Géza Ottlik (1912–1990)

The most difficult book on the play of the cards, a real desert island book. It shows just how deep, complex and beautiful the game of bridge really is. Many will find it off-putting, but it has to be one of the best books ever written on the game.

A kötet Ottlik Géza kései írásait, esszéit, kritikáit és vallomásait gyűjti egybe, amelyek betekintést engednek az író gondolkodásmódjába és alkotói folyamataiba. A szövegek érintik az irodalomelméletet, a személyes emlékeket és a magyarság sorskérdéseit is.

Az ​író új regénye egyrészt szabályos diákregény, mulattató, néha tragikumba forduló diákcsínyekkel, ártatlan vagy borsos kamasztréfákkal, ugyanakkor jóval több is ennél: egy társadalom lélektani regénye. A Horthy-korszak leendő katonatisztjeinek neveléséről, a határszéli kadétiskoláról szól a regény, ahová az úrifiúkat küldik, hogy a legérzékenyebb kamaszkorban történő kínzatások és az embertelen fegyelembe való nevelés után legtöbben maguk show more is nevelőikhez hasonló kínzókká, fegyelmezőkké legyenek. Azaz: egy erkölcstelen társadalom áldozataiból ennek a társadalomban a védelmezői. Ottlik hitelesen és nagy művészettel ábrázolja ezt a testi-lelki terrort, aminek védtelenül ki vannak szolgáltatva ezek a kamaszok, és azt a folyamatot, amely odáig zülleszti őket, hogy ezt a természetellenes világot természetesnek és egyedül lehetségesnek fogadják el. A kadétiskola komor, baljós épülete a huszas évek ellenforradalmi Magyarországának szimbóluma – és a regény ennek a szimbólumnak társadalmi és erkölcsi tartalmát, valóságát mutatja be, ítéletet mondva fölötte. show less

Egy mondatba sűrítve: Legyek ura, csak iskolában.
Bővebben: Lelket megnyomorító évfolyamokon át öröklődő, soha le nem írt iskolai szabályrendszer, mely mindenki életét pontos keretek között tartja és megadja a rangsorbeli helyét.
Bár végig tapintható volt a feszültség, valahogy nem tudott lekötni. Ahogy az utóbbi időben minden sok évtizedes magyar regény esetében a szokásos porosságot éreztem itt is. A visszatekintés és az osztáytárs nézőpontjának show more részleges használata is inkább csak zavart okozott, mint extra élményt.
Kevésbé drámai végkifejlet, sőt inkább kifejezetten lapos.
Sok kérdés lezáratlan maradt:

- Mi történt a kirúgott fiúkkal?
- Miért volt fontos a jövőből visszatekintés? Semmi jelentőségét nem láttam azoknak a részeknek, amikben az ötvenes évek jelenjében játszódtak.
- Mi történt Medvével a jelenig?
- Semmi nem bogozta ki, hogy melyik szöveg Medvéé, melyik Bébéé. Az elején miért próbált az író különbséget tenni, ha ez aztán nem volt fontos.


Nem értem, miért gondolják ezt korszakos regénynek. show less