Sławomir Mrożek (1930–2013)

Slawomir, drága dög, hogy hogy tudsz te ilyen okosakat írni! Az ember rötyög magában, mert micsoda groteszk tréfáid vannak, de közben meg keserű lesz a nyál a szájban, mert fájdalmas ráismerni ezekben a tréfákban arra, ami véresen komoly. És közben be-benézek az ágy alá, a szekrénybe, a spájzba, mert meggyőződésem, hogy itt kuporogsz valahol, és látod azt, amit én is látok, és pont ugyanarról írsz, amire én is gyakran gondolok: a tudákosokról, a show more számítókról, az opportunistákról, a saját hülyeségükbe belehülyültekről, és azokról a szerencsétlenekről, akik mindenféle szirszarból (varrógépből, matracból, művégtagból) emelnek barikádot a haza védelmére a nagy semmi ellen.

Amúgy meg – ha már így szóba elegyedtünk –, Slawomir, kérnék én tőled valamit. Ha találkozol azzal, aki utószót írt eme kötetedhez (nem lesz könnyű megtalálni, mert elég okos volt nem adni nevét firkálmányához), nos, ha találkozol ezzel a szervilis varanggyal, aki vért izzadva próbálja igazolni, hogy te nem a világ minden ostobasága és zsarnoksága ellen, hanem csak egy bizonyos ostobaság és zsarnokság ellen emelted fel szavad (aminek persze véletlen sincs köze az adott korszakhoz), akkor legyél szíves jól megnézni őt magadnak, és írni róla is egy szikrázó prózát, hogy arról kolduljon. show less

Az Elnök úr aznap nagyon maga alatt volt. Csak nézett maga elé üveges tekintettel, még a sörébe se ivott bele.
- Mi baja az Elnök úrnak? - kérdeztem tisztelettel.
- Hát nem is hallotta? Engem megmrozsekeltek - azzal elémtolt egy kétoldalas irományt. Valami Slavomir írta.
- Ez rettenetes - mondtam. - Hisz ez a valami úgy állítja be az Elnök urat, mintha nevetséges bohóc volna! Alávaló dolog, annyit mondhatok.
Szaladtam a Könyvelőhöz. Megmutattam neki is.
- Szörnyű! - show more kiáltott fel a Könyvelő - Hiszen aki ezt a firkálmányt olvassa, azt fogja hinni, hogy az Elnök úr inkompetens és alkoholista! Jöjjön, mutassuk meg az Előadónak!
Siettünk is az Előadóhoz, hogy elétárjuk a helyzetet. Ő is el volt képedve.
- Inszinuáció! - hergelte magát - Ilyet mondani a mi csodálatos Elnökünkről! Hogy ostoba, és a tetejébe még tolvaj is! Ezt kollektíve el kell ítélnünk!
El is határoztuk, hogy megkeressük a Helyettes Előadót, de ő épp nem volt benn, és amúgy is eleget rohangáltunk már. Úgy döntöttünk tehát, hogy ezt a fertelmes gyalázkodást sokszorosítjuk, kirakjuk az üzemi faliújságra, és ha lehet, a városi újságban is megjelentetjük. Hisz mindenkinek tudnia kell arról, hogy az Elnök urat ilyen piszokság érte. Hogy megmrozsekelték.
Így is tettünk. Örvendetes, hogy azóta mindenki értesült már az ügyről.
Kötelességünk segíteni feletteseink munkáját. Ahogy erőnkből telik. show less

I loved Kafka, but this is almost better in a lot of regards. Each story works on its own, but taken together each morsel adds up to a sumptuous meal. To think - I've been in Poland all these years, yet this is the first time I've been exposed to Mrozek. That doesn't put me in a very good light, but at least now my oversight has been somewhat rectified.

Esta obra corta es divertida y original. En la Polonia comunista, tres jovenes se encuentran envueltos en la liberacion de un primate parlante, aficionado a la lectura, que esta aprisionado por el malvado Kovalsky, que lo utiliza para robar. El primate, que se confiesa primo del Yeti, es un personaje divertivo e imprevisible. La obra incluye ilustraciones en blanco y negro que son un complemento perfecto para la lectura. Muy recomendable.