Joyce Cary (1888–1957)
Author of The Horse's Mouth
About the Author
Joyce Cary was born as Arthur Joyce Lunel Cary in Londonderry, Northern Ireland, in 1888. Cary studied art in Edinburgh and Paris and law at Oxford, before fighting in West Africa in World War I. He took up writing when injuries and bad health forced him into an early retirement. Cary wrote several show more novels, among them Mister Johnson, using his experiences in Africa as background. Cary has been acclaimed for his skill in creating well-developed plots and credible characterizations and for his unique sense of humor, and is best known for a trilogy that includes the novels Herself Surprised, To Be a Pilgrim, and The Horse's Mouth. Cary died in 1957. (Bowker Author Biography) show less
Image credit: portrait by Eric Kennington
Series
Works by Joyce Cary
Marching soldier, 2 copies
Tre modi di peccare : romanzo 2 copies
Time Reading Program - The Horse's Mouth, The Decline of Pleasure, Disraeli, The Man of the Renaissance [4 Book… (1966) 2 copies
The art of fiction 2 copies
The Short Story and You: Englische Lektüre für das 5. Lernjahr, Oberstufe (Klett English Editions) (2009) 2 copies
El curandero 1 copy
Na milost in nemilost 1 copy
Så galt kan det gå 1 copy
Jeg blev aldrig klogere 1 copy
Government Baby 1 copy
The drunken sailor 1 copy
Радость и страх. Рассказы 1 copy
Associated Works
An American Album: One Hundred and Fifty Years of Harper's Magazine (2000) — Contributor — 131 copies
Tagged
Common Knowledge
- Legal name
- Cary, Arthur Joyce Lunel
- Birthdate
- 1888-12-07
- Date of death
- 1957-03-29
- Gender
- male
- Nationality
- Ireland (birth)
UK - Birthplace
- Derry, Ireland
- Place of death
- Oxford, Oxfordshire, England, UK
- Places of residence
- Derry, Ireland (birth)
Edinburgh, Scotland, UK
Paris, France
Montenegro
Nigeria
Cary Castle, Ireland (show all 7)
Oxford, Oxfordshire, England, UK (death) - Education
- Clifton College
Oxford University (Trinity College) - Occupations
- Red Cross orderly ( [1912])
Colonial Officer (Nigeria)
novelist
artist - Relationships
- Cary, Tristram (son)
Kennedy, Margaret (cousin)
Members
Reviews
Lists
Backlisted (1)
Hidden Classics (1)
Awards
You May Also Like
Associated Authors
Statistics
- Works
- 40
- Also by
- 11
- Members
- 2,853
- Popularity
- #8,988
- Rating
- 3.6
- Reviews
- 48
- ISBNs
- 140
- Languages
- 5
- Favorited
- 11
Fanyar, enyhén archaizáló szöveg ez, amit meghatároz egy mélységes szkepszis a válozásokkal szemben*, valamit a szereplők hithez való viszonya**. Érződik rajta, hogy sokat akar nyújtani az olvasónak: egyfajta szintézist az elmúló idő és az elmúló ember kapcsolatáról. Cary mesterien teremt meg bizonyos figurákat és távolságtartó, mégis élő képet rajzol az angol vidékről – ugyanakkor a könyv gerincét az elbeszélő belső monológjai alkotják. És hát (valljuk meg) ez a szereplő túl sokat moralizál. Ezzel pedig elsősorban az a baj, hogy amíg ezek az eszmefuttatások a maguk idejében talán pontosan megragadták a korszak bizonyos problémáit, most túlsúlyuk miatt valahogy légüres térbe kerül a regény. Másfelől a posztmodern írói trükkök finom alkalmazása (például az idősíkok egybefonása) az epikus elbeszélői technikával vegyítve egykor bizonyára figyelemreméltó aktus volt, most viszont már nem sok újat nyújt az olvasónak. Ettől függetlenül állítom, hogy Cary nagy tehetségű és fontos író. Kicsit talán berozsdásodtak az izületei.
* Ugyanakkor ezt a szkepszist mértékkel szabad az írói véleménnyel azonosítani, annál is inkább, mert A zarándok egy trilógia második része, amiben minden egyes rész más és más aspektusból vizsgálja az öregedés és a világtól való elbúcsúzás folyamatát. Magam az első részt (Magam se hittem) valamikor az őskorban olvastam, ott egy idős, naiv, egykor könnyűvérű hölgyet beszéltetett Cary, így értelemszerűen a végkicsengés is más volt. Mondjuk arra a kötetre már csak (nagyon) nagy vonalakban emlékszem, úgyhogy feledhetetlen könyv… az speciel nem lehetett.
** Nem véletlenül használom a „hit” fogalmat. Nagyon sokáig nem értettem, hogy mi az az enyhén nyugtalanító érzés, ami elfog, ahányszor a szereplők szóba hozzák a vallást e könyv lapjain – aztán rájöttem: talán még sosem hallottam ennyit beszélni irodalmi figurákat a hitről úgy, hogy ilyen kevésszer beszéltek volna közben Istenről. Nem tudom, ennek az okai az anglikán egyház sajátosságára vezethetőek-e vissza, mindenesetre azt hiszem, sokat elmond a szereplők gondolkodásmódjáról.… (more)