Decisive Moments in History: Twelve Historical Miniatures

Te, mondom magamnak az első történetnél, ezt már olvastuk. Szerintem összekevered a Magellán-nal, felelem nekem. Aztán a negyedik fejezetnél (már otthon, a kanapén) megint megszólítom magam: te, ezt biztos olvastuk. Valóban, adok igazat magamnak kényszeredetten. Mondjuk jó régen lehetett, még abban az időben, amikor ez a Zweig-féle naiv és sematizáló történelemszemlélet, ami a hőskultusz-mítosszal rokon, még nem idegesített fel különösebben – ha felidegesített volna, nyilván emlékeznék rá. Az van, hogy Zweig szerint léteznek a történelemben holmi „csillagórák”, olyan időszilánkok, amikor a Végzet kegyesen kisujja körmének hegyét az események gócpontjához érinti, és ettől bumm, show more egyszeriben életre kel a Géniusz. Én a magam részéről inkább a folyamatokban, nem az efféle sorsfordító pillanatokban hiszek – ráadásul az író által elképzelt antropomorfizált abszolútum (ami nem azonos Istennel, ezt szögezzük le, bár szerintem minimum unokatesók) nem csak művészeti kérdésekben illetékes (ezt még el tudnám fogadni), de a tudományban és a történelemben is. Mondjuk szerintem kétséges, hogy a fenn említett hármast egyazon ihlet irányítaná – így hát Händel, Scott és Lenin közös kötetbe rendezését némiképp erőszakoltnak éreztem, még ha értem is, mire akarunk itt kilyukadni voltaképpen.

Az elbeszélésének hosszából és az írói szándékból is következik, hogy Zweig alig árnyalja szereplőit, és adatai sem különösebben hitelesek. A kisebb csúsztatások miatt még nem neheztelnék (ilyen például a kijelentés, hogy 1792-ben a franciák a németek ellen harcoltak, ami némi finomításra szorulna, tekintve, hogy akkoriban még nem volt Németország), ám vadabb egyszerűsítések is bőséggel előfordulnak. Például a Tolsztojról szóló fejezetben Zweig a nagyszakállú klasszikus összes problémáját ráveri szegény Szofja Andrejevnára, a feleségre, Scott expedícióját meg durván mitizálja, és hát amit Lenin hazatéréséről mesél, az… hát azt inkább hagyjuk. Ezek a problémák különösen akkor fájdalmasak (és félrevezetőek), ha a szövegeket történelmi esszéként olvassuk (olyasvalamiként tehát, aminek muszáj átfedéseket mutatnia megtörtént eseményekkel) – ám időnként sikerült minimalizálnom fenntartásaimat azzal, hogy szimpla irodalmi produktumokként tudtam szemlélni őket, ahol a történelmi háttér csak díszlet, nem kell komolyan venni. Ilyenkor kijött Zweig fogalmazásának kétségkívül lírai ereje, a lelkesedés és a hit, amit a nagy jelentőségű események váltottak ki belőle. Mindenesetre még így is nagyon próbára tette különben felettébb liberális nézeteimet a költői szabadságról. show less

Sternstunden der Menschheit is probably Zweig's best-known work among German readers - it's a collection of anything from five to fourteen (depending on which edition you read) short sketches of "critical moments" in human history. The subjects are quite freely chosen: political/military moments (Lenin's sealed train, Waterloo, the fall of Constantinople), moments of discovery (Scott in the Antarctic, Nuñez de Balboa in Darien, Suter in California), moments of artistic creation (Goethe coming home from Marienbad, Handel writing Messiah, Rouget de Lisle writing the song that would become the Marseillaise), personal moments (Dostoievsky's reprieve from execution, Tolstoy's escape from his wife).

