Alexander Grin (1880–1932)

Az én ’77-es irodalmi lexikonom azt mondja Grinről, hogy művein átüt a forradalom utáni évek lelkesedése – hát lótúrót, azt. Kezdjük ott, hogy a húszas-harmincas éveket (haláláig) azzal töltötte, hogy alkalmi munkák után talpalt, és gyakran éhezett is – egy ilyen embertől lelkesedést várni kábé annyira életszerű, mint egy államtitkár, aki egyben keményen dolgozó kisember is. Az egész grin-i életmű az elvágyódásról szól, könyveit benépesítik show more az egzotikus, délszaki figurák, tengerjárók, kalandorok, csupa olyan személy, aki Szovjetoroszországban egész egyszerűen nem fordulhatna elő. Kevés olyan írót ismerek, aki nagyobb hiábavaló vágyakozást jelenítene meg műveiben, mint ő.

És ugyanakkor kevés olyan írót ismerek, aki vonzóbb életművet hagyott volna hátra – ami azzal együtt bámulatra méltó, hogy közben iszonyatosan egyenetlen is. Ez a kötet kiváló példa rá. Az első történet, a Fandango az egyik legfinomabb, legérzékenyebb látlelet az orosz húszas évekről, pedig a történelmi hátteret jobbára csak sejteti. Grin egy csodás kontraszttal játszik: egyik oldalon ott van a szürke, jéghideg szovjet valóság a élelmiszerjegyekkel, a puskalövésekkel, a káosszal, a másik oldalon pedig a meleg mediterrán napsütés, a varázslat, és a spanyol dallam, a Fandango vissza-visszatérő taktusai – a képzelt világ, ami után elbeszélőnk vágyakozik. Bravúros megoldás, nabokovi ihletettségű mondatok, csillagos ötös. Az utolsó kisregény, a Hincs kalandjai egyetlen zaklatott monológ Lebegyev tollából, aki kölcsönkap egy pokolgépet, és ezzel elkezdődnek hányattatásai. Kiváló, lüktető, látomásos próza, ez is legyen öt csillag. Csak sajna a kettő között ott van a Jessy és Morghiana, ami kiváló példa arra, milyen gyengén is tud írni Grin, ha a mondatait nem tölti meg a személyes élmény mágiájával. A végtelenül bő lére eresztett történet középpontjában egy testvérpár gyűlölködése áll – az alapötlet még megjárja, de az egész olyan giccses, olyan kiszámítható, mint valami rossz lektűr. (Illetve lektűrnek nem olyan rossz, de Grin ne írjon lektűrt, ha tud mást is.). Különösen bántó így, hogy két kiváló írás közé van bepasszintva. Mondjuk három csillag, jóindulattal. Kétszer öt, meg három, osztva hárommal az 4,33333. De ennyi csillag nincs. show less

I've wanted to read this for years and years and I finally got around to it. It's a lovely, simple little tale with more depth than you'd think at first, and the translation seems well-done...or at least, I appreciated the language even though it wasn't in the first language.

Cynical as I am, I expected a very different ending: I thought that Asole would have decided to make her own miracle by leaving the town the very morning that Grey sailed into the bay. That seemed suitably adult. show more Instead, and I can't say that I regret this at all, we get a very fairy tale-like and charming happy ending. I'm more than happy to take it.

Quote Roundup

p. 16) In his silence there had been so much more than mere hate. And not a person failed to sense this. If he had only screamed, expressed his joy at Manners' plight in gestures, or shown pride in his own maliciousness, the fishermen might have understood. But he had acted differently from the way any of them would have acted. His conduct was utterly incomprehensible. He had set himself above everyone else, and by doing so had committed the unforgivable.

p. 36) "The future will show you many a sail, not scarlet, but dirty and evil. From a distance they'll look grand and white but close by they will be torn and coarse."

p. 46) "This is paradise! I have it right here, see?" And Grey laughed quietly, opening his palm.
From the mouths of children...

p. 66) She listened without reproach. But in what he had found to be the meaning of his life, the truth of his being, she saw only toys with which her little boy was amusing himself. Such toys as continents, oceans, ships.

p. 94) Nowadays, children, in their games, only imitated what their elders did.

p. 144) So-called miracles are made with one's own hands. When the most important thing for a man is to get a precious sixpence, it's easy enough to provide him with that sixpence. But when a heart conceals the seed of a flaming plant, a miracle, that is the miracle to make happen--if one can.

The one you do it for will be reborn and so will you. When the chief warden himself frees a prisoner; when a billionaire presents a villa, a chorus girl, and a safe full of money to a clerk; and when a jockey just for once holds his horse back for the sake of a horse who's had a run of bad luck, everyone understands. That is nice, that is inexpressibly miraculous. But there are other miracles: a smile, gladness, forgiveness, and a word which is needed and said in time. To experience them is to possess everything. show less

Удивительная романтическая история Александра Грина о силе надежды и подлинных чудесах любима читателями уже не первое десятилетие. А завораживающие иллюстрации Михаила Бычкова раскрывают в ней новые грани, делая книгу еще более прекрасной.

Plot:
Assol grows up in a fisher village. She is poor and not particularly well-liked in the village, but an old storyteller foretold her that one day a ship with red sails would come with her love to take her away. Ever since Assol is waiting for that ship to arrive. Meanwhile, Arthur Gray is a rich kid who dreams of becoming a sea captain, a career choice that is both unthinkable and un-understandable for his parents. So Gray runs away to make his destiny.

Scarlet Sails is a beautiful, show more romantic fairy tale that pulled me in deeply and made me want to read more of Grin’s work. Wonderful.

Read more on my blog: https://kalafudra.com/2019/12/18/scarlet-sails-alexander-grin/ show less