Robert Gerwarth

If I was just going to rate this book simply from my own perspective I might only give it 3.5 stars, as I'm intellectually quite saturated in the historical and ideological issues that Gerwarth is dealing with. However, most readers are not and this examination of how the political structures of 1914 were reduced to rubble, opening the door to the pursuit of pure national states as the ultimate end of politics, and all the ensuing horrors that resulted from that political philosophy is to be show more welcomed. This is besides Gerwarth's consideration of the hard-minded attitudes provoked by the excesses of Bolshevik political takeover and the simple resentment resulting from the loss of social and ethnic predominance experienced by many people in the collapse of the great European empires. Perhaps if the great economic crash of 1929 had not occurred enough time could have been bought to build a better political order, but it didn't, leaving us with a world where we're still working through the damage done by the Great War. Gerwarth notes towards the end of his history that Adolph Hitler was a great admirer of Kemal Ataturk, for how he built a nation state that was "radically secular, nationalist and ethnically homogeneous" and that successfully faced down the established powers; the nation-state is a jealous god and is still the main god of this world. show less

Öröm, hogy egy ilyen fontos tanulmánykötet magyarul is megjelent, az ilyeneket szokták hiánypótlónak nevezni. Hiánypótló pedig azért, mert 1.) pont azok az események képezik tárgyát, amelyeket a két világháború árnyékában nem szoktunk ismerni, pedig intenzitásukban gyakran még felül is múlták egy adott kistérség viszonylatában a világháború borzalmait* 2.) csodálatosan rámutat a két világháború közötti kontinuitásra – arra, hogy az, amit a kettő show more közötti két évtizednyi békének vélünk, korántsem volt az. Hisz a compiègne-i vagonban aláfirkantott fegyverszünettel a harci cselekmények egyáltalán nem értek véget: folytatódtak a Balkánon, a Baltikumban, Lengyelországban, Törökországban és Oroszországban, sőt, Írországban és Finnországban éppen hogy elkezdődtek. Csak éppen más módon: különböző félkatonai, az állam erőszakszerveit kiegészítő vagy helyettesítő paramilitáris csoportok részvételével, akik hol ideológiai, hol etnikai okokra hivatkozva viseltek új háborút gyakran épp tegnapi szomszédaik ellen – mégpedig olyan brutalitással, amihez képest egy klasszikus szuronyroham az Alma együttes gyereknapi koncertjének tűnik. Bár céljaik vegyesek voltak – néhol a wilsoni elvekre hivatkozva egy független államot akartak kibrusztolni maguknak, mint az ír katolikusok, néhol épp ezt akarták megakadályozni, mint az ír protestánsok, néhol saját államuk vagy régiójuk etnikai homogenitását akarták elérni, mint a Balkán vagy Törökország esetében, néhol pedig a bolsevik veszélyre hivatkozva tüsténkedtek, mint Finnországban vagy Magyarországon –, de viselkedésüket ugyanaz a mintázat jellemezte: mindig találtak valami indokot, ami miatt bosszút állhattak, és ami legalizálta, hogy a civileket is felkoncolják. Az a viselkedési kultúra pedig, amit meghonosítottak – a férfiasság, a bajtársiasság és a kegyetlenségig menő keménység nacionalizmussal kevert ideája – pontosan az a mag volt, amiből a fasizmus szárba szökkent: először Mussolini Olaszországában, ahol a rezsim konkrét alapja volt a paramilitáris erőszak, majd Németországban is, ahol a Freikorps egységei ezekből a küzdelmekből kovácsolták ki azt, ami aztán a Harmadik Birodalom hivatalos mitológiája lett**.

És nem csak fontos kötet, de még piszok jó is. A szerkesztők nem pusztán válogattak bele pár témába vágó tanulmányt, hanem egy nagyon koncepciózus team-munkában tették össze, amijük van: számos jel utal arra, hogy az írók egymás munkáit ismerve dolgozták ki a maguk kis kutatásait, reagálnak egymásra, és kitöltik azokat a hiátusokat, amiről a másiknak nem volt módja értekezni. Nem pusztán földrajzilag fedik le a paramilitáris erőszak kérdését az Ír-szigettől egészen a Kaukázusig, de az erőszak ezen formájának mélyebb mozgatórugóit is szépen felvázolják – a szerzőket amúgy is jellemzően nem annyira a konkrét események, hanem azok társadalmi okai és következményei érdeklik. A maga keretei között közel van a tökéleteshez.

* Az orosz polgárháború következtében például jóval többen haltak meg, mint magában a világháborúban, ráadásul mint polgárháború, lényegéből fakadóan elsősorban a civil lakosságot sújtotta.
** Ironikus, hogy bár Hitler a „hosszú kések éjszakáján” tömegesen likvidálta ezeket az egykori Freikorps-tagokat is az SA-val együtt, ugyanakkor továbbra is felhasználta eszmeiségüket és mártírjaikat, mint a náci mitológia elengedhetetlen elemét. show less

Very readable and well argued outline of the “revolutions” that took place in the Ottoman Empire, Eastern and Central Europe from 1917, as a result directly or indirectly of the Great War.
Although I was aware of the largest two events discussed, the 1917 Russian Revolution and the 1922 breakup of the Ottoman Empire, there were useful descriptions of these and events in Germany, together with succinct details of the political changes in Austria, Hungary, Bulgaria, Spain and Italy, before show more returning to the situation in Germany and Hitler’s unsuccessful 1923 attempt in Munich to emulate Mussolini’s 1922 coup.
Later chapters usefully précis’s the creation of the Middle Eastern Arab nations from the Balfour agreement that provided for a Jewish homeland, and the Greek invasion of Anatolia and creation of the Turkish state from the core of the Ottoman Empire.
There was also discussion of fascinating subjects that had previously completely passed me by, such as irredentism (a political and popular movement whose members claim (usually on behalf of their nation) and seek to occupy territory which they consider "lost" (or "unredeemed"), based on history or legend), especially in relation to Italy’s and Greece’s attempts to increase its European territory and create a colonial empire.
The balance between detail and overview in a synthesising work of history like this is difficult, and at times it did feel as if Gedwarth was providing too many names and descriptions of changing political alliances, but this is a minor issue for a book covering events in so many countries. There are also a few useful maps at the beginning of the book and about thirty photos showing key personalities and events, together with copious notes and substantial bibliography.
Overall I really enjoyed and learned from this book, which helps expand my understanding of recent European history. show less

Great stuff: puts lots of meat on the bones of my assumption that 'WWI led to WWII,' by showing how revolution, civil war, and the collapse of empires destabilized huge swathes of central and Eastern Europe. Also, despite the blurbs, not all that 'epic.' In fact, pleasantly short, the kind of book I might have time to re-read, just so it really sinks in.