Six Armies in Normandy : From D-Day to the Liberation of Paris

John Keegan er orðinn einn af uppáhalds höfundum mínum hvað varðar sögu síðari heimsstyrjaldarinnar. Texti hans er grípandi og lýsandi auk þess sem afburða þekking hans á hernaðarsögu skilar sér vel til skila.
Í "Six Armies in Normandy" segir Keegan frá undirbúningi innrásarinnar í Frakkland þegar Bandamenn réðust gegn þrautreyndum her Þjóðverja. Titill bókarinnar vísar til þess að hann beinir athyglinni að herjum frá sex mismunandi þjóðum sem börðust í þessum átökum: Bandaríkjamönnum, Bretum, Þjóðverjum, Kanadamönnum, Pólverjum og Frökkum. Hann rekur sérkenni þessara sveita, uppruna þeirra og hvernig ólíkar aðferðir lituðu framferði þeirra og samkennd.
Þetta er heillandi show more lýsing og Keegan setur átökin vel í samhengi við merka atburði sem eru að gerast, t.a.m. þegar pólsku hermennirnir í Frakklandi vörðust hetjulega við Falaise og með þrautseigju sinni gegndu þeir lykilhlutverki við að króa fjölda þýskra herdeilda af og valda þýska hernum óbætanlegu tjóni. Á nákvæmlega sama tíma gerði pólski heimaherinn örvæntingarfulla og misheppnaða uppreisn í Varsjá í von um að hrekja herlið Þjóðverja frá borginni og taka þannig á móti sovésku herliði sem jafningjar en sovéski herinn var þá næstum því við borgarhliðin.
Í raun er það eina sem ég hef út á bókina að setja er að ég hlustaði á "óstytta" hljóðbók sem bar með sér að inn í hana var bætt aukaupplýsingum sem voru með allt öðruvísi hljóðgæðum og skáru sig þannig nokkuð úr. En þetta er bara smáatriði. show less

Keegan is a marvelous writer. The best part of the book is about his almost magical childhood in the countryside of war-torn Britain. He enjoyed the best of times, sheltered from the horror and suffering, only later on experiencing the bleakness of post war Britain. The account of the Normandy campaign follows a cinematic approach. Keegan's narrative follows the action of distinct units. The reader witnesses the landing US 101st Airborne, joins the Canadians at Juno beach, the Scottish division's stopped breakout from Normandy, the English defense against the German counterattack, the vain German defense against the US onslaught and the Polish attempt at blocking a German breakout. Finally, the reader encounters the Free French show more liberating Paris. All in all, a gripping read in a NATO flavor - at times, it reads like the Russians were the true enemies, while the Germans just battled for the wrong side. The other problem is Keegan's cinematic approach. What happens to the units out of his focus, is not clear. Although it doesn't quite work as an operational history, it grips the reader as a popular account of some of the key scenes of Overlord and the Normandy campaign. show less

Hadtörténet iránt érdeklődni és Keegant nem olvasni olyan, mint állatkertbe menni és nem nézni meg a rájasimogatót. Meg lehet csinálni, de akkor meg minek mentél el egyáltalán? Egyfelől az angolszász történészek körében alap, hogy olvasmányosan írnak: a történelmi tudás náluk nem elit klub, ahová csak az teheti be a lábát, aki tolerálja, ha 22 betűből álló latin kifejezésekkel csapják hókon. Ebben Keegan pedig igazi ász*. Másfelől még a szakmán belül is kiemelkedik tudásának mélységével, az amerikai és brit ejtőernyők kioldózsinórjának sajátosságaitól kezdve egészen Eisenhower eltitkolt gondolataiig tud mindent, amit tudni lehet, ráadásul ez a tudás nem pusztán elméleti, show more hanem egy nagyon erőteljes gyakorlati rálátással is meg van spékelve.

