The Time Wanderers

A minap böngészgettem a leendő olvasmányaim között, és az egyikük előlapján egy bejegyzéssel találkoztam, miszerint Járvás Péter 5. osztályos tanuló „példamutató magatartása, szorgalma és kimagasló tanulmányi eredménye jutalmául” kapta ezt a könyvet. Ez aztán el is döntötte, hogy én most Sztrugackijt fogok olvasni, egyrészt az öröm okán, hogy voltam én példamutató is, másfelől meg a bűntudat miatt, amiért 30 évig hagytam darvadozni szerencsétlent.

Különben elgondolkodtam, milyen policy szerint osztogatták az ajándékkönyveket anno. Azt, hogy engem ezek szerint egy sci-fire érdemesítettek, hajlamos vagyok valami körmönfont bóknak tekinteni: nézd már, milyen fantáziadús gyerek show more ez, adjunk neki tudományos fantasztikumot! (Mondjuk még nagyobb bók lett volna, ha adnak egy Proustot, de mindegy.) Azt igazából nem tudom, 11 évesen hogy fogadtam volna eme művet, gyanítom, kicsit értetlenül. Az egész dokumentumelemekből építkező, kihagyásokkal tűzdelt szöveg távol áll attól, amit ifjúságiként el lehet adni. Mindez persze Sztrugackijék tudatos eszköze: azzal ugyanis, hogy egy csomó bővebben ki nem fejtett elemet potyogtatnak el (például a „riderek” vagy a Progresszorok), növelik a könyv dokumentum jellegét – hisz a dokumentum képzelt olvasója is abban a távoli jövőjében él, következésképpen nem kell külön elmagyarázni számára mindenfélét, amit úgy is tud. A valódi olvasó pedig, aki viszont nagyon is a sztrugackiji jelen szülötte, reméljük, túlteszi magát az információs hiátusokon, belátja, a hitelességet csökkentené, ha a szájába rágnának minden kótyomfitty ismeretlen kifejezést.

Különben meg arról van itt szó, hogy Makszim Kammerer visszaemlékszik kedves mentoráltjára, Glumovra. Mindketten egy olyan világ lakói*, amiben az emberiség pionírként kiterjesztette figyelmét a távoli galaxisokra, szőrmentén be is avatkozik a nála fejletlenebb civilizációk érdekében – de jaj, úgy fest, akad egy náluk is fejlettebb, rejtélyes civilizáció (nevezzük őket Vándoroknak), akik viszont titokban az emberiség sorsába piszkálnak bele. Mondhatni, ők a Kozmikus Szabadkőművesek, a Világegyetem-kormány, az űrbéli Soros Gyuri bácsival az élen. Vajon mit akarhatnak? Jók-e avagy rosszak? De igazából tök mindegy is, hogy jók-e avagy rosszak, a lényeg, hogy ne piszkálják a sorsunkat, mert oda lesz csapva a piszkos kezükre. Mert a saját sorsunkat jogunk van szuverén módon elpacsálni, ne akarjon kéretlen csodadoktorként mindenféle csápos izémizé belepofázni ebbe! Már ha létezik egyáltalán csápos izémizé. Mert az se biztos. De a regény végére kiderül. Vagy nem derül ki. Ahogy az már lenni szokott.

* Különben ez a világ nekem nagyon szimpatikus. Nem lehet rossz egy olyan jövő, amiben a különböző ügyaktákat Dürrenmatt-drámákról nevezik el. show less

The Strugatsky brothers' last Noon-universe book is and closing the whole cycle in an elegant way. The stort novel contains is almost just 'documents' and noone have to expect an action-packed storyline but if you like thought-provoking and clever SF you'll be not disappointed.

not a super long book but still dragged and dragged on its way to a twist you could have guessed from the very beginning. if u wanted to be charitable you could say this book is not about the twist, but the narrator sure seems to think it is!

Great novela, first one i read from Strugatsky brothers and i definitely want more of these guys! Their russian background gives a whole different 'feel' compared to western SF stories. Fascinating discovery.

NOTE: All digital books in my collection are free downloads (mostly .pdf), and will be shared on simple request!

Sborník česky dosud nevydaných próz bratří Strugackých obsahuje satirickou Pohádku o Trojce, pranýřující s břitkým vtipem některé nešvary moderní doby, a novelu Vlny ztišují vítr, jejíž protagonista Maxim Kammerer se tentokrát dostává na stopu supercivilizace vznikající uvnitř lidstva na konci 22. století. (Založil/a: Tanmut)