How do I even rate something like this? A rather pleasant acid trip? It was nothing if not entertaining though. ( )

I did not like this one as much as I did Willard and His Bowling Trophies but I still read through it in a single sitting. I really appreciated the surreal and colorful setting, a different colored sun each day of the week, the related watermelon types, the bizarre statues, and especially The Forgotten Works. The forgotten things of the book took the dream-like appearance of A.I.-generated things; things that at first glance appear familiar but on closer inspection are useless alien globs of nothing. I would recommend this one to anyone looking for something different and who may enjoy its surreal quality. ( )

Egyáltalán nem érthetetlen könyv ez – csak nem a realitáshoz kell mérni a benne foglalt eseményeket, hanem simán rákapcsolódni a hangulatra. És akkor máris helyben vagyunk. Brautigan egy alternatív közösség idillikus életét skicceli fel, akik görögdinnyecukorból és fűszeres pisztrángolajból épített kicsiny kis világukban mentek minden szélsőségtől: még tragédiáik is mintha valami nagy puhaságokkal lennének kipárnázva. Akadnak azonban, akiknek elege van ebből a langyi szirupból, felrúgnák a földöntúli nyugalmat, és valami igazabb, mélyebb létezést kívánnának létrehozni – ennek érdekében pedig még a bicskájukat se félnek használni. Olyan, mintha az idilli közösség a Nagy Amerikai Álom metaforája lenne, a lázadók pedig a hippimozgalmat szimbolizálnák – akikhez Brautigan is ezer szállal kötődött –, annak minden vadhajtásával, ám ezt az értelmezést árnyalja, hogy a szerző még közvetve sem érvel egyik oldal mellett sem, egyszerűen hagyja, hogy a két fél szembenállása megtöltse vészjósló feszültséggel a regénytestet. Talán elvárnánk, hogy mondjon valamit, ki a jó, ki a rossz, kinek kell drukkolni, de azt hiszem, ezzel pont rövidre zárná a a szembenállásból fakadó dinamikát. Szóval nagyon jól teszi, hogy két szék között ha nem is a padlóra, de valami távolabbi trónusra ül, ami hagyományosan a mindentudó elbeszélők helye, és onnan mondja tollba szűkszavú abszurd meséjét.

Csak ne szoktam volna meg olyan nehezen, hogy ezt a világot KIThaLÁLomnak fordították.

Ui: ez a kötet a RaRe sorozat egyik mélypontja a borítótervezést illetően. Lövésem sincs, hogy mire gondolhattak, amikor kiválasztották. ( )

Charming! ( )

I don't think I have much to say. This was a beautiful book. ( )