De leginkább azt becsülöm benne, hogy képességei nem pusztán az események szaftos leírására korlátozódnak, hanem mindig keres egy új szempontot, ahonnét még nem figyelték meg a történetet. A csata arca-ban azt vizsgálta, maga az ütközet belülről nézvést hogyan fest különböző korokban, a fegyverzettechnika különböző fejlettségi szintjein, A parancsnoklás álarca-ban pedig eltérő hadvezetési módszereket vázolt fel négy ikonikus hadvezér portréján keresztül. Itt pedig a már számtalanszor, jobbról-balról, alulról-felülről szételemzett, megcsócsált és megemésztett normandiai csatát helyezi új fénytörésbe azzal, hogy hét** különböző náció (amerikai, kanadai, skót, angol, német, lengyel és francia) kiemelkedő harci cselekményeinek bemutatására építi fel a kötetet. Ezzel a – ki merem mondani – zseniális szerkesztéstechnikai trükkel pedig két, de inkább hét, azaz nyolc legyet üt egy csapásra: bemutatja, hogyan képzelték el és tapasztalták meg az adott nemzeti csoportok a katonáskodást általában és a partraszállást specifikusan, és egyben egy többé-kevésbé lineáris leírását adja az egész konfliktusnak a partra szállás ötletének kiforrásától kezdve egészen Párizs bevételéig. Azt gondolom, ez a legjobb könyv, amit a partraszállásról és a normandiai csatáról valaha írtak. Slussz, passz.

Ja, és külön öröm, hogy Keegan ugyanúgy ezt az eseménysort tartja a második világháború igazi fordulópontjának, mint én. (Megengedve, hogy számos más igazi fordulópont is létezett – csak épp az igaziak közül ez a legigazibb.)

Ja kettő, amúgy meg ez a kötet nem csupán a legjobb partraszállásról írott könyv, de ebben található a legjobb személyes előszó, amit valaha történelmi munka elé passzintottak. Az, hogy szépirodalmi igényű, kevés. Maga a szépirodalom.

Ja három: kölcsön tudom adni.

* Többször tapasztalom, hogy visszarettennek az olvasók a hadtudományi munkák szükségszerű tartozékától, a csapattest-számok felsorolásától. Nekik csak annyit mondanék, hogy nyugodtan hagyják átsiklani rajtuk a szemüket, nem az a lényeg, és senki sem fogja utólag kikérdezni őket, hogy megjegyezték-e. Feltéve, ha épp nem szigorlatra készülnek.
** Tehát valójában nem hat, mint a cím sejteti. Még gondolkodnom kell, Keegan kit nem számolt bele. show less

A strange little book, less an overview of the D-Day invasion than detailed descriptions of individual actions by specific units. Way over detailed in some places and with a startling lack of detail in others. Somehow both comprehensive and uneven - the thing I think it conveyed best is the fog of war as seen from the battlefield. Considered a classic by some, I'm glad I read it, but won't be picking it up again.

John Keegan er orðinn einn af uppáhalds höfundum mínum hvað varðar sögu síðari heimsstyrjaldarinnar. Texti hans er grípandi og lýsandi auk þess sem afburða þekking hans á hernaðarsögu skilar sér vel til skila.
Í "Six Armies in Normandy" segir Keegan frá undirbúningi innrásarinnar í Frakkland þegar Bandamenn réðust gegn þrautreyndum her Þjóðverja. Titill bókarinnar vísar til þess að hann beinir athyglinni að herjum frá sex mismunandi þjóðum sem börðust í þessum átökum: Bandaríkjamönnum, Bretum, Þjóðverjum, Kanadamönnum, Pólverjum og Frökkum. Hann rekur sérkenni þessara sveita, uppruna þeirra og hvernig ólíkar aðferðir lituðu framferði þeirra og samkennd.
Þetta er heillandi show more lýsing og Keegan setur átökin vel í samhengi við merka atburði sem eru að gerast, t.a.m. þegar pólsku hermennirnir í Frakklandi vörðust hetjulega við Falaise og með þrautseigju sinni gegndu þeir lykilhlutverki við að króa fjölda þýskra herdeilda af og valda þýska hernum óbætanlegu tjóni. Á nákvæmlega sama tíma gerði pólski heimaherinn örvæntingarfulla og misheppnaða uppreisn í Varsjá í von um að hrekja herlið Þjóðverja frá borginni og taka þannig á móti sovésku herliði sem jafningjar en sovéski herinn var þá næstum því við borgarhliðin.
Í raun er það eina sem ég hef út á bókina að setja er að ég hlustaði á "óstytta" hljóðbók sem bar með sér að inn í hana var bætt aukaupplýsingum sem voru með allt öðruvísi hljóðgæðum og skáru sig þannig nokkuð úr. En þetta er bara smáatriði. show less

A very readable and thorough book on the Normandy campaign. It is a different viewpoint than either Ryan or Ambrose and complements them very well. More macro in it's treatment.

A personal tour through the Normandy invasion. Excellent job of mixing details from individual combat all the way to grand strategic decisions. I'm not sure how he managed that. It could use more maps, and he forgets that some people haven't memorized the normal tank complement of a panzer division (between 300 and 400 tanks), but those are about the only criticisms I can think of.