I first became familiar with this title after Camille Paglia's having recommended the film based on "Bonjour Tristesse" in her Salon.com column. I had hoped, that since Jean Seberg starred in that film, that it would have been in French. Even though the DVD is in English, it follows the novel quite faithfully. Although I am not fluent in French, I studied the language for 6 years between ages 12 and 18, as well as during a 5 year-period from 2002 to 2006 (3 of those years in the Certificate of Translation program at NYU), as well as auto-didactically. I am also a fan of French cinema, which has sharpened my auditory comprehension. Thus I have a working knowledge of French, at least in the context of understanding the written language. The French vocabulary in "Bonjour Tristesse" is for the most part simple and straightforward. Already having seen the picture also helped me to comprehend the plot. I think it is amazing that Sagan wrote this book as an 18 year old; she was definitely a prodigy, possessing a wisdom, clarity of thinking, and faculty of human understanding beyond her years. To have such insight into the sexual and professional mores, particularly of men, far beyond her years is impressive. Although it isn't the first and won't be the last, "Bonjour Tristesse" is a study of the human potential for wickedness, in a story narrated by antagonist Cecile. In today's language, Cecile and her father would be referred to as players. None of the characters are inherently evil; it is only the combined effect of the flawed natures that contributes to the key sacrifice. Cecile decides to be swayed by her desire for revenge, and voilà the tragic dénouement that she and her father both regret deeply. And so the reader can feel compassion for those characters; there are no heroes in this work. Despite the brilliance of Cecile's plan, it is the impulsiveness of her youth that contributes to the success of her wicked scheme. Ultimately, this more than just a cautionary tale of the bad girl versus the strict/repressed stepmother. It's about the danger of not recognizing when what seems like a silly game is actually a serious one. Just because this book was written in 1954, doesn't mean it's passé: "Plus ça change, plus c'est la même chose". ( )

I didn't love it but I found it enjoyable enough and it's pretty short too - a memoir of a bygone summer and the tragedy that results from a seventeen year old girl trying to cling to her life as it is in the moment. It's probably more impressive for the fact Sagan was barely older than the protagonist when she wrote it, and it definitely does show in some of its preoccupations though its that same voice which gives it a kind of authenticity and unique interest. Probably would have liked this more when I was closer to that age too.

____

Not much to say about this as a reading xp - I breezed through it fairly quickly and without having to do many lookups though with the advantage of the Kindle I indulged anyway, if more sparingly than I did with Meaulnes. Comprehension is good overall if still not perfect. ( )

just another heartbreaking work of staggering genius ( )

Kellemesen csalódtam, mert előzetes elvárásaim ölég csekélyek voltak. Két okból. 1.) Ha 18 éves übertehetséges írótitánról hallok, akkor nálam rögtön elkezd dolgozni a gyanakvás – ez biztos a szokásos aggkori irigységből fakad. 2.) Az alaptörténet, valljuk meg, elég irritáló. A Jó reggelt, búbánat! világa olyan univerzum, amiben a szereplőknek sem anyagi, sem egészségügyi téren nincs semmiféle problémája, hát abból, ami rendelkezésükre áll (öregedés és testi vágy) konstruálnak maguknak, de akkorát, hogy ihaj. Képzelem, ’87-ben a Kádár-rendszerben szocializálódó olvasóközönség mekkora szemeket meresztett az ilyesfajta vergődések láttán… Másrészről viszont Sagan ezt a közeget olyan eleganciával és visszafogottsággal adja elő, amit csak bámulni tudok, pláne, hogy az ő korában a legtöbben olyan versek farigcsálásával töltöttük az időnket, amiken legfeljebb a saját édesanyánk hatódott meg.

A Jó reggelt, búbánat! tulajdonképpen két teljesen különböző szögből olvasható. Az egyik nézőpontból ez a klasszikus gonosz mostohás magyar népmesék gallikán változata: él a paradicsomi szabadság állapotában apa és lánya (de olyan nyitott szülő-gyermek kontaktusban, hogy attól egy visszafogottan konzervatív tisztségviselő a szociális minisztériumból rögvest köhögőgörcsöt kapna), ám egyszer csak megjelenik a femme fatale, egy idősödő, rohadtul decens és céltudatos asszony személyében, aki felborogatja a kukákat. De az intelligens és életteli leány nem hagyja magát, mert ha harc, hát legyen harc. A másik olvasat szerint pedig ez a könyv egy olyan kamaszról szól, aki annyira nem tudja, mit csináljon feneketlen jódolgában, hogy a nálánál idősebbek ítélőbírájául nevezi ki magát, és sátáni ravaszsággal szétcincálja apja aktuális kapcsolatát. Szerintem az a legelragadóbb ebben a könyvben, hogy egyik opciót sem lehet kizárni. Sagan van annyira ügyes, hogy a két ellentétes nézőpontot egyszerre futtassa, ami arra kényszeríti az olvasót, hogy folyamatosan összevesse egyiket a másikkal. (Már ha nem eleve elkötelezett valamelyik mellett.) Mindenképpen bravúros húzás.

A kötet második kisregénye (Szereti Brahmsot?) ugyanazt a témát variálja, mint az első. A szabadság kockázatainak regénye: mi történik, ha addig ragaszkodunk a függetlenségünkhöz, hogy a végén az elmagányosodottság kellős közepént találjuk magunkat? A szereplők sem az első, sem a második „megíródásban” nem lelik meg a választ erre a kérdésre, ami úgy fest, a sagan-i életmű központi konfliktusa – mindenesetre itt is jól olvashatóan és tetszetősen kínlódnak nekünk. Bár a Szereti Brahmsot? nem tűnik olyan erősnek, mint az első kisregény, de azért rutinos, szép szöveg életteli szereplőkkel. Kicsit mintha iparosmunka lenne, de annak kiváló. ( )

In 1954, the author, Francoise Sagan, then a teenager, wrote this surprisingly mature novella about a widowed father, Raymond, his daughter Cecile and his two lovers, Elsa and Anne. This particular summer Raymond invites Elsa and Anne to join him and his daughter at their rented villa on the Mediterranean coast. A recipe for an uncomfortable situation but the women tolerate each others presence, that is, until Cecile's immature scheme throws the fivesome, five because Cecile's summer lover is involved in the plot now too, into turmoil with disastrous results.
Thanks Goodreads "Beach Read Royalty" summer reading list for steering me toward this book. ( )