Ez volt a legjobb XX. századi geopolitikai elemzés azok közül, amiket eddig olvastam – a sors iróniája, hogy egy olyan nevű szerző tollából, akit nem feltétlenül mernék megnevezni beszélgetés során. (Hihetetlen, micsoda feleslegük lehet a lengyeleknek mássalhangzóból! Nem akarnak velünk párat elcselélni ékezetes magánhangzóra?) Brzezinski nagyjából ugyanazon a vonalon indul el, mint az amerikai mélázók többsége: a Nyugat válságából és az új aspiránsok megerősödéséből, aminek köszönhetően a hatalom mintha keletre tolódna. Ennek elsődleges oka, hogy az USA (jelentős részben önhibájából) elvesztegette az ideológiai-geopolitikai előnyt, ami a keleti blokk szétesése után az ölébe esett, így már nem vitatlan örök időkig tartó monopóliuma. Brzezinski fejtegetései világosan vázolják az általa elképzelt helyzetet, de nem ez benne a pláne (nettó hülyeségeket is lehet világosan fejtegetni): alapvetően két eleme miatt volt üdítő olvasni.

Az egyik, hogy lényegesen diverzifikáltabban láttatja a helyzetet, mint kollégáinak többsége. Európát nem csak Amerika függelékeként említi, olyan szánalmas, katonailag nem számottevő egységként, ami némi vállvonogatásnál többet nem érdemel, hanem mint sajátos konstrukciót saját problémákkal, egy folyamatban lévő kísérletet, aminek a sikerre csak bizonyos rendszerszintű változások mellett van esélye. (De úgy van esélye.) A felemelkedő aspiránsok vizsgálatakor is tartózkodik attól, hogy homogén tömböknek tekintse őket, és sok hangsúlyt fektet egymáshoz való viszonyukra is. (Ehhez csinos kis táblázatokat is igénybe vesz.) Kínát például nem önmagában, hanem Kelet-Ázsia teljes geopolitikai rendszerében mutatja be – a felemelkedő Indiával, Japánnal és az agresszív nacionalizmusra hajlamos Oroszországgal együtt, jelezve, hogy az USÁ-val ellentétben egy globális elsőbbségre vágyakozó Kínának előbb egy nagyon sűrű közegben kell valamiféle stabilitást létrehoznia. Amennyiben ezt elmulasztja (és itt meglebegtet Brzezinski is egy analógiát) könnyen olyan helyzetbe navigálhatja magát, mint a szintén viharos gyorsasággal felemelkedő Németország az első világháború előtti Európában.

A másik plusz ebben a könyvben (ami természetesen valahol az első logikus következménye), hogy Brzezinski a történelmet nem eleve elrendelt eseménysorként kezeli, katasztrofikus forgatókönyveket zúdítva az olvasóra, hanem mértéktartóan, választási lehetőségek sorozataként. Egy ország vizsgálatakor a prókat és a kontrákat is végigveszi, kiemelve, mely erősségekre támaszkodva tudja elkerülni a bukást. Megoldási alternatívái is szeretnivalóan pacifisták, ahol csak lehet, a békés megegyezést, a konszenzust tartja alkalmazandónak akár Európáról és Oroszországról*, akár Amerikáról és Kínáról van szó, felismerve, hogy egy globális kereskedelmi viszonyrendszerben akár egy regionális apokalipszis is borzasztó gazdasági következményekkel jár. Ez ugyan nem teszi lehetetlenné a háborúkat (különösen ha a nacionalista populizmus átveszi az irányítást az elmék fölött), de elviselhetetlenül költségessé teszi őket, aminek köszönhetően a győztes is veszít. Okos, mértéktartó írás, nem jóslás kávézaccból, hanem a szükséges kompromisszumok megmutatása még időben, hogy ne akkor sírjon a szánk, mikor már késő.

* Kifejezetten érdekes B. fejtegetése Törökország EU-s csatlakozásának szükségességéről – természetesen csak azután, hogy bizonyos demokratikus szabványoknak megfelelteti rendszerét. Ezzel az EU amellett, hogy kontroll alá helyezhetné az instabil Közel-Keletet (nagy jót téve az USÁ-nak is), bizonyítaná, hogy az iszlám és a liberális demokrácia nem összeegyeztethetetlen – opciót kínálva a manapság még igen harmatos arab demokratikus ellenzéknek is. Viszont az EU és Törökország elhidegülése valószínűleg oda vezetne, hogy az Európa második legnagyobb katonaságával rendelkező nemzet elindulna a radikalizmus útján. ( )

A brief and cogent analysis of the United States' relative global decline in influence, the possible consequences of continued decline, and what is to be done to prevent this.

Also offers an incisive and comprehensive overview of American domestic failings, and offers an 'assets and liabilities' table comparing its' weaknesses and strengths.

A remarkable book, which crams volumes of piercing strategic analysis into barely 200 pages. ( )

Didn't finish. He's got this all right in any case.