Germán Arciniegas (1900–1999)

„Ha Amerika történetét megtisztítanánk a foltoktól, nem maradna semmi.”

Hm… lenne rá mód, hogy mint történelmi munkát, lehúzzam: helyenként összeszedetlen, a tények mellett pletykákból is bőven építkezik, amiket el se különít kellőképpen egymástól… de mégsem pontozom le. Mert bitang élvezetes. Arciniegas a Karib-szigetvilág négy évszázadát tekinti át Amerika felfedezésén kezdve Amerika kettévágásáig – vagyis Kolumbusztól a Panama-csatorna megépítéséig. Elképesztően izgalmas világba kalauzol el minket – és ezt a világot Arciniegas szemmel láthatóan szenvedéllyel szereti. Sőt, ez már több is, mint szenvedély: a szerző konrétan megragadja a témáját, és fényes nappal üzekedik vele egy közpark padján, mindenki szeme láttára. De ez a hozzáállás bizony kiválóan alkalmas a szigetvilág buja, sűrű atmoszférájának érzékeltetésére, meglehet, alkalmasabb, mint hogy Morgan, a kalóz hány hajóűrtonnát süllyesztett el pályafutása során, és hogy ez milyen hatással volt a spanyol gazdaságra.

Arciniegas abból a hipotézisből indul ki, hogy az Újvilág a „nép világa” – amíg az agg Európában az osztályok közötti átjárásnak gátat vet a feudalizmus, addig itt egy disznópásztornak is alkalma nyílhat felemelkedni, felfedezni egy óceánt, vagy egyszerűen az undorítóan gazdagok közé besorolni azzal, hogy kirabol egy ezüsttel teli hajót. Persze ez a megközelítés nyomokban marxizmust tartalmaz, de alapvetően termékeny, és alkalmas arra is, hogy mozgalmasan le lehessen festeni vele egy közeget, amit a csontja velejéig áthat a leküzdhetetlen vágyakozás az arany, a dicsőség vagy épp a szabadság iránt. És hát nem is akárkik vágyakoznak itt: egymás sarkát tapossák a tökösebbnél tökösebb kalandorok, hősök és gazemberek, egy Cortés, egy Drake, egy Toussaint L’Ouverture vagy épp egy Simón Bolívar… Olyan kor és olyan világ ez, amiben a meggyőzés tudománya az akasztás, a vitéz férfi útját ezért fára felaggatott áldozatai szegélyezik, egészen addig, amíg maga is egy nem lesz közöttük… Hja, azok voltak csak a szép idők! Mondjuk addig jó, amíg csak olvasunk róluk, és nem kell benne élnünk…

Izgalmas kaland tehát ez a könyv, bátran ajánlom azoknak, akiknek a lelke mélyén alszik egy kis kalóz, és néha hideg, nyirkos reggel arra ébrednek, hogy a távolból mintha arapapagájok rikácsolását hordaná fülükbe a szél.… (more)

The author is a distinguished Colombian writer and diplomat. From documents, he limns the "history" of German bankers and the opportunities to seize the New World conquest from the Spaniards, which they chose to forego. The connection between bankers and armies is laid bare. And also the role of blind luck.

Contrary to general belief, the fact is that people of different European nations took part in the conquest of Spanish America.

Quotations

"It must not be forgotten that Queen Isabella herself had English blood in her veins, that Columbus was Italian, that Charles V was Emperor of Germany, that the House which ruled Spain during the first two centuries of the colonial period was the House of Austria, that some Germans were delegated to govern Venezuela while other were put in charge of Chile as far as the equator, that the sea was very wide, and the Castilian Navy very poor. [3]

Last words
"After all, the Fuggers were right when, possessed by a terrible fear, they gave up the conquest of these wild lands before embarking upon it. And while the Spaniards are banding together, growing and multiplying in the heat of the American soil, the blue-eyed, red-bearded conquerors, the bankers' agents whose hands are turning yellow from piling gold, depart. They have lost their way. They return to the Old World, or drop into the pit where all mortals are alike."… (more)