Alberto Moravia (1907–1990)

Very different from Moravia's more famous novels, this book reads like a '60s Blake Edwards farce. The claim that it's some sort of satire about Mussolini doesn't really hold up; if anything, Moravia spends a lot of time portraying Communists as rigid, clueless buffoons. Overall, kind of amusing but not worth seeking out.

A first person account of life as a prostitute in 1930s Rome. It very strongly rejects any idea of judging or condemning. The woman has a life much like anyone else. She wants to survive, love, be loved and be happy. Her relationship with her mother is an interesting dynamic. Her relationships with many of the men she encounters are complicated and many-layered - often about much more than money. A fascinating book, I wonder how the author, a man, came to write it at all.

Húszas éveim elején volt egy moralista időszakom, akkoriban faltam az egzisztencialistákat és Moraviát – de ez a könyv valahogy kimaradt. Talán mert nem egy szóból áll a címe, és ezt az eljárást egy moralistához méltatlannak találtam. Másfelől meg háborús, ami akkoriban még mérsékelten érdekelt. Most viszont elolvastam, és ennek örülök.

Cesira és lánya, Rosetta ’43-ban elindul Rómából vidékre, mert tartanak attól, hogy a szőnyegbombázásoknak show more egészségügyi következményei lesznek rájuk nézve. Ezzel aztán számos nem előre kalkulálható problémába futnak bele – Moravia pedig fokozatosan tunkolja hőseit egyre mélyebbre a szaftba. Ennyi a cselekmény. Nem is kell több. Ami engem első körben meglepett, hogy mennyire stimmel az a történelmi háttér (az evakuáltak élete, a német megszállás következményei, a szövetségesek csigalassú előrenyomulása, valamint a marokkói katonák viselkedése), amit az író finoman a történet mögé rajzolt. Másodsorban meg az lepett meg, hogy Cesirát még úgy is kénytelen vagyok Sophia Loren arcával elképzelni, hogy a vonatkozó filmet nem is láttam.

A regénynek amúgy van egy evidens olvasata: himnusz a kemény nőről, aki a jég hátán is megél, nem rejti véka alá a véleményét, és a lánya érdekében még az ördöggel is birokra kel. Ez a nő megragadó, hamar elnyeri az olvasó szimpátiáját, lehet drukkolni neki. De van egy bújtatott olvasata is: az állampolgárról, akinek mindegy, hogy Mussolini vagy Badoglio van hatalmon, mindegy (legalábbis eleinte), hogy a tengelyhatalmak vagy a szövetségesek győznek – csak az üzlet menjen. Feketézik, halászgat a zavarosban, ellenne ő napestig a fasizmusban, ha azok a fránya bombázók nem hatolnának be illetéktelenül a privát szférájába. Ő az apolitikus ember, aki elhitte a Duce szólamait – kényelmességből, mert hát miért ne hinnénk el mindent, az nem kerül semmibe. Egy ideig. De aztán eljön a pillanat, amikor bizonyos erők (nevezzük őket Történelemnek, csak így kutyafuttában) benyújtják a számlát, és ő meglepődve veszi észre, hogy amit ő valami távolinak és absztraktnak vélt, az nagyon közeli és fájdalmas is tud lenni. Ez az állampolgár utólag okos – akkoriban, amikor még számított volna egy icipicit, még nem volt az. A mi dolgunk, hogy okosak legyünk helyette is. show less

In the quest to escape the monotonous grip of boredom, one must strive for transcendence. But how can we break free from nothingness? Our primal impulses often serve as our only guide, and unfortunately, they tend to lean towards the carnal side. Those who seek purpose through sexual encounters often find that it's only a fleeting solution, and they are left feeling unfulfilled and uninspired. Alberto Moravia's masterful novel delves deep into this cycle of ennui and transcendence through show more the life of a protagonist who grapples with the futility of his existence. With its succinct prose and insightful narrative, the book serves as a powerful reminder of the human struggle to find meaning in a world devoid of it. show less