Mirjam Oldenhave
Author of Een pittig klasje
About the Author
Series
Works by Mirjam Oldenhave
Klassehond! 3 copies
Mees Kees 2 copies
Een vriendin met vuisten 1 copy
De h van help 1 copy
Mees Kees 12 / De husselrace 1 copy
Het grote Mees Kees doeboek 1 copy
Tagged
Common Knowledge
- Canonical name
- Oldenhave, Mirjam
- Birthdate
- 1960-08-20
- Gender
- female
- Occupations
- writer
- Short biography
- Blurb: Mirjam Oldenhave (1960) volgde een opleiding tot dramatherapeut, waarna ze toneel- en muziekles ging geven in het speciaal onderwijs. Ze werd in de afgelopen jaren zes keer getipt door de Nederlandse Kinderjury en kreeg in 2000 een Vlag en Wimpel van de Griffeljury voor Donna Lisa. Van Klem! en Belly B. werden schoolmusicals gemaakt. Naast het schrijven speelt Mirjam accordeon in een bandje. Ze maken muziek op feesten of andere speciale gelegenheden. En ze hebben ook een voorstelling die speciaal voor scholen is gemaakt: de Mees Kees show!
- Nationality
- Netherlands
- Places of residence
- Hengelo, Netherlands
- Associated Place (for map)
- Hengelo, Netherlands
Members
Reviews
Egyik nagy kedvencünk. A sorozatból idáig csak két részt sikerült megszerezni, de izgatottan várom a következőt is. Rigorózus, porosz elveket valló szülőket-pedagógusokat bizonnyal az Őrület süvöltő szelekkel tépázott ormaira lehet üldözni vele, de hát úgy kell nekik. Mert hogy ez a Danny bá', valljuk meg, egy nagy mamlasz. Ha rajta múlik, meglehet, egyik diákja sem fog országos deriválszámítás-versenyen babérokat aratni, de ettől függetlenül annyira cuki show more jelenség, meg kell zabálni. Gyakorló tanárként ő kapja meg az „eleven osztály”, és a maga alternatív módszerével (amihez képest a Carl Rogers Személyközpontú Óvoda és Általános Iskola kész büntetőszázad) a boldogság csepp szigetévé változtatja. A biológiaóra itt a Kung Fu Panda c. film megtekintését jelenti, a matek meg azt, hogy tippeld meg, hány gumicukrot raktam a markodba. Hogy is mondjam, bizonyára egy pedagógiai szakasszisztens tudna érdemi kifogásokat emelni e gyakorlattal szemben. Ugyanakkor Oldenhave, azt gondolom, komolyan hisz abban, hogy a kölcsönös bizalom meg a szeretet teremti meg azt a közösséget, amiben a gyerek felszabadulhat, és ez még akkor is csodás dolog, ha cserébe hanyagoljuk a memoritereket. Mert ez egy közösségregény, amiben a pedagóguspalánta és osztálya igazi csapattá kovácsolódik, ahol minden egyes csapattag furcsasága értékké nemesül – az okosok éppúgy megtalálják a helyüket, mint a kissé lassúbb felfogásúak, az introvertáltak éppúgy szót kapnak, mint az extrovertáltak. (És az okosok nem lesznek butábbak attól, hogy nem korbáccsal hajtják át őket az iskolarendszeren. Okosságuk a „Danny bá'-módszer” keretein belül is megkapja a teret a kibontakozásra.) Nyilván ez a projekt túl szép ahhoz, hogy teljesen legális legyen – de Danny bá' és cimborái az értetlen, helyenként ellenséges külvilággal szemben is őrzik szeretetrezervátumukat.
(Az osztály fele.)
Amit még ki kell emelni a sorozatból. Az egyik a nyelv. Oldenhave szép, tiszta, cseppet sem izzadságszagú gyereknyelvet talált ki, ami jópofa, de visszafogott, érzelemteli, de nem giccses, és ami a lényeg: baromi hiteles. Elbeszélője, Tobias egy igazi feszengő, küszködő kiskamasz a maga 10-11 évével. Küszködésének oka pedig az apa elvesztése, és az ezzel összefüggő anyai depresszió. Azonban ez – és ez a könyv legnagyobb bravúrja – szépen el van rejtve a történések mögé, szinte pironkodva van megemlítve – mert hát hogy is ne pironkodna egy kiskamasz, ha az érzelmeiről kell beszélnie. Meg arról, hogy az anyukája még arra sem képes, hogy tízórait csomagoljon neki. Inkább hallgat. De mégis: a szerző ezt az elhallgatott tragédiát is képes úgy beletenni a szövegbe, hogy szíven üt minket. De tényleg, szíven. Ahogy Tobias megtalálja az apafigurát (vagy inkább: báty-figurát) Danny bában, és ahogy az reagál rá, az több, mint megható. Kicsit talán félelmetes, bizonyos aspektusból aggályos (pótolhat-e egy tanár egy apát? tudja-e azt a szeretetmennyiséget biztosítani, amit a családnak kéne? szabad-e megpróbálnia? vagy szükségszerűen csalódás egy ilyen kísérlet a való életben?), de szerintem nagyon szép ez a vonal. Olyan komplexitást visz bele a történetbe, amire az ember nemigen számít egy ilyen röpke ifjúságitól. Erre adom meg a kiváló érdemjegyet. show less
(Az osztály fele.)
