Raduan Nassar

Despite some misgivings, I was seduced by this book's small format, its New Directions credentials, and its Lebanese-Brazilian author. I kind of wish I'd left it on the shelves.

I was promised an "intense, erotic masterpiece." What I got was violent macho posturing and long unnatural diatribes and no empathy for any characters anywhere except maybe the barely there servants. Despite being only 65 pages I found myself having to grind through the long chapter "The Explosion." Had the book been show more any longer I should have given it up, but I kept scolding myself to press on -- surely any moment a corner will be turned and I'll understand why this book has gathered such praise.

I don't understand. And I'm entirely okay with that. show less

Azért ilyen olcsón végezni egy jelentős író teljes életművével, az tényleg nem mindennapi. Igaz, 270 oldal az egész. Mondjuk meglehet, Nassar részben azért jelentős író, mert mítoszt teremtett – és a mítosz (egyik) kiváltó oka ironikus módon épp az életmű csonkasága, vagyis azok a könyvek, amiket nem írt meg.

Ez a kötet számos ponton találkozik a másik Nassar-könyvvel (naná, ugyanaz a fickó írta őket). Egyfelől mindkettő könnyen értelmezhető egy show more skizofrén brazil nemzet önmagával való párbeszédének: itt az epileptikus, túláradóan egzaltált elbeszélő monológjának címzettje az apák társadalma, vagyis a hagyományos családmodell, élén a patriarchával. És természetesen rokon a nyelv is, ez a prózavers-szerű áradás – sőt, a Kőbe vésve még túl is tesz az Egy pohár harag-on: a nyelv itt még költőibb, még lüktetőbb. És azt hiszem, jobban is összhangban van a választott elbeszélő személyével: egyszerre idézi meg a Szent Szövegeket* és Maldorort, ezzel rámutat arra, hogy a magasztos és a megbocsáthatatlan által okozott extázis mily rokon érzés tud lenni**. Az pedig külön zseniális, hogy amikor az elbeszélő hazatér a családi körbe, a könyv textúrája is normalizálódik, és egy konvencionális szöveg álruháját veszi magára. Időlegesen. Szóval ez a könyv már nem csak izgatott: kifejezetten tetszett is. Technikailag és dinamikájában is bravúros produkció.

* A Koránt (és a szunnákat) éppúgy, mint a Bibliát. Amúgy maga a cím is (Kőbe vésve) utalás Mózes kőtábláira.
** Csak egy kiragadott példa: „nem tehetek róla, hogy őrjöngő lángvirág lett a nap, s nem az én bűnöm ez a delírium: rózsafüzéred egy szemét imádkozd a szerelmemért, kettőt szánj heréimre, az egész olvasót a szememre, tíz rózsafüzért imádkozz végig bátyádért, akinek elborult az elméje!” Káprázatos blaszfémiák. show less

Lixo no conteúdo e na forma. Conteúdo: zoofilia e bizarrices diversas - um apanhado de vulgaridades sem outro propósito que não o de "chocar a pequena burguesia" ou coisa que o valha. "Olha eu aqui, autor descoladão e subsersivo, sensualizando uma cabrita hUahUhAhuu lol." Além de ridículo, tardio: tão lixo quanto, digamos, Macunaíma, mas com um par de décadas de atraso. Não é que não seja possível ou desejável chocar, mas estão aí Lolita, Os Maias, Equador, etc, p/ nos show more mostrar que é possível chocar com beleza, com uma estória bem contada, com personagens interessantes. Sobre a forma, em resumo é isto: "vou escrever uma prosa barroca, sem parágrafos e sem pontos finais, que aí além de chocar eu também confundo". Não basta um conteúdo grotesco, a forma também tem que ser feia. A obra toda é um elogio à feiura. Conteúdo e forma sacrificados no altar do "shock value". Fuja sem olhar pra trás. show less

Short and furious, but I'm not sure I got it. Some blistering passages, though.