The collection seems to be mostly about the show more sheer pleasure of story-telling: there is no obvious didactic or political purpose. Zweig obviously doesn't have a lot of sympathy with Men of Destiny, but does have a soft spot for heroic failures like Rouget de Lisle, Suter and Capt. Scott. I found his free-verse account of Dostoievsky in front of the firing squad a bit cold and generic, but his sympathy and engagement with the misbehaving elderly geniuses Goethe and Tolstoy is completely convincing. Goethe was already in the 1927 edition, whilst Tolstoy was added in 1940, so this clearly isn't entirely an autobiographical sympathy.

Enjoyable, but a bit fluffy. show less

Hablar del estilo narrativo de Zweig es hablar de una enorme calidad y capacidad para de expresión, sin duda es un verdadero placer y deleite leerlo siempre.

A pesar de que Zweig ha escrito cosas diferentes a la novela, esta es mi primera vez que le leo algo diferente a ese género, he leído, sin embargo, varios libros de este estilo y género, donde se cuenta y se destaca varias anécdotas y situaciones importantes en la historia que vale la pena resaltar mas allá de la situación general de esa parte de la Historia.

Zweig nos lleva a conocer desde Roma, las guerras y conquistas Otomanas, a la conquista de America, a conocer un poco de la vida de Händel, la historia de la hermosa Marsellesa y no puede faltar la historia de Napoleón show more en Waterloo y otras cuantas historias importantes y relevantes de la historia universal.

¿Cómo no recomendar este libro? no es solo que sea una enamorada de la historia, soy una enamorada de la pluma de Zweig. show less

Wonderful writing. Great stories. I learned a lot. I did not already know the details surrounding these events. Glad i read this book.

De même que l'artiste ne crée pas de façon continue, mais lors de rares moments d'inspiration, l'Histoire, selon Zweig, procède par bonds°: une succession de faits banals est interrompue de loin en loin par des événements clés. Ce sont ces moments ' d'une grande concentration dramatique, porteurs de destin, où une décision capitale se condense en un seul jour, une seule heure et souvent une seule minute°', que Zweig a voulu illustrer à travers ces douze récits. Il y narre, et commente à sa manière, des événements aussi divers que la prise de Byzance, la quête de l'Eldorado, la bataille de Waterloo, l'expédition du capitaine Scott au pôle Sud, la pose de la première ligne télégraphique sous l'océan Atlantique, les show more derniers mois de la vie de Haendel et la genèse du Messie, ou la composition de La Marseillaise par Rouget de Lisle. En 1939 avait paru, sous le titre Les Heures étoilées de l'humanité, une première édition du recueil de Stefan Zweig. Aux neuf textes traduits à l'époque viennent aujourd'hui s'ajouter trois textes inédits en français, ainsi que la préface originale de l'auteur. Les Très Riches Heures de l'humanité constituent la première édition française intégrale de Sternstunden der Menschheit. show less

I was given this book when I said goodbye to my friend on Köln airport, leaving for Georgia, to start a new life. This book always brings back memories to those days, I should read it once again. I liked it very much, although it was a bit philosophical.

1306. The Tide of Fortune: Twelve Historical Miniatures, by Stefan Zweig (1 Dec 1974) This is a neat book that came out in 1927 and discusses "12 fateful hours." Dec 7, 43 B.C.: assassination of Caesar; May 29, 1453: fall of Constantinople; Sept 25, 1513: Balboa sights the Pacific; Aug 21, 1741: Handel begins 'The Messiah'; Apr 25, 1792: Rouget composes The Marseillaise; June 18, 1815: Marshal Grouchy decides not to head for the battle of Waterloo; Sept 5, 1823: Goethe wrote a poem inspired by his last love; Jan 12, 1848: gold is discovered in California; Aug 5, 1858: first message across the Atlantic on the cable; Jan 16, 1912: Scott becomes the second man to reach the South Pole; Apr 9, 1917: Lenin leaves Zurich to return to Russia; show more and Mar 15, 1919, Wilson decides to give in rather than leave Versailles. This is a fascinating book, and Zweig was a master writer. show less