Sándor Weöres (1913–1989)

Assisti Narciso e Psique esses dias, baseado no livro de Weores, mas que não tem nenhuma tradução viável pra mim, então fui conhecer o autor por alguns dos seus poemas mesmo, dos quais os que brincavam com a linguagem foneticamente mais me apeteceram.
Porém, se cheguei na poesia húngara via Sandor Weores, então fiquei pelo Ferenc Juhasz. Juhasz foi um dos que quase ganharam o prêmio Nobel de literatura de 1976, mas meio que desapareceu do radar dos tradutores ocidentais, nessa show more pequena coletânea dual tive mais afinidade com ele do que o Weores, o porquê fica fácil de ver no poema "Hunger e Hate" e de fato o seu famoso "The Boy Changed Into A Stag" é realmente uma obra-prima. . show less

Full of deepities, and the tone (revealing truth from a point of authority, "it's true because I say so" or even just "it's just true") disgusts me. Couldn't finish reading it. There are a few nice lines, but anything that works here only works as poetry, but it's presented way more as philosophy so just nope.

A könyv egy verseskötet, melyet ugyan Weöres Sándor írt, de úgy tesz, mintha az általa kitalált személy, Lónyay Erzsébet lenne a szerző. A hölgy a XVIII-XIX. század fordulóján "megismerkedett" a kor nagy költőivel, némelyikkel bensőséges kapcsolatot is ápolt. Így külső, női szemlélőként egy pillantást vethetünk a nyelvújítás korára és figuráira. A verseket érdekes nyelvezet jellemzi, mintha Csokonai elveszett kötetét találták volna meg. Ezek szerint show more nem csak Esterházy tud ilyen furcsán, régiesen, szépen, viccesen írni.

A versek a régies fogalmazás miatt nehezen olvashatók, a klasszicista témaválasztás sem túl friss a mai olvasónak.
A történetekben semmi különös nincsen: "paysan istoriák", mégis a költőnő hányatott életútját mutatják be. A megismerést segíti a néhány közbevetett prózai rész. Jellemző, hogy ezek számomra érdekesebbek voltak, többet adtak, mint a mesterkélt versek.

Pszyché, azaz Lónyay Erzsébet számtalan kalandja között egy kortárs költővel, Nárcisszal, azaz Tóth Lászlóval is gyerekkora óta - kivételesen plátói - kapcsolatban van. Nárcisz halála után ő adja ki verseit, mely a könyv egy újabb fejezete. Az anyagot Pszyché levelezései is gazdagítják, melyet halála után a levelezőtársaktól ismerhetünk meg. A sokrétűség itt nekem már az érthetőség rovására ment. Az amúgy is nehéz szöveget még a "Weöres írja, hogy Pszyché írja, hogy Nárcisz írja" láncolatok tovább bonyolítják.
Ha ez nem lenne elég, a könyv szerkesztése is további nehézséget okoz: néhol előbukkannak Weöres szövegváltozatai, de nem látszik, hogy ez a szerző vagy a hagyaték (mármint Weöresé) gondozójának szándéka szerint.

Lassan haladva, időnként nekiiramodva olvastam el, a végére kicsit elvesztettem a lelkesedésemet. show less

Hatodikban, amikor kötelező volt, gyűlöltem, nem értettem, miért olvastatnak hatodikosokkal ilyen dedós szart. Aztán megszerette mWeörest, de most is úgy gondolom, hogy ez vagy kicsiknek vagy felnőtteknek való, nem erőltetném kiskamaszokra.