Kim Leine

Nagyjából biztos vagyok benne, hogy a grönlandi országimázs-központ egy fillérrel sem támogatta e könyv elkészültét. Leine egy hihetetlenül pontos, tömör, kegyetlen nyelvet használ, amivel tökéletesen jelenít meg egy kegyetlen világot – az ember csak vakarja a fejét, miféle eszement gyarmatosító találta ki, hogy Grönlandot márpedig meg kell hódítania. Mindezt úgy teszi, hogy közben végtelenül tág teret hagy az olvasónak, hogy kialakíthassa saját show more értelmezéseit.

A Végtelen-fjord prófétái voltaképpen elkárhozás-történet, és ezt nem is rejti véka alá. Kezdésként megismerjük Morten Falck tiszteletest, aki a XVIII. sz. végén Norvégiából egy koppenhágai kitérővel indul el Grönlandra missziós tevékenységet végezni (ez az út gyanúsan rímel az író életeseményeivel). Miután a hajó kiköt, Leine ugrik hat évet, és szembesülnünk kell vele, hogy a tiszteletes elbukott: testi nyavalyák kínozzák, alkoholista és kimondhatatlan bűnök terhelik a lelkét. Magának a bukásnak a leírása pedig csak ezután következik. Hálás vagyok Leinének ezért a trükkért, mert így nem kell hiábavalóan reménykednem abban, hogy Falck valahogy elkerüli a tragédiát (nem úgy, mint Zola Patkányfogójánál), tudomásul veszem, hogy kudarcot vallott, és jobban összpontosíthatok magára a bukás mikéntjére. Az elképesztő könyvre pedig felteszi a koronát a felejthetetlen végkifejlet, ami alapjaiban változtatja meg a regény viszonyítási pontjait.

Mindent összevetve a Végtelen-fjord… az egyik (ha nem a) legjobb dolog, amit idén olvastam. show less

‘’And then He is gone. She stands alone, high up above the settlement, which is enshrouded by fog. It is the middle of the night, yet light. A pair of ravens rumble in the air and caw.’’

This novel was an absolute impulse buy. I’m ashamed to admit that I wasn’t aware of its existence, I don’t know how this came to be.So, while I was browsing in the bookshop, I noticed the word ‘’fjord’’. I took the beautiful paperback in my hands and after reading the words show more ‘’Greenland’’ and ‘’18th century’’, I decided that it was coming home with me. I read a number of the reviews here and they were lower than low. And I didn’t mind because I know that ‘’gritty’’ and ‘’dark’’ meant that this novel was right up my alley. And it was. I loved it, I consider it one of the most memorable additions in my collection but I think that this is not a novel for everyone. Its reality is so harsh and cruel and vulgar and difficult to stomach.

Morten is a man with an army of demons glued on his back. A physician and a doctor, a scholar and a servant of the Crown, he is sent to the colony to catechize the Greenlanders.There he finds much more than he has bargained for. He faces issues related to religion, politics, power, relationships, class and sexual implications in an era and a land that are as fascinating as they are unforgiving. As haunting as they are violent. Through his eyes, we see the changes of a population that struggles to retain its identity, standing on religious crossroads.

‘’They come here with their guns and their warrants and their chains and their stories of children drowning. But we are not children, we are grown men and women and this is our country! We shall do as we please in our own country!’

In my opinion, amidst the ocean of themes, the focal point is the difference between freedom and isolation. Habakkuk and Mary Magdalene preach for a life close to God but on the people’s conditions and their need to preserve some parts of their heathen past. They want to be christened because of their love for God not because they are in need of a priest or a mad king to dictate their life. And if they don’t do it, they may call themselves ‘’free’’ but they are isolated, expelled. The Danish men in power are unable to understand this and they cause misery and pain, brandishing their laws of injustice. The conquerors have little respect for those who consider weak and unworthy of their care and attention.The natives, the poor, even their own wives who try to retain their last scraps of self-dignity.

The writing is captivating, in my opinion. Naturally, this is a highly subjective view but I deeply appreciate the fact that the novel doesn’t shy away from depicting the vile times in all their horrible, muddy colours. Yes, there are descriptions of daily bodily functions, scenes of violent sexual nature that may make you feel uncomfortable and this is why I said that this isn’t a book suitable to every reader’s taste. This is a dark world and there are people who wish to make it darker to suit their purposes.

Speaking of characters, the cast is fascinating if obviously twisted. Morten is such an interesting character. He struggles to do the right thing-according to his principles, at least- but there are always obstacles. He is neither bad nor good, neither innocent nor guilty. He is a human being. Habakuk plays the role of the self-appointed religious leader well and the Trader is quite the despicable villain of the story. However, I think that the ones that truly shine are the female characters. Mary is considerate, calm, her dreams make the community of Eternal Fjord grow and prosper. Sofie is the mother, the woman of the people, the wife and the observer. Madame Kragstedt is the one who has been wronged, who has been craving love and trust and yet, her true motives remain ambiguous and controversial. And then, we have Lydia, the ‘’widow’’, who has suffered terribly in body and in spirit. A quiet, fascinating, tormented shadow, a human being who belongs nowhere.

