Click on a thumbnail to go to Google Books.
Loading... Kornél Estiby Dezső Kosztolányi
None Loading...
Sign up for LibraryThing to find out whether you'll like this book. No current Talk conversations about this book. Here's what I wrote in 2011 about this read: "OK. Well-known Hungarian author; the critics seemed excited that another of his novels was translated into English. A collection of tales, some more attention-holding than others. Most engaging in the early and last stories (last one especially). Read his more recommended book at some point (Skylark)" Nem vagyok Kosztolányi barátja. A versei talán csak nem az én ízlésemhez passzolók, a műfordításai viszont… írtam már máshol is, és tudom én, hogy akkor más volt a szokás, még az elvárás is, sokkal inkább a saját stílusukra formálhatták az eredetiket (azért hála az égnek, volt, aki ellen tudott állni ennek), amit könnyű elnézni egy Karinthy-féle Micimackónak, de megbocsáthatatlan, amikor K. Dezső Blake elementáris erejű, vad tigriséből szelíd, szépséges, pamutgombolyaggal játszó kiscicát csinál. Vagy Évike Aliz kalandjaiból kihagyja a poénokat. Ezután sem leszek a barátja, de azért ez nem rossz, egyáltalán. Azt hiszem, ha gimis koromban olvasom, maradéktalanul tetszett volna. Így, a fentiek ismeretében passzív-agresszív nekem ajándékozva vannak fenntartásaim (ugyanitt: kedves mind, ne csináljunk ebből rendszert, még ha el is ismerem, hogy mindkét esetben érdemes volt legyőzni az ellenállásom :P). Az elején rögtön kellemes meglepetést okozott a „vastag-zöld szójáték” kifejezés, ha picit talán sok is volt előtte a plusz két hasonló. Aztán majdnem belefulladtam a lombcukrozásba, és később is azért vártam vonatútja végét, nehogy még egyszer nekiálljon leírni az éjszakát. Ugyanakkor a későbbi, rövid fejezetekben kifejezetten szórakoztató, kerek, eredeti sztorikat olvashattam, csattanóstul, mindenestül (a bolgár kalauz, a pesti éjszakában ökörködő barátok, az elegáns szálloda, a különböző módokon terhére lévő barátok, megmentők és megmentettek). Bírtam a humorát, különösen, amikor beszólt a műfordítóra, illetve a lírai költőkre… khm, khm… De tényleg, vicces fiú volt, na. Az alvó elnökös poént mondjuk túlnyújtotta szerintem, azt marhára untam egy idő után, de a könyv végén elégedetten nyugtáztam, hogy ezt is letudtam a főváros tömegközlekedési kultúrája nem sokat fejlődött az elmúlt 85 évben, a záró fejezet abszolút aktuális maradt. Jó, hát az emberek nem változtak, és azért ezeket nagyon eltalálta. Ó, és nem is tudom, mikor láttam utoljára ilyen jó befejezést. Originally published in 1936, this is the seminal work of a famous Hungarian writer. I was drawn to the book by its alluring description: Crazy, funny and gorgeously dark, Kornél Esti sets into rollicking action a series of adventures about a man and his wicked dopplegänger, who breathes every forbidden idea of his childhood into his ear, and then reappears decades later. Sadly, I was disappointed. Great introduction, but the book quickly degenerated into a series of what I found to be uneven short stories. The longer they were, the less interesting they became. Were author Dezso Kosztolanyi still alive, I would suggest the sage acronym of KISS, which is ironic given more than one of the stories are about kisses. no reviews | add a review
Awards
Crazy, funny and gorgeously dark, The Adventures of Kornel Esti sets into rollicking action a series of adventures about a man and his wicked doppleganger, who breathes every forbidden idea of his childhood into his ear, and then reappears decades later. Part Gogol, part Chekhov, and all brilliance, Kosztolanyi in his final book serves up his most magical, radical, and intoxicating work. Here is a novel which inquires: What if your id (loyally keeping your name) decides to strike out on its own, cuts a disreputable swath through the world, and then sends home to you all its unpaid bills and ruined maidens? And then: What if you and your alter ego decide to write a book together? No library descriptions found. |
Current DiscussionsNonePopular covers
Google Books — Loading... GenresMelvil Decimal System (DDC)894.51133Literature Literature of other languages Altaic, Finno-Ugric, Uralic and Dravidian languages Fenno-Ugric languages Ugric languages Hungarian Hungarian fiction 1900–2000LC ClassificationRatingAverage:
Is this you?Become a LibraryThing Author. |
Ezután sem leszek a barátja, de azért ez nem rossz, egyáltalán. Azt hiszem, ha gimis koromban olvasom, maradéktalanul tetszett volna. Így, a fentiek ismeretében passzív-agresszív nekem ajándékozva vannak fenntartásaim (ugyanitt: kedves mind, ne csináljunk ebből rendszert, még ha el is ismerem, hogy mindkét esetben érdemes volt legyőzni az ellenállásom :P).
Az elején rögtön kellemes meglepetést okozott a „vastag-zöld szójáték” kifejezés, ha picit talán sok is volt előtte a plusz két hasonló. Aztán majdnem belefulladtam a lombcukrozásba, és később is azért vártam vonatútja végét, nehogy még egyszer nekiálljon leírni az éjszakát. Ugyanakkor a későbbi, rövid fejezetekben kifejezetten szórakoztató, kerek, eredeti sztorikat olvashattam, csattanóstul, mindenestül (a bolgár kalauz, a pesti éjszakában ökörködő barátok, az elegáns szálloda, a különböző módokon terhére lévő barátok, megmentők és megmentettek). Bírtam a humorát, különösen, amikor beszólt a műfordítóra, illetve a lírai költőkre… khm, khm… De tényleg, vicces fiú volt, na. Az alvó elnökös poént mondjuk túlnyújtotta szerintem, azt marhára untam egy idő után, de a könyv végén elégedetten nyugtáztam, hogy ezt is letudtam a főváros tömegközlekedési kultúrája nem sokat fejlődött az elmúlt 85 évben, a záró fejezet abszolút aktuális maradt. Jó, hát az emberek nem változtak, és azért ezeket nagyon eltalálta. Ó, és nem is tudom, mikor láttam utoljára ilyen jó befejezést. ( )