Leonhard Frank (1882–1961)

Így néz ki, amikor Robin Hood találkozik az Újszövetséggel. Würzburg, közvetlenül a háború után: egy kész romhalmaz, tele hajlékukat veszített emberekkel, akik éheznek, és nincs egy rendes cipőjük. De a rejtélyes „Jézus tanítványai” csoport – pár tizenéves – színre lép, és ha már az állam (és az amerikai megszálló hatóságok) újraelosztó rendszerei nem működnek, ők pótolják azt: elveszik a javakat azoktól, akiknek fölösen van, és odaadják show more azoknak, akiknek nem jutott. (Itt van egy nem is leplezett szembeállítás az igazi, „jézusi” kereszténység – ők a gyerekek –, és a korszak mainstream katolicizmusa között, ami nyilván nem utóbbiakra nézve hízelgő. De ez nem is baj.) Ezenkívül vannak még rejtőzködő nácik, feketézők, hazatérő túlélők – szóval rossz németek meg jó németek. És sok érzelem, nem túl komplex tálalásban.

Volt idő, amikor imádtam volna ezt a könyvet. Most leginkább zavar az egysíkúsága. Ha rosszmájú akarnék lenni, azt mondanám: látszik, hogy Frank nem Németországban töltötte azt az időt, amikor a regény játszódik – hiába vet fel érdekes morális kérdéseket, figurái sematikusak, és lerí róluk: nem élnek, csak éppen közölni akar általuk valamit. Sőt, picit rosszabb is ez, mint egysíkúság: hamisítás. Itt vannak például ezek a fiatal srácok*, akik hihetetlen önzetlenséggel és érettséggel állnak neki megoldani Németország problémáit. Őket láthatólag meg sem érintette a több éves nemzetiszocialista nevelés. Ez egy elég idealista álláspont – szeretném hinni, de nem tudom, hogy 1.) a gyerekek zsigerileg romlatlanok, és mivel a jövő övék, ezért a jövő is ígéretes – tulajdonképpen a mi befektetett munkánktól függetlenül 2.) a németek nagyjából-egészében kettéoszthatóak nácikra és nem nácikra olyan egyszerű kritériumok alapján, mint az, hogy a pofájukra van írva a nácizmus, illetve hogy van mit a tejbe aprítaniuk. Frank felosztása egy tulajdonképpen nagyon kényelmes helyzetet teremt, mégpedig echte szocreál módszerrel: vagyunk MI, a kisemmizettek, a hatalomból kiszorítottak, a nincstelenek, és vannak ŐK, a gazdagok, akik hatalmi eszközökkel felépítették a nemzetiszocializmust, és még a háborús vereség sem ebrudalta ki őket a pozíciókból. A két halmaz között nincs átjárás, a határok világosak – antifasiszták és fasiszták eposzi küzdelme az osztályharc mezében jelenik meg. Én azt gondolom, többek között ez a hozzáállás vezetett ahhoz, hogy a keleti blokk elmulasztotta a szembenézést a probléma egyik felével** – hogy miként hagyták magukat a tömegek megszédíteni. Így aztán elég őket ott fenn cseszegetni, mi itt lenn nem tehetünk semmiről, felelősségünkről ezek után ne essék szó. Pedig a választott hatalma a választó nélkül – csak buborék.

* Abba már bele sem kötök, hogy a tanítványok között egy lány sem akad. Illetve egyet felvesznek: ruhát foltozni. De tény, hogy a tizenéves fiúk valóban egymás között szoktak bandázni.
** Azért az NSZK sem dicsekedhet, ott is a ’60-as évekig kellett várni erre. show less

Ook vertaald als: De discipelen van Jezus

Michael Vierkant abandona muy pronto su lugar de origen, la pobreza de su familia, para perseguir un sueño: convertirse en artista. Autodidacta que considera los cafés su propia universidad, vivirá de lleno el nacimiento de un nuevo mundo en la bohemia del Múnich de principios del siglo xx, para luego arrojarse a los «locos años veinte» berlineses: cabarets, fiestas, conciertos, tertulias literarias…

Pero a pesar de las luces y el brillo de la metrópolis, el ambiente político show more comienza a ser agónico, crepuscular. Esta sobresaliente novela, autobiográfica en gran parte, nos sumerge en unas décadas excepcionales, revelándonos todo un mundo fascinante: desde los ardores belicistas que anunciaron la Primera Guerra Mundial hasta las promesas de felicidad del periodo de entreguerras, desde la crisis económica hasta el ascenso del nazismo. Sin olvidar el exilio (todos los exilios de su protagonista), la Francia ocupada por los nazis, el trabajo de Vierkant en Hollywood como guionista…

Tan cercanas a la sensibilidad de Thomas Mann, que fue amigo de Frank, como a la de Stefan Zweig, estas páginas, atentas al glamour y al oropel de algunas vidas, pero también comprometidas con los más desfavorecidos, describen toda una época a través de un recorrido vital apasionante.

He aquí un autor extraordinariamente popular en su momento, que ahora comienza a ser redescubierto en toda Europa. show less

Het klinkt vreemd, maar dit is het meest spannende liefdesverhaal dat ik ooit las. Grijpt naar de keel, ontroert en is van begin tot eind in een sublieme, bijna tastbare, zintuiglijke stijl geschreven. Top.