Trust: The Social Virtues and The Creation of Prosperity

Fukuyama az a fajta gondolkodó, aki nagy eszmei fúziókra törekszik – ezt tette már A történelem végé…-ben is, és ezt teszi a Bizalom-ban is. Ezúttal a kultúrtörténetet és a gazdaságot kísérli meg összepároztatni, meglehetős sikerrel. Könyve némiképp Weber könyvének újragondolása, annyi különbséggel, hogy Fukuyama nem a vallásban véli megtalálni azt a titokzatos összetevőt, ami egy ország gazdaságát működőképessé teszi, hanem a kultúra egészében. Ilyen értelemben fityiszt mutat a neomerkantilistáknak, akik szerint elég az ázsiai módszereket nyugati talajba plántálni, és máris dől a lé – felhívja a figyelmet arra, hogy a kínaival meglehetős hasonlóságot mutató show more eljárások például Dél-Amerikát konkrétan a gazdasági csődbe taszították, tehát élhetünk a gyanúperrel, hogy ami az egyik helyen működik, az a másik helyen (megfelelő kulturális alapok híján) nem. Arról nem is beszélve, hogy „ázsiai” módszer nincs – egymástól teljesen elütő ázsiai módszerek vannak.

Hadd jegyezzem meg gyorsan: ez a könyv ellenáll az ukmukkfukk leegyszerűsítéseknek*. Pedig már maga a cím is arra csábít, hogy leszögezzük: az emberek közti bizalom a kulcsa a gazdasági sikernek, ennyike, kalap-kabát, mehetünk haza. Ez természetesen igaz, de mégsem ilyen szimpla. Az világos, hogy az állampolgárok együttműködésre való hajlama (ami jellemzően civil kezdeményezésekben és egyesületekben nyilvánul meg**) általában jól jelzi, milyen gazdasági teljesítőképességre számíthatunk egy adott ország esetében. Erről még aligha lehetne 500 -os könyvet írni. Meglepőbb állítás, de belegondolva logikus, hogy a család és a vallás szerepét túlhangsúlyozó államoknak sem terem babér a fukuyamai rendszerben – hisz mindketten könnyen ellenfeleivé válhatnak a rajtuk túlnyúló innovatív szerveződéseknek***. És hát az sem mindegy, hogy egy bizalom horizontális, avagy vertikális. Az első ugyanis az azonos „osztályba” tartozók közötti szolidaritást erősíti, és gyakran a magasabb vezetőséggel való engesztelhetetlen szembenálláshoz vezet, a második viszont együttműködésre késztet vezetőt és vezetettet – mint a japán keirecu-csoportokban megfigyelhetjük. Ugyanakkor – ami szintén jelzi a fukuyamai elmélet összetettségét – ez a fajta bizalom mégsem teljesen egyenlő a toleranciával, vagy az általános értelemben vett segítőkészséggel, hiszen egyik eleme épp a felsőbb szintekhez való lojalitás, ami például a II. világháborús Japán (és Németország) ún. „hősiességében” is komoly szerepet játszott. Mindenesetre a Bizalom új kontextusban mutatja meg azt, amit egyesek elintéznek annyival, hogy zsidó/szabadkőműves/bilderberges összeesküvés – holott egyszerűen csak arról van szó, hogy ha egy közösségben nagyobb a spontán társulási készség (ami jobbára kulturális adottság), akkor lényegesen jobban képes kiaknázni a magas szintű együttműködést feltételező piacgazdaság lehetőségeit.

Nem mindig szórakoztató könyv ez. Ugyanis nagyjából 2345 dolog jut eszembe csak e percben, ami élvezetesebb, mint a csébolok (dél-koreai vállalatkonglomerátumok) működéséről olvasni. Időnként volt olyan érzésem, hogy minek vagyok benne, hiszen már az előszóból világos, mire akar kilyukadni – de mindig kibont egy új témát, gazdagítja az eredeti állítást, vagy egyszerűen csak alátámasztja azt, és ettől az ember azt érzi (ha van türelme hozzá), hogy lassacskán, szépecskén egyre okosabb lesz. Nem minden elemében értek egyet vele (ami nyilván egészséges hozzáállás), a paternalista hagyományok gazdaságra gyakorolt hatásainak negatív hozadékát talán bővebben is kifejthette volna, de összességében példaszerű elemzés, ami számos ponton továbbvihető****. Provokatív, okos, kifinomult. Fukuyama pedig az egyik legérdekesebb kortárs gondolkodó: a társadalomtudomány popsztárja.

* Jelzem, A történelem vége… is ellenállt, de ez nem igazán zavarta az értelmezőket, hogy mégis leegyszerűsítsék.
** E kezdeményezések hiánya, illetve az állampolgári aktivitástól való távolságtartás (ami, jelzem, nem összeegyeztethetetlen a folyamatos pofázással) egyébként elég erős oka annak is, hogy Magyarország miért tart ott, ahol.
*** Ugyanakkor az önkéntes vallási társulások („szektásodás”) paradox módon jó indikátorai lehetnek egy társadalom együttműködésre való hajlamának, mint ahogy a családok vállalkozó hajlama is könnyen felpörgetheti a gazdaságot a kis- és középvállalkozások tekintetében. Hogy még bonyolítsuk.
**** Külön érdekes a másik nagy művel való összevetés, a Bizalom ugyanis számos ponton árnyalja, ugyanakkor továbbgördíti annak megállapításait, és egyben jelzi a róla való leegyszerűsítő gondolkodás tarthatatlanságát. show less

This is a relatively interesting book which seeks a cultural explanation for the prevalence of very large business networks in some countries and the contrasting dominance of isolated family-based ventures in others. The main argument is that this difference isn't directly determined by the legal systems of the respective countries, but by their culture of trust. Large, impersonally led corporations prevail in countries such as Japan, Germany and the United States where trust has spread widely due to historical circumstances which the author explores at great length. Smaller family businesses are more common in countries such as China, France and Italy where the historical background is different.

The author has certainly done a lot of show more research on the subject and readers interested in business cultures will no doubt be very satisfied with this book, although I suspect that the parts about China have by now become a bit outdated. However, I think questions of trust are much more interesting and important in political systems than in business. A few months ago I read the author's brilliant "Political Order and Political Decay", where trust is regularly mentioned but not discussed in much detail. I therefore expected this work to be a general introduction to societal trust, but that expectation was disappointed. In conclusion this book is worthwhile for readers interested in the cultural and historical roots of industrial structure, but readers with broader interests might want to read the author's more recent works instead. show less

This book is huge (just under 500 pages) statistical, and intimidating. But if you have an interest in culture and trust it is a must read. Fukuyama covers a wide variety of nationalities, finding surprising similarities and dissimilarities. Which 2 business models would assume to be more similar, Japan and China or Japan and Germany? I think you might be surprised at the answer, and the deciding variable is trust. That is what makes this book so important. Trust might be difficult to define and measure, but it has immense effects in cultural and economic dealings, and is often overlooked. Despite its size Trust is a relatively quick read. I recommend it for those interested in the topic.

1/22/23

Las virtudes sociales y la capacidad de generar prosperidad.