This is a very particular novel. Leine’s writing is raw and dark but there are moments of beauty and a light hidden in heavy clouds. You will feel transported to an era of dark deeds and dark souls, to a land of wild, primitive beauty that is coveted for its wealth and hated for its different beliefs. My idea of Historical Fiction is to be faithful to the time depicted, to be realistic, to break boundaries and rules. I don’t want a story of beautified, heroic deeds. History isn’t made like this. I don’t want white-washed motives and boring characters dressed in pretty dresses and powdered wigs. Historical Fiction isn’t about tenderness and romanticism. The way I see it, it is about avoiding the faults of the past. And Leine’s novel provided a thoroughly satisfying result. You just have to proceed with caution…

‘’I dreamt that we are to live in peace and tolerance with one another’’, she says. He seems disappointed. ‘’Is that all?’’ ‘’It is the greatest of all dreams’’, she says.

My reviews can also be found on https://theopinionatedreaderblog.wordpress.com show less

Kalak er Kim Leine’s debutroman, men den er så stilsikker at det skulle man knapt kunne tro. Han skriver rett og slett drivende godt, og det er en rå ærlighet bak ordene som river leseren med. På forhånd visste jeg veldig lite om Grønland – enda så nært det tross alt er. Når jeg tidligere har lest om Grønland har det ofte vært relatert til vikingtiden, 1000 år tilbake eller lenger – og forrige gang var det, besynderlig nok, i en av Jack Kerouac’s bøker (Vanity of Duluoz, show more mener jeg det var) – et annet slags Grønland fra for mer enn 50 år siden – selv om det jo faktisk også er noen likhetstrekk mellom disse to, den ene fransk-kanadisk-amerikaner og den andre norsk-dansk-grønlender.. Men her er Grønland i nåtid, og her får du lære samfunnet å kjenne fra innsiden, slik du også får lære forfatteren å kjenne fra innsiden – på godt og vondt. Jeg ble nesten litt misunnelig over de sterke naturopplevelsene som blir beskrevet, om turer med hundeslede, fiske, selfangst.. og lot meg fascinere av det grønlandske samfunnet med nærheten til naturen, volden, erotikken, friheten. På den andre siden, og her er det sannelig ikke noe å misunne, er det seksuelle misbruket i tenårene, som blir liggende som et åpent sår, og som senere leder til et eskalerende stoffmisbruk, alt skildret like nøkternt og usentimentalt som resten av innholdet i boken. Det er store kontraster her, lys og mørke kan veksle hyppig, slik som det jo ofte er. Boken veksler også mellom Danmark, Norge og Grønland, og her er også kontrastene store. Det er mye han ønsker å legge bak seg og som tar ham igjen, fra det ene landet til det andre. Jeg måtte tenke på Aksel Sandemose mens jeg leste, ikke så mye på grunn av det litterære tror jeg, men mest på grunn av eventyrlysten og fordi Sandemose rømte fra Danmark og endte opp med å skrive på norsk, mens Kim Leine rømte andre veien, fra Norge til Danmark-Grønland og har endt opp med å skrive på dansk. Jeg leste boken på norsk og angret litt underveis på at jeg ikke hadde kjøpt den danske utgaven, men Leine har tross alt oversatt boken selv, og språket er spenstig og sprell levende - også når det styrer rett inn i mørket. En rik og besettende leseopplevelse var dette, og jeg kunne knapt legge boken ifra meg underveis. show less

Ha egy szerző első regénye önéletrajz, az bizony első pillantásra egészséges egoizmusról árulkodik. Ebben az esetben azonban nem erről van szó. Megkockáztatom a feltételezést, itt egy terápiás szövegről beszélünk, a múlttal való leszámolásról, aminek megejtése lehetővé teszi Kim Leinének, hogy az utolsó pont leütése után egy élhetőbb életbe léphessen ki. A Kalak vallomás, mégpedig a legcsupaszabb, legőszintébb vallomás, színtere pedig az show more Észak-Norvégia – Koppenhága – Grönland háromszög, és egy olyan életet tár elénk, amitől belénk szorul a levegő. Ebben az életben kimondhatatlan dolgok történnek – kimondhatatlanok, mert szörnyűségesek, és kimondhatatlanok, mert egyszerűen nem szokták kimondani őket. „Nyomorpornó”, hogy egy imént tanult kifejezést használjak. Ugyanakkor Leine képes arra, hogy ezeket egy olyan szövegtestbe szője bele, ami mégis ismerős, sőt helyenként nosztalgikus érzéseket kelt az emberben. Egy koordinátarendszerben képes rögzíteni az elviselhetetlent a széppel – ez valami idegborzolóan zseniális. Bár a tojás, amiből a szenvedés kiscsirkéje kikel (khm, khm), az apa és fiú (az író) kapcsolata, de az igazi főszereplő talán nem is ők, hanem Grönland. Már a Végtelen-fjordban is láthattuk, Leine milyen szuggesztíven képes ábrázolni az arktiszi életet – ez a Kalak-ra is jellemző, csak itt nem a XVII. század, hanem a modern Grönland kerül bemutatásra. És ebben a könyvben sokkal inkább érzékelteti, hogy az érzés, ami folyton visszahúzza őt a jégsziklákra, nem más, mint egy perverz szerelem. De hogy Leine e világ meztelenül geometrikus élettelenségét szereti, vagy egyszerűen azt, hogy a sarkvidéken lenni egyben azt jelenti: távol vagyunk valamitől, ami megbetegít minket – ezt az olvasó dolga eldönteni.

(És már megint rá kellett jönnöm, hogy a minimalizmus nem azt jelenti, hogy minél rövidebb mondatokat írjunk. Hanem hogy azt a hatást keltsük az olvasóban: bármit leírni az valami mélységesen egyszerű dolog. Közben meg dehogy.) show less