Plan of Attack

Woodward puts together a great book!
This is another great look behind the curtain of a presidential administration. This book takes you right to the heart of the matter of the Iraqi conflict. Woodward shows just how much restraint the president used rather than running to war as most had feared. There is a lot here to pay attention to as it relates to the relationships with the president and how he responds to the demands from each person. Woodward pulls all of those ends together.

Although mostly seen as an indictment of Bush's policies, Woodward, in an attempt to be objective, demonstrates that the Constitution was followed. Senators and Congress were consulted, informed, and they voted. Likewise, in marshalling a foreign coalition, Bush formed a unified position with other nations, appealed to the U.N., and led the plan to attack in a Constitutional manner with international support. The bad intelligence collection performed by the CIA is explored and was no doubt influenced by the "slam dunk" quote by CIA Director George Tenet. Bush acted as a leader without equivocation and he performed based on the evidence that he had at the time.

Many people can second-guess the President but with the recently declassified show more papers of the High Value detainees at Gitmo there is no doubt his actions saved many innocent lives. The U.S. bore the brunt of the war on terror in the shedding of American blood and treasure. The MSM wants to indict Bush and his players in the court of popular opinion but Woodward is true to form. He informs readers of what the principals said and leaves their words untarnished and without editorializing. The extreme risk of danger required a President who is decisive and acts on the information available at the time. Iraq, in context, was a much greater threat of harboring WMD or promoting those who would use these weapons against the U.S. show less

3910. Plan of Attack, by Bob Woodward (read July 20, 2004) This is the seventh book of Woodward's I have read, the first being All the President's Men on Sept 1, 1974. This one is very deferential to the Administration, whose people cooperated with him in his gathering of data for the book. President Bush comes across as arrogant, unsubtle, and not very smart and it is clear he and Cheney and Rumsfeld were itching to go to war with Iraq as soon as they came to power, that 9/11 was a diversion for them, and then they falsely tied 9/11 to Iraq and went on to beat the drums for war. The book had unusual cooperation from the Bush people, and is aimed to be favorable to them for the most part. An interesting behind the scenes account of the show more time from 2002 to early 2004. show less

Bob Woodward egyike a legismertebb amerikai újságíróknak. Az 1974-ben publikált, a Watergate-ügyet feldolgozó Az elnök emberei óta tudjuk, hogy mindenkinél jobb forrásai vannak Washingtonban. Azt tartják róla, hogy előtte minden ajtó megnyílik a fővárosban, ott lehet a bizalmas tájékoztatásokon, állítólag Bush elnök többször is személyesen fogadta az Ovális irodában (és ezzel nem sokan dicsekedhetnek), s hogy őmaga hívhatta meg vacsorára Donald Rumsfeld védelmi minisztert. Bob Woodwardról elmondhatjuk tehát, hogy washingtoni körökben igazi bennfentes, az írásai pedig “hitelesek és tárgyilagosak”.

A támadás terve az iraki háború előkészületeiről szól. Úgy tűnik, Woodward valóban show more ott volt minden eligazításon, elsőkézből szerzett információkat a döntéshozók lépéseiről, exkluzív interjúkat készíthetett a Bush-adminisztráció tagjaival. Félelmetes, ahogy szárazon elénk tárja: miként készülnek az elnök beszédei, hogyan dolgozik egy csapat azon, hogy a Bush száját elhagyó mondatok után milliók érezzék úgy, hogy a “Gonosz Tengelye” valós fenyegetést jelent az amerikai állampolgárokra. Képet kapunk arról is, miként és miért habozott Colin Powel támogatni a kormány azon igyekezetét, hogy Szaddám Husszeint eltiporják a Föld színéről, vagy hogy Bush milyen okos húzással állította végül az ügy mellé őt. Az tény, hogy amit Woodward ebben a könyvben leír, az hiteles és tárgyilagos. Na jó, az elsőben azért kételkednék, de tárgyilagosnak tényleg tárgyilagos. Azt azonban hozzátenném még, hogy a támadás terve ebben a formában hiányos is. Woodward szinte semmit nem ír arról, hogy a szövetséges csapatok Irakban végül egy fia tömegpusztító fegyvert sem találtak, és erről a titkosszolgálatoknak bizony előre, már a támadás tervezésekor tudniuk kellett. Arról sem esik szó, hogy Bush elnököt milyen mértékben mozgatták esetleg személyes jellegű indíttatások a Szaddám Husszein elleni háború kirobbantásában. Hasonlóképpen hiányoltam a könyvből olyan jellegű összefüggéseknek a pártatlan feltárását, amelyek alapján a Bush adminisztráció Irakot a nemzetközi terrorizmussal és a szeptember 11-i eseményekkel hozta kapcsolatba – természetesen itt mellőzve minden összeesküvés-elméletet, és csakis a tényekbe kapaszkodva. Ha A támadás terve “a 2001. szeptember 11-i terrortámadás utáni lépések és döntések hátterét kutatja” (idézet a magyar kiadás belső borítójáról), akkor szerintem ez a könyv lehet hiteles és teljes mértékben lehet tárgyilagos is, de nem teljes, és legfőképpen nem pártatlan. show less

Woodward's method depends heavily on priviliged access to sources in the know, and reading his books, you can always tell who talked--they come off best.

This beholden-ness to special sources weakens his writing, but less so here than in Bush at War. Read Bush at War next to his latest book--can these possibily be the same people? What ever happened to the Harvard Business School President? What ever happened to all that competency?

4.0 This review is on Woodward’s research and writing style, not on the aptitude of the Bush regime or if going into Iraq was right or wrong. The book is well written, an enjoyable walk through events from over twenty years ago now.

Nokkuð sérstök bók.
Unnin eingöngu upp úr viðamiklum viðtölum Woodwards við æðstu stjórnendur Bandaríkjastjórnar og yfirmenn sem komu að ákvörðun um innrás í Írak 2003.
Vel sést hvernig ráðamenn reyna sáð koma sér undan ábyrgð, takast á á bak við tjöldin, virðingin sem borin er fyrir Woodward en einnig hvernig hann þarf gæta sín í skrifum til að vera ekki útilokaður frá heimildum sínum.
Helsti kostur bókarinnar er hvernig ákvarðanatakan fyrir stríðið fór fram og var raunar tekin áður en metið var hvort þyrfti yfirleitt að gera innrás.