Amit még ki kell emelni a sorozatból. Az egyik a nyelv. Oldenhave szép, tiszta, cseppet sem izzadságszagú gyereknyelvet talált ki, ami jópofa, de visszafogott, érzelemteli, de nem giccses, és ami a lényeg: baromi hiteles. Elbeszélője, Tobias egy igazi feszengő, küszködő kiskamasz a maga 10-11 évével. Küszködésének oka pedig az apa elvesztése, és az ezzel összefüggő anyai depresszió. Azonban ez – és ez a könyv legnagyobb bravúrja – szépen el van rejtve a történések mögé, szinte pironkodva van megemlítve – mert hát hogy is ne pironkodna egy kiskamasz, ha az érzelmeiről kell beszélnie. Meg arról, hogy az anyukája még arra sem képes, hogy tízórait csomagoljon neki. Inkább hallgat. De mégis: a szerző ezt az elhallgatott tragédiát is képes úgy beletenni a szövegbe, hogy szíven üt minket. De tényleg, szíven. Ahogy Tobias megtalálja az apafigurát (vagy inkább: báty-figurát) Danny bában, és ahogy az reagál rá, az több, mint megható. Kicsit talán félelmetes, bizonyos aspektusból aggályos (pótolhat-e egy tanár egy apát? tudja-e azt a szeretetmennyiséget biztosítani, amit a családnak kéne? szabad-e megpróbálnia? vagy szükségszerűen csalódás egy ilyen kísérlet a való életben?), de szerintem nagyon szép ez a vonal. Olyan komplexitást visz bele a történetbe, amire az ember nemigen számít egy ilyen röpke ifjúságitól. Erre adom meg a kiváló érdemjegyet. show less
Alle Mees Kees boeken zijn super leuk en worden volgens mij ook vaak gelezen op de basisschool. In dit boek gaan ze op kamp en maken ze van alles mee. Dit boek sluit perfect aan op de belevingswereld van de doelgroep voor dit boek, waardoor de kinderen momenten kunnen herkennen en zich kunnen identificeren met de personages. Vooral voor groep 8 lijkt het me een leuk boek, omdat zij natuurlijk ook op kamp gaan. In dit boek komen verschillende illustraties voor die leuk bij de tekst en het show more verhaal passen. Op kamp maken de leerlingen met hun meester veel verschillende dingen mee. Zo lukt de tent opzetten niet helemaal, en was Mees Kees opeens verdwenen tijdens een speurtocht. Hierdoor blijft het voor de lezer ook leuk om door te blijven lezen. show less
Het boek is zeker een aanrader. Het is makkelijk in de klas te gebruiken en het is ook nog leuk. Dit boek bestaat uit allemaal korte verhalen, maar deze verhalen hebben allemaal met elkaar te maken. Mees kees: Boedjelink is herkenbaar, want er komen allerlei verhalen in die ook in het echte leven van de leerlingen kunnen gebeuren. Persoonlijk vind ik het ook erg leuk dat er illustraties aanwezig zijn. Het is in begrijpelijke taal uitgelegd en er wordt met humor geschreven. Alleen de namen show more van de leerlingen kunnen soms wel lastig zijn. Dus voor de leerlingen die moeite hebben met lezen, is dit ook een prima boek. Het boek is geschikt voor leerlingen vanaf groep 5/6. show less
Mees Kees is al een heel begrip onder vele kinderen. Dat is natuurlijk niet zomaar.
Het boek is zeer grappig, want een meester die niet kan lesgeven is natuurlijk heel geestig. Mees Kees doet alles op een andere manier dan dat je gewend bent van een meester. Bij een voedselproject mag je gewoon in de klas eten en bij topografie is het toch veel leuker om de landen uit te beelden dan ze te leren. Je lachspieren worden zeer getest met de wijze hoe Mees Kees zijn dagen vult met de klas.
Verder show more schetst dit boek een 'doodgewone' klas waarmee kinderen zich kunnen identificeren. Dit maakt dat je als kind je kan verplaatsen in de ander; het boek wordt dan echt levendig voor kinderen.
Al met als is dit boek een luchtig en grappig verhaal waarmee kinderen zich kunnen identificeren. show less
Het boek is zeer grappig, want een meester die niet kan lesgeven is natuurlijk heel geestig. Mees Kees doet alles op een andere manier dan dat je gewend bent van een meester. Bij een voedselproject mag je gewoon in de klas eten en bij topografie is het toch veel leuker om de landen uit te beelden dan ze te leren. Je lachspieren worden zeer getest met de wijze hoe Mees Kees zijn dagen vult met de klas.
Verder show more schetst dit boek een 'doodgewone' klas waarmee kinderen zich kunnen identificeren. Dit maakt dat je als kind je kan verplaatsen in de ander; het boek wordt dan echt levendig voor kinderen.
Al met als is dit boek een luchtig en grappig verhaal waarmee kinderen zich kunnen identificeren. show less
Awards
You May Also Like
Associated Authors
Statistics
- Works
- 72
- Members
- 710
- Popularity
- #35,708
- Rating
- 3.8
- Reviews
- 47
- ISBNs
- 136
- Languages
- 3