there's no excuse for stuff like this:

"There is much to be said for the enlightened and systematic despotism of the utilitarian bureaucrats who built the British raj in this period. They brought peace, much development of public services, administrative efficiency, reliable law, and incorrupt government at the higher levels. But economically show more they failed in the most sensational manner. Of all the territories under the administration of European governments, or governments of the European type, even including Tsarist Russia, India continued to be haunted by the most gigantic and murderous famines; perhaps—though statistics are lacking for the earlier period—increasingly so as the century wore on."

Praise for the British Raj in such terms is bad enough from a Marxist historian, but to put the praise and the fact of the atrocious famines they oversaw together makes it baffling. Surely this'd be a chance to point out the way the famines and the government were part of Britain profiting off Indian exploitation? But he doesn't go further. Kind of disconcerting.

However, I've rated 4 stars because 1) i feel this sort of thing is very hard to avoid in history books, and there's very little other unpleasant opinion in the book 2) keeping in mine the above biases, it's a really good overview of the period. Tries to cover general political history, scientific history, art history, economic history - obviously it does none comprehensively but it gives you a really good idea of where Europe particularly was at in the period and what sort of forces and ideas were involved in the changes that happened and makes me really want to learn more. Also seques perfectly into his next book, heh.

ooh also he wears his Marxism on his sleeve but there's no political polemic, it's just clear which biases inform his views

one small annoyance: quoting French, German etc without a translation. kind of useless for a lot of people

oh also someone just pointed out how little he talks about the haitian revolution, which is kind of a big thing to miss out - his Eurocentricism is really noticeable with stuff like that show less

One of the most informative, best-written histories I have ever read. Hobsbawm takes on the Herculean task of summarising over half a century of general European history and pulls it off. His socialist perspective on history is invaluable, as he transforms historical materialism from theory to actual analysis. This book is dry and dense, yet engaging it in its interface of the impact of Hobsbawm’s “dual revolution” to class development.