The Supreme Court: How It Was, How It Is

2500 The Supreme Court: How It Was, How It Is, by William H. Rehnquist (read 14 Mar 1993) This is written for non-lawyers, but I found it worthwhile reading. Rehnquist tells how he came to be a law clerk for Justice Jackson, spends a couple chapters on the Steel Seizure case--the big case decided during his clerkship--talks about Marbury v. Madison, the John Marshall court, the Taney court, a few justices in the late 19th and early 20th centuries, the court packing plan of 1937, and how the Supreme Court works today. I agreed with most of what he said.

Rehnquist 33 évig volt a Legfelsőbb Bíróság bírája, ebből 19 évet főbíró. Korábban egy évet bírósági titkárként is dolgozott a Legfelsőbb Bíróságon. Vagyis az elég nyilvánvaló, hogy ért a témához, és rengeteg bennfentes információja is van.

A könyv szerkezete kissé fura, igazából több részből áll, melyek nem túl logikusan váltakoznak.

Rehnquist leírja a személyes élményeit is, de inkább csak a korai titkársági évről. Érdekes persze látni, hogy egy frissen jogot végzett fiatal miként éli át azt, hogy a Legfelsőbb Bíróságra kerül, de ennél sokkal érdekesebb lett volna ha a későbbi évekről ír ilyen személyesen. Teljesen megértem, hogy ezt igyekezett elkerülni, de azért show more maradt némi hiányérzetem.

Egy elég hosszú rész mutatja be a Bíróság történetét a legfontosabb ügyeket sorba véve. Az ügyek kiválasztásánál megkapjuk a kötelezően elvárt fontosakat (Marbury vs. Madison, Dredd Scott...), de azért néha kicsit meglepő volt az ügyek súlyozása, pl. nem számítottam rá, hogy a Steel Seizure Case lesz a legrészletesebben bemutatva. A történetben külön ki vannak hangsúlyozva azok az esetek, amikor a Bíróságot támadás érte kívülről, leginkább Franklin D. Roosevelt terveit elemezve, amikor megpróbálta telepakolni saját embereivel a Bíróságot. A történelmi áttekintés is befejeződik amikor Rehnquist csatlakozik, itt sem szeretett volna a kollégáiról túl sokat írni.

Egy külön rész mutatja be azt, hogy miként is működik a Bíróság, ez elég hasznos, de Woodward könyve szerintem ezt jobban bemutatja konkrét példákon keresztül.

Meg kell még jegyeznem, hogy a könyvet nem igazán éreztem elfogultnak, ami kellemes meglepetés volt. Ha van is elfogultság, az inkább az egész intézmény iránt, nem pedig politikai pártok felé.

Összességében nem rossz könyv, de mintha nem tudta volna eldönteni Rehnquist hogy pontosan miről is szeretne írni, egy szigorúbb lektorral jobb lett volna a könyv. show less